Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Papp Ferenc:A források rendszere

296 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. régibb időszakaitól kezdve, amióta a szárazula­tok elkülönültek a tengerektől, léteznek forrá­sok. Következtetni lehet ezekre a visszamaradt forrásüledékek ásványaiból, illetve kőzeteiből. Az egyes források a geológiai korok befejezésé­vel megszűntek, illetve lényegesen megválto­zott előtörésük jellege, vizük fizikai és vegyi állandói. A legkisebb eltérések a gejzireknél következnek be, azaz ezek esetleg több geológiai időszakon át fakadnak fel ugyanazon a helyen és a víz összetétele is állandóbb. Források olyan vidéken nem remélhetők, ahol a párolgás és a felszínen elfolyó víz mennyisége jóval több, mint a beszivárgó Víz, ilyen pl. a Nagy- és Kis­alföld, Tiszántúl. Ahol a felszínen elfolyó víz bősége meghaladja a legfelső víztartó réteg hézagaiban felraktározott víz mennyiségét, ott sincsenek források, pl. az esőben gazdag meleg égöv vidékein — ez utóbbi helyen elfullad­nak, az előbbi helyeken elszikkadnak a forrá­sok. A források keletkezésének kőzetföldtani feltételei vannak. A kőzetek fizikai adottságai közül a hézagok összefüggése, hézagtérfogat, szemcseátmérő, a kőzet szerkezete, települése és ásványos összetétele a legfontosabb. Kiöm­lési salakos kőzeteknél jóllehet nagy a hézag­térfogat, mégis amennyiben a hézagokat üveges alapanyag választja el, a víz, a nedvesség nem tárolódik, illetve nem mozog. Sem a kis hézag­térfogatú, sem pedig a nagy hézagtérfogatú kőzetek nem kedvezőek a források vízzel való ellátásánál. A kis hézagtérfogatú kőzetekben a víz nem raktározódik fel és legfeljebb a réteg­lapokon halad a víz. A nagy hézagtérfogatú kőzetekben sok víz foglalhat helyet, közben azonban az egyes agyagásványok megduzzad­nak, és a felvett víz gyakorlatilag nem mozog tovább. Ilyenek az agyagok, finom iszapok. A vízfelvétel szempontjából a laza üledékes kőzeteknél az egyes ásványos elegyrészek szemcse átmérőjének megállapítása is fontos. A víz felraktározására kedvezőbb az egyenlő szemcse átmérő, kedvezőtlen viszont, ha külön­böző nagyságú ásványos elegyrészek vannak együtt. A kőzetek településének megfigyelése a források víz előtörésének szempontjából figye­lemre méltó. A kőzetek települése vagy nyu­godt, vagy zavart, a) A nyugodt településűek vagy vízszintesek, vagy az eredeti településük is dőlt. A nyugodt, vízszintes település kevésbbé kedvező a források víz utánpótlása szempont­jából, mint a nyugodt dőlt réteg helyzet. A zavart település sokféle módon jelentkezhetik. Néhány esetet kiemelve lehetséges, hogy: az eredetileg vízszintes településű rétegek föld­kéreg-, illetve felszíni laza üledékek mozgása miatt „kibillentek". Itt a lejtőszög és a csapadék felszínen való elszivárgása között összefüggés figyelhető meg. b) A földkéreg mozgások követ­keztében lépcsős vetők alakulhatnak ki. A fel­színi vizek beszivárgása szempontjából ez elő­nyös, viszont a felszínre jutáshoz a fedő réte­Papp F.: A források rendszere gek megfelelő hézagtérfogata, szerkezete és vastagsága is szükséges. A vizetzáró rétegek vastagsága egyenes arányban van azok nyomá­sával, azaz minél vastagabb a vízzáró fedőréteg sorozat, annál nagyobb azok nyomása. A nyo­mást kifejtő rétegek dőlési szöge ugyancsak hat a víz előtörésére. c) A mozgások következtében a rétegeknek nemcsak a helyzete, de a szerke­zete is megváltozhatik, azaz töredezetté, brecs­csás szerkezetűvé válhatik. Aszerint, hogy a törmeléket valamilyen anyag (kalcium-magné­zium-karbonát, agyag stb.) kitölti-e, a víz kü­lönböző mennyiségben tárolódhatik. A nyomást kifejtő fedőrétegeknek legalább olyan vasta­goknak kell 15nni, hogy súlyuk a vízfeltörés okozta súrlódást legyőzze. A súrlódás viszont nemcsak a hézagtérfogattól függ, hanem az ásványoktól is. Az érdes ásványok, mint amilyenek a málló-, bomló földpátok, továbbá a nem hasadó ásványok: pl. olivin, gránátok, valamint a duzzadó ásványok: montmorillonit, halloysit, metahalloysit, illit, kaolin jelentékeny mértékben lefékezhetik a víz szivárgását, illetve előtörését. d) A földkéreg mozgások következtében a rétegek gyűrődhetnek. Az ilyen gyűrt telepü­lésű rétegeknél a szinklinálisos szerkezet a víz előtörés szempontjából kedvezőbb. e) Az összeálló kőzeteknél a repedezett szerkezet növeli a víz felvevő és vezető készsé­get. A mészkő és a dolomit esetében különösen szembetűnő ez. Míg a tömött mészkő vizet át nem eresztő, addig a dolomit repedezettsége folytán vizet áteresztő. Találni azonban repede­zett mészkövet, illetve tömött dolomitokat, melyek a fenti általános érvényűnek látszó megállapítástól eltérően viselkednek. A források geológiai korokhoz kötött víz előtörések. Eszerint az állítható, hogy egy-egy geológiai kor zárulásával befejeződik egy-egy forrástevékenységi ciklus is, illetve amennyi­ben kivételesen átmegy, közben fizikai, mecha­nikai szempontból fejlődik, vagy sorvad és a vegyi összetétele változik. A különböző geoló­giai korok forrásainak a helyére fizikai és vegyi tulajdonságaira az előtörő vízből kivált ásvá­nyokból, illetve kőzetekből lehet következtetni. A felsorolt ásványok és kőzetek alapján megállapítható : 1. Hazánkban a karbon kortól kezdve ta­lálni forrásnyomokat. Attól az időtől kezdve napjainkig a vizetvezető kőzetekből mindig törtek elő forrásvizek. 2. A forrásnyombk tanúi annak, hogy a gyakoriság, a vízelőtörés bősége változott a kü­lönböző geológiai korokban. Az aránylag sze­rény számú forrásnyomokból az látszik, hogy a régebbi geológiai korokban kevesebb forrás fakadt (karbon, perm, mezozoikum, paleogén). A neogéntól kezdve a forrásokból való víz elő­törés fokozatosan nő és nálunk a levantei idő­szakban érte el tetőfokát. így például a budai hegyekből kiindulva is ez állítható. A triász üledékekben a szaruköves közbetelepülések

Next

/
Thumbnails
Contents