Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai

Schréter-Z.: A Bükk földtani viszonyai Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. 289 A brachiopodák közül jellemzőbbek: a Martinia nucula R o t h p 1., Dielesma elongata K u t., D. plica K u t., Spiriferina ocíoplicata S o w., Reticularia lineata Mart., Schizophoria juresanensis Tschern., Notothyris mediterranen G e m m., N. warthi W a a g., Lyttonia nobilis W a a g. Előfordulnak Productusok is; nagy számban található a nagyvisnyói 5. számú vasúti lemetszésben egy új faj, amely a Productus abichi és humboldti alakkörébe tartozik. Ritkán akad a semireticulati csoportba tartozó Productus, amely a P. indicus W a a g. — aratus W a a g. alakkörébe tartozik. A kagylók közül az Allorisma-k, Myophoria-k, Pleurophorusok, Modiola-k, Schizodus-ok, Aviculopecten-ek, és Pseudomonotis-ok, a csigák közül a Bellerophon-ok, Murchisonia-k, Naticopsis-ok, Pleurotomaria-k szerepelnek és néhol nem ritka a Macrochilina avellanoides Kon. A cephalopodák közül Temnocheilus-okat, Ephippioceras-okat és Orthoceras-okat találunk, végül a Trilobiták közül a Pseudophillipsia hungarica Schr. fordul elő (5. vasúti lemetszés, Felső szőlőköve). Külön meg kell emlékeznem a Nagyberenás lápában kibukkanó korállos-Spiriferes mészkőlencse fekvőiében lévő rétegekről. Az itt előforduló agyagpalából a Productus cora d'O r b., P. cfr-. semireticulatus Mart. fordulnak elő, egyéb kövületek mellett'. Mind a kettő olyan faj, amely főképpen a felső karbonban honos, de a permben is elterjedt; tehát az említett kövületeket bezáró rétegeket átmeneti rétegeknek tekinthetjük. III. Triász. a) Alsó triász, werfeni rétegek. 1. Seisi rétegcsoport. A seisi rétegcsoportba világos- és sötétszürke, iól rétegzett mészkövek, oolitos szürke mészkövek, szürke, 2öldesszürke és vörhenyes homokos agyagpalák tallóznak. Alul. a permi rétegcsoport fedőjében, egyező településsel többnyire a mészköveket találjuk s ezekfölött következnek a tarkaszínű hornokos agyagpalák. A mészkövek közé azonban gyakran közbetelepszenek agyagpalák, amelyek másutt uralkodóvá válnak s ilvenkor a meredeken álló mészkőrétegek mint ^ördögbordák" kimerednek a völgyoldalakban. Az agyagpalák előfordulnak: csekély kiterjedésben Nekézsenytől NYDNY-ra (Anodontophora canalensis C a t.-val). a Gerenna vár környékén, a Leány völgy, Eszteafő, Ablakoskő, Bánkút táján (Pseudomonotis aurita Hau.-val), a Csondró völgy két oldalán iAnodontophora fasiaensis Wissm., Pseudomonotis (Claraia) aurita Hau.-val), s a Látókői patak völgyének felső részén (Anodontophora canalensis C a t. és fassaensis Wissm. sp.-sel). A seisi mészkövek előfordulnak a Begyeleg-en iAnodontophora cfr. fassaensis Wissm. sp.-sel), a Szilasfő és Kemesnye tömegében, a Leányvölgy— Gerennavár—Ablakoskő (Anodontophora fassaensis Wissm. sp., Myophoria cfr. laevigata Z i e t h. sp.sel), Bálvány, Szárazvölgy, Ómassa vonulatában. A legtöbb kövület a Bálványon és a Bánkút közelében került elő, nevezetesen: a két Anodontophora, Pseudomonotis (Caraia) aurita Hau. sp., P. orbicularis Richth., Myophoria laevigata Zieth. sp. stb. Valószínűleg Hámor környékén is vannak a seisi csoportba sorolható mészkövek. b) Kampili rétegcsoport. Kőzetei főleg barnássárga és szürke mészkövek, alárendelten vörhenyes és szürkés homokos agyagpaíák-márgák. Legészaknyugatibb előfordulása a mályinkai Bogdánytetőn van, ahol a legtöbb kövületet találjuk. Nevezetesen: Pseudomonotis inaequicostata Ben., Myophoria laevigata Zieth. sp., M. costata Z e n k. sp. Natiria costata M ü n s t. sp., N. subtilistriata Frech, Turbo rectecostatus H a u., Tirolites cassianus Qu. sp. stb. Jelen vannak rétegei a Csondrótetőn, az Odvaskő, a Bartoskő táján s a Látókőtől ÉK-re, ahol a Natiria costata M ü n s t. sp. csigafajt találjuk. Másik vonulata a Szalajka völgy táján kezdődik (Natiria costata M ü n s t. sp.