Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Szaknyelvünk fejlődéséért

282 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. Szaknyelvünk fejlődéséért Két, ezúttal már külön noszogatás nélkül beérkekezett, hozzászólás titán még korainak látszik a vitát lezárni. Hiába is tennők. Hiszen akármit állapítunk is meg, a szakkifejezések elterjedése nem rajtunk, hanem a felsőoktatásban működő kartársak állásfoglalásán, és állásfoglalásuk következetes érvényre juttatásán múlik. Az előadások, jegyzetek és tankönyvek fogalommegjelölóseit veszi át az új nemzedék ép úgy, mint ahogy a gyermek fejlődése során a fogalmakkal együtt tanulja meg a fogalmak megnevezését. A közép- és alsófokú szakoktatási intézmények előadói, a szakírók, továbbá a kézirataikat ellenőrző bírálók és szerkesztők felelőssége sem elhanyagolható, de mégis csak másodlagos. Nem szeretném tehát magam lezárni a vitát. Bízom benne, hogy — legalábbis hidraulikai vonatkozásban — nálam illetékesebbek teszik. Vagy talán továbbviszik az ügyet az Akadémia elé, mert, úgylátszik, elérkezett a többek javasolta akadémiai szakbizottság felállításának ideje. Megtehetné a vonatkozó javaslatot Társaságunk elnöksége is. A következőkben tehát nem rovatvezetői minőségben, hanem hozzászólóként fűzök néhány megjegyzést a fenti javaslatokhoz. A különböző vlzmozgások megjelölése ügyében most már olyan

trendszerbe foglalt javaslatot várnék, amely egymás mellett tünteti fel a különböző eseteket, mert úgy derülne ki, hogy hányféle fogalmat kelí élesen megkülönböztetnünk, és miért nem használható egyik vagy másik javasolt elnevezés. Csak a hidraulikai szempontból teljes felsorolás segít hozzá az egyértelmű és*teljes megoldáshoz. Rovatunk feladatai között fő helyen áll a szabatos fogalommegjelölések megállapítása, s ha a feladatok megoldása nem kívánna hidraulikai cikket, szaknyelvünk művelését nyelvészeti folyóiratban folytathatnók ! A kontrakció (kontrakciós tényező) magyar megfelelőjéül Schilling Ferenc a „szűkület" vagy „szoros" szót ajánlja. A klasszikus hidraulika, a valamely edény nyílásán való kifolyással kapcsolatban „vena contracta"-ról, összehúzódott vízsugárról szól. A bukógáton való átbukás az 1—3 oldalról határolt nyíláson „kifolyó" sugár esetének tekinthető, és így az összehúzódás (-i tényező) látszik megfelelőnek — bár kétségtelenül bosszú kifejezés. A „kontrahált keresztmetszet" természetesen lehet szűkület. A folyami hidraulikában fontos ,,Beharrunszustand" (-wasserstand) tetőzéskor ós völgyeléskor következik be. A Károlyi Zoltán javasolta' „egyszintű vízállapot"-tal kapcsolatban arra gondolhatna valaki, hogy van többszintű vízállapot is. Tanulmányaimban többször használtam a kiegyenlített vízszin kifejezést, de itt nehézséget jelent az, hogy a szóbanforgó vízszínek esése a vízállással változik és a teljes kiegyenlítés csak a legnagyobb árvíznél következik be. Vagyis a kiegyenlített vízszin szigorúan véve csak egy határhelyzetet jellemez és pl. kisvizekre, amikor a vízszin lépcsőzött, nem alkalmazható. Beszélhetünk ugyan tartós kisvízről és az ilyenkor uralkodó esésviszonyokról, de körülírással nem lehet véglegesen megoldani a kérdést. Érdekesen fejtegi Károlyi a vízszin és vízszint közti különbséget. Röviden úgy foglalnám össze javaslatát, hogy hosszelvények esetében vízszinről, metszetek esetében (tehát keresztszelvényben vagy egy vízerőmű hosszmetszetében) vízszintről van szó. Nem érzem a két kifejezés közti különbséget, mégis úgy vélem, hogy Károlyi fogalmazása nagyon megkönnyíti a következetes szóhasználatot és ezért örömmel üdvözlöm. A depónia = anyagrakat ugyancsak tetszetős, jobbnak látszik, mint az „anyaghalom" vagy a másértelmű „lerakat". A hosszelvény írásmódját illetően az Akadémia állásfoglalását kell kikérnünk. A helyesírás ezidőszerinti szabályai értelmében hosszszelvényt kell írni ós a nyomdai korrektorok kötelesek ehhez az írásmódhoz ragaszkodni. Így, ha rajzokon hosszelvényt írnak is, a nyomtatott szövegbe hossz-szelvény, vagy hosszszelvény kerül. De ha az egyszerű mássalhangzók esetében még elválasztásnál is elvetik a helyesírási szabályok 3 azonos mássalhangzó írását (jobbá és nem jobbbá. elválasztva job-bá ; nagyobban és nem nagyobbljan), bizonyos, hogy szaknyelvünkben is megengedhető lesz. a hosszelvény egyszerű írása. A fajlagos vízszállítóképesség [m

3/s] szabatos és kifejező. Sajnos, nem rövidíthető fajlagos vízszállításra, mert az utóbbi hidrológiai fogalom [l/s • km

2]. Az összekapcsolódás műtárgyai helyett valóban megfelelőbbnek látszik a Karádi javasolta vizszinkapcsolódás műtárgyai, bár úgy érzem, hogy a gyűjtőfogalom bevezetése erőltetett, egyelőre nélkülözhető. A valószínűségi görbe, amelyet Szesziay Károly javasolt, nagyon kifejező. A „vízjárás előrejelzése tipizálás alapján" csak azért kifogásolható, mert bennemaradt az idegen típus (minta, fajta) szóképződés alakja. Az előrejelzés jellegzetes minták ismétlődése alapján történik. Az árhullámképek áthelyezése sikerült kifejezés. * A nyomás alatti viz (nyomott víz ?, nyomóvíz ?) kifejezéshez éppúgy, mint a feszített víztükör-höz (nyomott, vízszin ?, nyomóvízszin ?) kérek hozzászólásokat. Itt is megkönnyítené a szóalkotást a különböző esetek módszeres felsorolása és éles megkülönböztetése. Gépészhidraulikusaink és kitartóan hallgató geológusaink hozzászólását kérem ! Az új kormányprogramm mezőgazdasági terveihez kapcsolódva, befejezésül felvetem az alábbi fogalmak meghatározásának, illetve helyes, magyaros megnevezésének kérdését : felláp (Hochmoor), álláp (Niederungsmoor), lápszakadás (Moorbruch), szivattyúa g gre gát u m. A rovatvezető.