Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Papp Ferenc:A források rendszere

29Jf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. A tudományos fejlődést mindig nagymértékben segíti elő a rendszerezés és a helyesen felállított rendszer. Ezért fontos a források további tudományos vizsgálata szempontjából a szerző által bemutatott és a nemzetközi tudományos életben is nagyjelentőségű új osztályozási mód. A források rendszere Dr. [P.APP FERENC A természet egyes részleteinek csoportosítása vonzó, de rendszerint sikertelen emberi törekvés. A különböző szakokon a rendszerezés az áttekintést megkönnyíti és éppen ezért a geológia egyes szakjainál is pl. az ásványok, kőzetek közötti eligazodás érdekében elfogadptt többféle rendszert ismerünk. A forrásokat illetően vegyészek, balneológusok, sőt amint az a legutóbbi nemzetközi geológiai kongresszus kiadványaiból kiderült, az ott megjelentek is igyekeztek áttekintő rendszert felállítani. Így például a vegyészek közül Than Károly (1864), Papp Szilárd (1954), a balneológusok közül Dalmady Z. (1926), Frank Miklós—Kunszt János (1936), magam az ásványvizekre vonatkozóan (1942), a külföldi szerzők közül pedig Keilhack (1912), L. V. Blasquez (1953) javasoltak egy-egy rendszert. A vegyészek és balneológusok külföldön is ásvány- és gyógyvizekre vonatkozólag elfogadták, illetve alapul vették Than Károly rendszerét. Az összes forrásokra vonatkozólag azonban L. V. Blasquez most megjelent közleménye tekinthető jó kiindulásnak. Mind az ő, mind pedig a könyvtári gyakorlatban használatos decimális rendszer nyújtotta előnyöket külön-külön megvizsgáltuk és azok szempontjait is figyelembe véve a források eredet szerinti geológiai alápon nyugvó rendszerére vonatkozóan tennék javaslatot. Egy ilyen rendszer kialakításánál a következőkre kellene törekedni: 1. A rendszer egyetemes vonatkozású legyen, azaz ne néhány sajátságot vegyen alapul, pl. a vegyészeti, balneológiai értékeket, hanem a források megjelenésének minden lényeges adottságát. 2. Fontos, hogy világosan, gyorsan megérthető legyen. A források legfontosabb tulajdonságait kifejező „index" összeállítása kíván különös gondot. Sem a túlrövid, sem a túlhosszú index nem felel meg. így az időjelző szolgálatnál is jól bevált taglalás lenne itt a bevezetendő. A L. V. Blasquez által javasolt betűk helyett helyesebb a számok használata. Minden összeállításnál a lehetőleg nemzetközileg elfogadott sorrend magyarázata ismételtessék meg legalább is addig, míg teljesen meg nem honosodott egy ilyen közösen elfogadott indexjelölés. 3. össze kellene jönni esetleg a f. év októberében tartandó római nemzetközi geodéziai és hidrológiai kongresszuson és részleteiben megtárgyalni az ilyen irányú törekvéseket, egyben beszámolni, hogy az egyes államokban milyen eredményeket hogyan értek el. * A kézirat érkezésének időpontja: 1954. május 20. L. V. Blasquez kezdeményezése egyetemes jellegű és igen szerencsés. Részleteiben mindenesetre kiegészítendő és a következőkben ezt kíséreljük meg. A kérdéses tanulmány jelzéseit lényegesen módosítandónak gondoljuk. Tekintettel a nyelvek különbözőségére, a betűk helyett a számok használata célszerűbb. Ez alkalommal két feladatot kísérlek megoldani. Az egyik a forrásokra vonatkozó legfontosabb tudnivalók összefoglalása, a másik a források rendszerének olyan módon történő felállítása, hogy az egyúttal számokkal is kifejezhető legyen. Ez a rendszer a valóságot, az eredetet veszi alapul, összeállításánál Salamin Pál, Lászlóffy Woldemár és Almássy Bálint igen értékes szempontokra hívták fel a figyelmemet és végig támogattak a rendszer kialakításával kapcsolatos munkában. Egy alkalommal a Hidrológiai Társaság részéről Schmidt Eligius, Kovács György, Cziráky József, Csörnyei S. és Tanay J. is foglalkoztak a rendszer kialakításával kapcsolatos kérdésekkel. Forrás alatt természetes, önálló, geológiai korhoz kötött változó hozamú és hőmérsékletű vízelőtörés értendő. így értelmezve a forrás a legtöbb esetben kis helyen, pár négyzetdeciméter-, esetleg négyzetméternyi területen fakad. Vannak azonban helyek, ahol hosszabb szakaszon különböző hézagtérfogatú, illetve vízáteresztő készségű rétegek határán serken elő a víz, sőt előfordul, hogy a forrásmedence nagykiterjedésű tó alak. Forrásokat általában a felszínen: medencék szélein, esetleg annak bemélyedt részein, völgyek, lejtők, hegygerincek közelében találunk. Sík vidékeken, alföldeinken nincsenek, illetve csak kivételesen találunk, ilyen pl. a Pestmegye-i Pilis község melletti elhagyott, kavicsos folyómederből eredő patak bőségű forrás. Források csak ritkán fordulnak elő a felszín alatt barlangokban. . Ilyenek a karsztforrások között akadnak. A forrás fogalma alól ki kell zárni a mesterségesen feltárt vízelőtöréseket, még ha azok sekély mélységűek is. Tehát nem tartoznak ide az ásott- és fúrt kutak, a tárnákban és alagutakban mesterségesen feltárt vízelőtörések. Nem tekinthetők forrásoknak a folyóvizek, patakok zátonyaiba ásott, tehát mesterségesen létesített vízelőtörések sem. A forrás a legtöbb esetben állandóan vizet adó, de lehet szakaszos, illetve időszakos is. Mindegyik esetben a csapadék táplálja és csak kivételesen akadnak juvenilis vízből eredő, szakaszosan működő források. Ez utóbbiak a gejzírek. Kétségtelen, hogy a Föld leg-