-sel), ahonnét ÉK felé Hámor környékére továbbhúzódik, ahol nagyobb elterjedésben van meg. A lillafüredi nagy szálloda mellett homokos agyagpalából sikerült újabban B a 1 o g h K.-nak Natiria costata M ii n s t, sp. példányait megtalálni. c) Középső triász. 1. Anisusi emeletbeli dolomit és mészkő.. A kampili rétegcsoporthoz csatlakozó szürke, rétegzett dolomitot régebben az alsó triászhoz soroltam, bár Aggtelek vidékén a hozzája csatlakozó mészkövekkel együtt már az anisusi emeletbe helyeztem azokat. Balogh K. újabban felsőmagyarországi tapasztalatai alapján különválasztotta azokat, mint guttensteini dolomitokat. Mivel az elnevezés eredeti helyén, a Keleti Alpokban, mészköveket és alárendelten agyagpalákat írnak le ezen a néven, a dolomitokat pedig mendola dolomitnak nevezik, inkább az anisusi, —- vagy a bakonyi elnevezés után — megyehegyi dolomit és mészkő nevet használom. Kövület nem igazolja pontosabb földtani korát. Hosszú vonulatban találjuk az alsó triász rétegcsoport fedőjében Hámor táján, ahonnét NYDNY felé továbbhúzódik főleg a Garadna völgy jobboldalán Ömassán át a Bánkút felé. Folytatását találjuk az Ablakoskő völgy felső részében, ahonnét a Hollókő felé húzódik, majd innét a Rónabükkön át elkeskenyülve a Nagyverő tájára halad át. Míg a keleti részeken szürkeszínű a dolomit, a DNY-i részeken fehérré válik. Jó feltárását látjuk a hámori tó két oldalán, ahol rétegei majdnem merőlegesen állanak. Kisebb előfordulása van Lillafüred déli részén egy második vonulatban s ennek keleti folytatásában Diósgyőrtől DNY-ra, a Hegyestetőn. Az anisusi emelet délfelé már sötétszürke szarúköves mészkő (reflingi mészkő) alakjában van meg. amely felfelé átmegy a ladin emelet alsó részét képviselő szarúköves mészkőbe. Erről alantabb lesz szó. 2. Ladin emelet. A Bükk hegység ladin emeletbeli lerakodásai igen változatosak. A fácies változás gyors; egymás mellett és egymás fölött eltérő kifejlődésű kőzeteket találunk, amelyeknek csak egy részében — a legnagyobb ritkaságképen — találunk korhatározó kövületeket. Az emelet kőzettani kifejlődése a Keleti Alpok egyrészében található eléggé változatos kifejlődéshez hasonlít. Az emelet alsó tagja a) részben sötétszürke, jól rétegezett szarúköves mészkő (reiflingi fácies), b) fehér és világosszürke dolomit (wetterstein dolomit). c) részben sötétszürke agyagpala, alárendelten szarúköves mészkővel (partnach fácies), részben d) kovapala fácies; felső tagja: e) fehér kövületes mészkő (esino-marmolata fácies), f) rétegezett világosszürke és fehér kövületmentes mészkő. Végül ladin emeletbelinek kell tekintenünk g) a jelentős kiterjedésű vulkáni képződményeket is, a porfiritoidokat, porfiritokat és diabáztufákat, amelyek legnagyobb része a ladin emelet rétegei között található, III. azokkal szoros kapcsolatban van. Meg kell itt jegyeznem, hogy a felsorolt képződmények némelyikének földtani kora hosszabb ideig bizonytalan volt. Így a Bükk déli részén nagykiterjedésben előforduló agyagpalákat a régi kutatók alapján a legutóbbi időkig karbon-perm korúnak tartottam, egyfelől, mert a kőzettani hasonlóságuk rendkívül nagy, másfelől semmiféle kövület nem került elő belőlük, ami más kor mellett döntött volna. Balogh K.-nak sikerült a Rudabányai hegységben teljesen hasonló és szintén a karbonba sorolt agyagpalák egy mészkőlencséjében a ladin emeletre utaló Daonellát találnia. Ennek alapján a déli Bükkhegységbeli agyagpalákat szintén a ladin emeletbe helyezte. Mivel ilyenmódon a bonyolult rétegtani és hegyszerkezeti viszonyokat sokkal jobban lehet értelmezni, a képződményeket az új korbeosztás alapján tárgyalom.