Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai

Schréter Z.: A Bükk földtani viszonyai Ugyancsak bizonytalan volt a porfiritoidok stb. földtani kora is. Már régebben lehetségesnek tartottam azok triász korát; újabban a középső triász korukat bizonyítottnak tekinthetjük. a) Sötétszürke szarúköves mészkő. Északon az Örvénykő oldalában, az Oszratetőn, a Galyabérc É-i oldalán, a Diósgyőrtől ÉNY-ra a Bányabükk táján fordul elő. A hámori malom táján fehér szarúköves mészkövet találunk. Meg van még a Diósgyőri vártetőn is. Jelentősebb kiterjedésben találjuk a szarúköves és részben szarúkőmentes sötétszürke mészkövet Üjhuta környékén, a Csákányvölgy mentén, a Lustavölgy mentén, majd a Nagydél hegyen. Folytatását találjuk a Peskő alatt és a Bélkő fehér mészkő tömegének mindkét oldalán, ahol keskeny vonulatokban bukkan ki; a bélapátfalvi források táján is hosszú, keskeny csíkban látjuk a külszínen. Folytatásuk ÉK-íelé az Tstállóskő és a Gerennavár közé eső jelentősebb szarúköves mészkővonulat, amely ÉK felé el keskenyedve, majdnem a Bánkútig nyúlik. Ennek a vonulatnak az a legnagyobb érdekessége, hogy itt látjuk legjobban azt, hogy a szarúköves mészkő hogyan nyúlik be újj-alakúlag a vele egyidejű agyagpalába (partnach fácies), a Szalajka völgy felső része mentén. A Bélkő tömegétől DNY-ra tovább húzódik a szarúköves mészkő a Szarvaskői fővölgybe, kova- és agyagpala rétegekkel tarkítva, majd távolibb kibukkanását találjuk hasonló kifejlődésben a Villóhegyen, s a siroki Várhegyeken. Hosszú, keskeny vonulata ékelődik az agyagpalákba a szarvaskői diabáz előfordulástól K-re, ebből áll a Kis- és Nagyeged, a Várhegy egy része, az Imókő egy része, több kisebb foltja van az Odorhegy környékén. Viszont nagy elterjedésű a Répáshuta és Kács között lévő hegyvidéken, a Nagydall, Imolytető, Odorvár, Csákány, Hármastető, Borsóstető, Szárhegy stb. környékén. Az utóbbi területen kerültek elő belőlük rossz megtartású kövületek, amelyek a képződmény földtani korát megállapítják. Ezek: Posidonomya wengensis W i s s m. (Várhegy, Tibavölgy, Hármastető), Daonella cfr. moussoni Mer. (Várhegy), Daonella tyrolensis M o j s., D. pichleri M o j s., Proarcestes cfr. subtridentinus M o j s. (Hármastető — Mohalma vid. — Várhegy). A Nagyeged fehér-világosszürke mészkövében is előfordulnak Daonellák. A felsorolt kövületek révén a szarúköves mészkövek nagyobb része a ladin emelet Proarcestes subtridentinus és a Daonella lommeli színtájába tartozik. Alsó részük kétségkívül az anisusi emeletbe is átnyúlik. Helyenként elveszíti a rétegcsoport szarúkő tartalmát és észrevétlenül átmegy világosszürke, sőt fehér mészkőbe (Hosszú Som, Ökrös), ahol egész keskeny sávban szerepel csak a szarúköves mészkő, akkor — többnyire felfelé — világosszürke, fehér (wetterlingi) mészkőfáciesbe megy át, mis másutt agyagpala helyettesíti (partnach fácies). b) Fehér és világosszürke dolomit. A középső triász ladin rétegcsoportjába helyenként fehér és világosszürke dolomit rétegcsoport is telepszik. A felsőtárkánvi Várhegy ÉNY-i oldalán elég jelentős kiterjedésben találjuk meg e sötétszürke szarúköves és szarúkőmentes mészkövek kíséretében, itt találtam az egyetlen Diplopora-1 (valószínűleg az annulata Schafh.-t) a Bükk hegységben, llvmódon az ú. n. wetterstein dolomittal párhuzamosíthatjuk. Hasonló dolomitot találunk a Bükk É-i részében a N. Katicsány és a Szalasznya NY-i oldalán. A szarúköves mészkőbe beletelepülve jelentősebb kiterjedésben fehér kristályos dolomitot és mészkövet •találunk több vonulatban Kácstól ÉNY-ra a Felső Csákány — Magastető — Őrhegy — Mohalma és Almásbérc — Galambic környékén. Ez a kristályos dolomit valószínűleg metamorf képződmény. c) Sötétszürke agyagpala és homokkő. Az idesorolt sötétszürke agyagpalák és homokkövek rendkívül hasonlítanak az alsó karbon ugyanilyen