Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Almássy Bálint–Máray Ferenc: Megfigyelések a tervezett mecseki mintavízgyűjtőterületen

Almássy—Máray: A mecseki minta vízgyűjtő Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. 305 sét itt valóban születésük pillanatában figyelhetjük meg és vizsgálhatjuk a képződésüket elősegítő tényezőket. III. A vízgyűjtő terület geológiai felépítésének megértéshez röviden vázolni kell a távolabbi környezet szerkezeti felépítését is. A Nyugati Mecsek üledékes kőzetekből — palákból, márgákból, homokkövekből és főkép mészkőből álló tömbjét hatalmas mozgások tagolták, alakították és különböző szerkezeti formákat hoztak benne létre. Tulaj donképper mint fő formáról, egy nagyméretű antiklinálisról van szó, mely az É és D felől, a hegységet szegélyező kristályos kőzetekből álló tömbök egymáshoz való közeledésének hatására alakult ki. Ez az antiklinális területünkön a mezozoos üledékek rétegsorából áll. A mezozoos rétegek konkordánsan települnek. Területünkön a triász anisusi mészkő terjedelmes tömege a karsztvíz fő tárolója. Az anisusi mészkő fedői a ladini emelet fekete színű palarétegei (wengeni pala). Erre a felső triász rhaeti homokkő következik, mely egyben le is zárja a triász üledéksorát. Az alsó liász palás homokkő rétegei és agyagpalái — melyek a szénrétegeket is tartalmazzák — már területünkön kívül esnek. Az alsó krétában az üledékképződés szünetelt, a hegység gyűrődéseket, erős mozgásokat szenvedett. Ezekkel kapcsolatosak a helyenként mutatkozó eruptív telérek, főkép a trachidolerit megjelenése. Ez a trachidolerit egy helyen a Mély völgyben jól előtűnik. A neogénben további mozgások is alakították a hegység képét, véglegesen kiemelték azt és rögökre való tagolódást hoztak létre. A mediterrán tenger elöntötte a terület nagy részét s így ennek kavicsos, homokos, konglomerátumos üledékeit is megtalálhatjuk. Helyenként követhetjük ennek a tengernek abráziós képződményeit is. A szarmata korban visszahúzódó tenger üledékei és a pannonkorú utolsó transzgresszió nyomai területünkön kívül esnek. A terület végleg szárazulattá lesz. Nagy területeken megtalálható a pleisztocén lösz, s a fiatal völgyekben a holocén törmelékfelhalmozódás és mésztufalerakódás. Ha most az egyes képződményeket abból a szempontból vizsgáljuk, hogy mennyiben tekinthetők azok víztartónak, vagy vízvezetőnek, tehát a terület hidrológiai képét hogyan befolyásolják, akkor meg kell vizsgálni azok elhelyezkedését, tagozottságát is. A triászkorú anisusi mészkő feküje seholsem kerül felszínre. Ez a fekü campili lemezes mészkő és seisi pala. Ez a kevésbbé jó vízvezető réteg határolja a vizet tartalmazó, jó vízvezető mészkőrétegeket, visszatartja a vizet és csak a szerkezetileg erősen igénybevett pontokon bukkan ki a víz fölötte. A ladini (wengeni) palák vizet zárónak tekinthetők. DK felé határolják a középtriász anisusi mészkövet, szintén mintegy gátat képezve az abban áramló karsztvíz előtt. A rhaeti emelet homokkövei likacsosabb voltuknál fogva kissé vízáteresztők, bennük legfeljebb a palás agyagos közbetelepülések zárják el a víz útját, de az egész képződmény rétegezettsége és repedezettsége folytán gyengén vízátbocsátónak tekinthető, bár a benne lévő víz mozgása lassúbb, fékezett. Kisvizű, de állandó jellegű források fakadnak belőle. Részletesen kell tárgyalnunk a középtriász anisusi mészkőösszletet, mely karsztosodott voltánál fogva igen sok vizet képes befogadni. Ez a kőzet építi fel a minta vízgyűjtőterület legnagyobb részét. A Misina-Tubes gerinctől E felé legyezőszerűen terjed szét, és a Mánfa—Kaposvár-i út mentén, a Baranya csatorna vonalában eltűnik a neogén fedőhegység alatt. Itt valószínűleg egy hosszabb-közelítőleg K-Ny-i irányú törés mentén bukik a mélybe. Mélyfúrásokkal távolabb is megtalálható, pl. Sikondafürdő, Magyarszék és Komló fúrásaiban. A mészkő már előzőleg nagy gyűrődéseknek kitett tömbjét ezenkívül harántirányú törések és vetődések is tagolják. Ez igen jól megfigyelhető pl. a Mélyvölgyben, ahol a Cifra malomtól a Kőlyuk felé haladva, a völgy jobboldalán igen szép és nagy horizontális elmozdulásról tanúskodó „kőtükör" látható egy feltárásban. Ugyanitt a rétegek enyhén hajlottak is. A kőzet maga jól rétegezett, tömött, de a tektonikai hatások folytán a legtöbb helyen összetöredezett, repedésekkel átjárt. Színe világos, sötétszürke, sőt helyenkint majdnem fekete. Rétegei a legváltozatosabb dőlésűek, sok helyen élére vannak állítva. Különösen a Peknyáki völgy és Mélyvölgy elágazásától dél felé figyelhető ez meg, ahol a völgy mintegy keresztezi a rétegpadokat, az egykori antiklinális romjait. A karsztosodás folyamata a mészkőben meglehetősen előrehaladott. Ennek felszíni megnyilvánulásai, a dolinák és töbrök láncolata, főleg az Árpádtető—Lapisi vadászház közt vezető műút két oldalán láthatók. Ilyenek a Mélyvölgyi és Melegmányi források fölötti részen is bőven találhatók. Ezek mintegy „főbejáratai" a lehulló csapadékvíznek a kőzetbe való behatoláshoz. A vízjáratok a tektonikailag meglehetősen igénybevett kőzetben könynyen kialakulhattak a repedések mentén. Emellett szól, mint közvetlen bizonyíték, a mánfai Kőlyuk (Gyula bg.), mely jól kifejlett kettős járatrendszert képez és vízfolyás is van benne, továbbá az a megfigyelés is, hogy a mészkőből fakadó források a csapadékviszonyokat nagyon megérzik, és egy-egy nagyobb eső után szinte közvetlen megemelkedik egyes források hozama. A kagylós mészkőből sok forrás fakad. Ezek kibukkanási szintjét a Mély völgy ben és a Melegmányban meghatároztuk, és kiderült, hogy ezek között számbaveendő különbség van. A források felszínrelépésének szintkülönbsége szintén a földtani adottságok következménye.