Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai

Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. 291 zetfáciesekkel ellentétben. Az idetartozó mészkövek legjellegzetesebb előfordulási helye a felsőtárkányi Bervavölgy és Bervahát, valamint a Mészvölgy táján van. Tovább ÉK-felé több kisebb mészkő Kibukkanást sorolhatunk ide, mint a Papkő, továbbá a Lökvölgy által átszelt mészkő előfordulásokat. Ide tartoznak azután a Cserépfalutól ÉÉK-re és Kácstól ÉNy-ra lévő jelentősebb kiterjedésű fehér mészkőelőfordulások. A Cserépfalutól É-ra eső mészkőtömegnek a Hór vöigye által átszelt meredek völgyszakaszából Thecosmilia korall, Encrinus nyéltagok és a Cidaris alata Ag. bunkós tüskéi kerültek elő. A Bervavölgyben és Bervaháton a következő kövületeket gyüjtöttük többek közt: Rhynchonella, Terebratula és Spiriferina brachiopodákat, Myoconcha és Gonodus kagylókat és főleg csigákat, mint a Neritaria, Fadaiella, Coelostylina, Naticella-kat. Feltűnők az Ompholoptychia-k és a nagy Heterocosmia-k. A Mészvölgy ben Thecosmilia korallok kerültek elő. A felsorolt kövületek alapján a délalpi, csigákban dus esino és marmolata mészkövekkel állíthatjuk párhuzamba mészköveinket, amelyek a ladin emelet felső részébe tartoznak. f) Világosszürke és fehér kövületmentes mészkő. A Bükkhegység magas fennsíkján és É-i részében az örvénykő, Kőlyukgallya-Andóbikk tömegében s a Répáshuta tájától majdnem Miskolcig terjeűő nagy mészkőterületen világosszürke és részben fehér mészkő szerepel, amely többnyire jól rétegzett, néha csak durván padozott. Ebben a rétegcsoportban — amely a legnagyobb kiterjedésű mészkőterületeket építi fel — néhány igen rossz megtartású korall és kagyló átmetszetet kivéve, kövületet nem találtunk, de kétségtelen, hogy a szaruköves mészkő fölé telepszik és így egyidejű az említett esino típusú fehér mészkővel, vágyis a ladin emelet felső részébe tartozik. Lehetséges azonban, hogy a szaruköves mészkő egy része is ilyen fáciesben fejlődött ki ott, ahol a szaruköves mészkő rétegcsoport erősen elvékonyodik, vagy hiányzik Az említett nagy mészkőfennsíkokon kívül kisebb előfordulásai a következők: Szalasznya, N. Katicsány, Buzgókő, Dolka, Szeleta, Kecskelyuk-Messzelátó nagyobb röge, a diósgyőri Várhegy mellett lévő kis rög, a Tatárdomb táján lévő kis rögök, a görömbölyi fürdő táján lévő hegyrögök, a magas mészkőfennsík K-i lolytatása Lillafüreden túl a Fehérkő tájától a Fényeskő tájáig, végül a kisgyőri palabánya táján lévő mészkőnyúlványok. g) Portifiritoid, porfirit és diabáztufa. Az erősen préselt, palás porfiritoidok közé hehegység területén is volt vulkáni tevékenység, ami egyidejű volt a Bakonyban észlelhető gyenge vulkáni nyomokkal, a Protrachyceras reitzi szint diabáztufájával és a K-i Alpok buehensteini és wengeni rétegcsoportjába települt eruptívumokkal. A Bükk hegység régibb kitörési kőzeteinek tekinthetjük a porfiritoidokat (préselt oligoklasz porfirit), porfiritokat és „zöldkő palák"-at. Utóbbiak főleg régi bázikusabb, préselt vulkáni tufák, nevezetesen diabáztufák. (Schalstein.) Ezek zöldes, zöldesszürke színűek, vékony rétegesek, palásak, selyemfényűek, szericitesek. Közéjük néha vékony szürkésbarna mészkőrétegek telepszenek. Az erősen préselt palás, porfiritoidok közé helyenként tömeges barnásvörhenyes és ibolyásszínű augitporfiritok nyomulnak, amelyeket csak liíhoklazisok járnak át s csak kisebb mértékben préselődtek. (Lillafüred mellett, Nagy