képződményeihez s ezért azokkal összetéveszthető. A homokkövek jóval alárendeltebb szerepűek s külön nem választhatók. Az agyagpalákon ma csak a palásság tűnik szemünkbe, míg az egykori valódi rétegzás; elmosódott. A közbetelepülő homokkő- és mészkőrctegek, valamint lencsék a palássággal párhuzamos le— futásúak, ezért a legtöbb helyen a palásságot a valódi rétegességgel azonosnak kell tekintenünk. A Szebényi L. által mért valódi dűlések se nagyon térnek el a palásság irányától. Az agyagpala kétségkívül erősen gyűrődött és felpikkelyeződött. Az agyagpala rétegcsoportba számos helyen sötétszürke, néha világosabb szürke, néha szarúkőgumókat tartalmazó mészkőrétegek és lencsék telepszenek,, amelyek hasonlók a fentebb említett szarúköves mészkövekhez; ezek alátámasztják a két rétegcsoport földtani egykorúságáról vallott nézetünket, amit egyébként — állati kövületmaradvány teljes hiánya miatt — nehezen lehet bizonyítani. Mindössze a szarvaskői Vaskapú egykori kőfejtője által feltárt homokkőben találtam közelebbről meg nem határozható páfránylevélnyomokat, amelyek tehát a földtani korra vonatkozólag mitsem bizonyítanak. Ugyanitt néhány mm-es széncsíkokat is leltem, amik ezeknek a homokköveknek szárazföldi- édesvízi eredetére utal-» nak, míg az agyagpala és homokkő többi része kétségkívül sekély-tengeri lerakodás. Az agyagpalába helyenként mangános vasérclencsék is telepszenek (Gilitka kápolna, Kelemenszék, Felsőtárkánytól É-ra), amik az alsó karbon képződményekkel való hasonlóságot növelik. Az agyagpala-homokkő rétegcsoport előfordul nagy kiterjedésben Répáshutától DNy-ra Bükkzsércig és Felsőtárkányig, majd Felnémet és Monosbél között, a diabáz feltörésekkel meg-megszakítva, Bélapátfalvától ÉK-re. a Kelemenszéke táján, továbbá a háton szigethegység DK-i részén és a Darnóhegyben. Megtaláljuk továbbá Gyertyánvölgy táján és Kisgyőrtől ÉNy-ra kisebb vonulatokban, ahol az egykori palabányák voltak. d) Kovapala. A kovapalákat régebben karbonkorúaknak írták le, utóbb az alsó triaszba helyeztem azokat. Ügylátszik, helytálló Balogh K.-nak az az elgondolása, hogy rudabányai analógia alapján az itteni kovapalák is a ladin emeletbe tartoznak. Ügylátszik, hogy a radiolária vázak nagytömegű felhalmozódása folytán az alsó ladin emelet idejében helyenként elég tekintélyes kovapala lerakódások képződtek — leginkább lencsék — amelyek részben a meszes, részben az agyagos lerakodási övben egyaránt kialakulhattak. Éspedig valószínűleg nemcsak egy ilyen radioláriás szedimentáció történt, hanem több is; erre utal pl. az is, hogy a Tarkő és Imőkő között négy ilyen kovapala szintet találunk. Nem valószínű, hogy ez az ismétlődés tektonikai eredetű lenne, vagyis hogy gyűrődés, vagy felpikkelyeződés következtében jöttek volna létre ezek az ismétlődések. A kovapalák részben szürkék, részben sárgásbarnák, részben vörösek. A kovapalák kíséretéhez gyakran vörös és ibolyaszínű agyagpalák és vékony rétegzésű vörhenyes, rózsaszínű, vagy sárgás mészkő is csatlakozik. A Bükkhegység kovapaláinak radioláriáit Rüst L. írta le, de ezek mind új fajok, tehát nem korjelzők. Ilyenek pl. a Cenosphara carbonica Rüst, Lithocampe tutata Rüst stb. A kovapalákat megtaláljuk a Bükk magas fennsíkjának D-i tövében a Tarkő, Imókő táján és a Hollóstetőn. Répáshutától D-re és DK-re a Ballabérc„ Hosszúsom, Ökrös táján, a Nyírmezőn, a kisgyőri palabányák táján, a Tamásszékvölgy, Apasoma, Mákszem táján, a Csipkéstető-Borzlyuktető vonulatában,, a Csákpilis—Várhegy gerincben, majd jelentős kiterjedésben a Bátori szigethegységben, kisebb foltokban a Darnói szigetben. e) Fehér és világosszürke kövületes mészkő. A fehér és világosszürke mészköveken többnyire nem látunk jó rétegzést, legfeljebb durva padozottságot. Jellemző rájuk, hogy helyenként, elég bőven találunk bennük kövületeket, a többi ladin emeletbeli kő-