István erőse stb.) Ezek valószínűleg fiatalabb korúak; talán megegyezik a diabázokéval. Az újhutai Bagolyhegyen kvarcos porfir is előfordul. A többé, vagy kevésbbé préselt régi kitörési kőzeteket vékony savanyú telérek: kvarcit, földpátkvarcit, gránitpegmatit és aplit telérek is átjárják. A kőzettani vizsgálatokat Szentpétery Zsigmond végezte el. A legészakibb vonulat Hámor K-i részén kezdődik, ahonnét felhúzódik a Dolkára. Folytatásában Nyfelé kisebb fotjait találjuk a Kovácskő, Nagymésztető és Barátságkert táján. Északabbra azonban még egy helyen, az Andóbikken van kibukkanása. A második vonulat a Gulicska hegytől Ny-ra áthúzódik a Fehérkőre, a Lillafüredi nagyszálloda tájára, onnét a Szentistván hegyen át a Jávor és Borovnyák hegyekre. Üjból kibukkanik a Nagy István erősén és a Hollókő közelében. Legdélnyugatibb kibukkanását a Horotna völgy legfelső részében találjuk. („Máriabánya") A legszélesebb porfiritoid vonulat a diósgyőri vasgyártól Ny-ra, kb. 3 km. szélességben kezdődik s áthúzódik Öhuta vidékére és Lillafüred D-i tájára, onnét kissé ÉNy-ra, a Vesszősre, másfelől Ujhuta tájáról ÉNy-ra a felső Szinva forrás t íjára, onnét mégtovább ÉNy-ra. A legdélibb előfordulása a Miklós luga, Belvácsrét és a Hidegpataka táján jelentkezik, ahonnét Ny-felé még néhány kisebb kibukkanását találjuk a völgyek alján a szaruköves mészkövek között. A leírt kőzetek — úgylátszik — a középső triász idején végbement jelentős stratovulkáni működés termékei, amelyek a későbbi gyűrődési folyamat alatt legnagyobbrészt palássá változtak át. Az egyes vonulatok ma egyes elkülönített tektonikai egységekben bukkannak a külszínre. Diabáz, gabbró és wehrlit. A Bükk hegység délnyugati részében jelentős elterjedésűek a régi tömeges kőzetek, amelyek felnyomulása a krétakori íelgy*űrődési folyamat alatt mehetett végbe. Ezek közül a wehrlit és a vele kapcsolatban álló gabbró a mélységben megmerevedett (abiszszikus) bázikus kőzeteknek tekinthetők, olymódon, Ihogy a gabbró a wehrlitnek mintegy külső fáciesét, burkát alkothatja, míg a diabázok a külszínre jutott bázikus kitörési anyagot képviselik. A wehrlitet a Szarvaskő közelében lévő Kecskefar nevű hegyen táró segélyével tárták fel. Ugyanezen a hegyen megtaláljuk a gabbrót is, amelynek kisebb kibukkanásai még délnyugatabbra is megvannak. Jó feltárását találjuk az Űj-határvölgyben. A gabbroidális vonulat szélein mint differenciációs termékek a változatos ultrabázisos kőzetek (piroxenifek, hornblendit) váltak ki, amelyeket Szentpétery Z s. tanulmányozott és részletesen leírt. A gabbroidálás kőzeteket elég sűrűn áthatják savanyúbb kőzettelérek, injekciók: amíibolos dioritporfiritek, kvarcdiorit-aplit és kvarctelérek, gabbrópegmatit, gabbróaplit, plagiopegmatit stb. telérek. A diabázok fő feltörési tömege a Keselyűhegyen kezdődik, folytatódik a szarvaskői Várhegyen, a Tardoshegyen. Ágazatbércen, Holtember tetőn s a kerekhegyen. Ezt a vonulatot aprószemű szpilites diabáz alkotja. A Majortető és Malomhegy vonulata szintén szpilites diabázból áll. Ugyanebből állanak a főtömeget kísérő vékony teleptelérek is. A tardosi vasúti megálló mellett lévő tömzs belseje gabtaródiabáz, szélei felé átmegy szpilites diabázba. Ez jellegzetesen hipabiszszikus jellegű. Innét D-felé a Csehi patak kitorkollásáig mutatkozó kisebb tömzsök szintén gabbródiabáz jellegűek. Tovább DNy-felé a szpilites diabáznak még számos kisebb kibukkanása van; így a Bátori szigethegy-