Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Cziráky József: A hévizi tó forráskráterének búváros vizsgálata

2Jf6 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. Cziráky J.: Hévízi tó forráskráterének vizsgálata végzett mérések alapján a 30 m-nél mélyebb terület 210 m

2, tehát lényegesen nem tér el a Jordán-féle felméréstől, amelyet a 4. ábrába rajzoltunk be. A felszínről, csónakból történő mélységmérések pontatlansága miatt pontos mélységmérést úgy végeztünk, hogy a búvár zsineget vitt magával a kráterfenékre és a zsineg végét a fenékhez szorította, míg a zsineg másik végét csónakból függőlegesen ki nem feszítették. Az 1. sz. búvártagállás előtt ilymódon végzett pontos mélységmérés eredménye : 35,60 méter. Hasonló módon a 3. sz. búvártagállásnál is végeztünk mélységmérést, itt 29,55 m mélységet állapítottunk meg. Több helyen nem végeztünk ezen a módon mélységmérést, mert a búvárok egybehangzó állítása szerint a 35,60 m-es mélység a forráskráter legnagyobb mélysége. A forráskráter alakja és kőzete A búváros vizsgálatok alapján a 6. ábrán feltüntetett irányban szelvényeket készítettünk a kráterről. A szelvények felhasználásával pedig 7. ábra. A hévízi tó forráskráterének ÉÉNY—DDK irányú metszete. elkészült a kráter modellje is. Az ÉÉNY—DDK irányú szelvényt a 7. ábra mutatja be. A búvár a létra elhagyása után a kötél mellett először lejtős részen mozog a kráter felé. Majd agyagrétegekből álló lépcsős rész következik, mely kissé kinyúlik a kráterfal elé. A majdnem függőleges falban a szerző jól látta a 2—10 cm vastag, vízszintes településű rétegfejeket. A rétegek dőlését nem lehetett megállapítani. Az agyagfalon tovább ereszkedve lefelé 20 m-nél egy barlangNY D-S K 8. ábra. A hévízi tó forráskráterének NY—K irányú metszete. NY C-C K 9. ábra. A hévízi tó forráskráterének K—NY irányú metszete. szerű bemélyedést látunk, az ú. n. kupolát, mely DK-i irányban 3,0—3,5 méternyire nyúlik be a kőzetbe és középső részén szögletes homokkő áll ki. Tovább kúszva lefelé a kötélen kissé lejtős rész következik és 35,60 m-ben elérjük a kráter fenekét. Minden irányból a lejtős oldalak itt futnak össze a 2,0—2,5 m átmérőjű tölcsérben. A fenéken forrásfeltörés nincs, hanem iszapos agyaglerakódás található. Az ÉÉNY-i oldal 30— 35°-os lejtővel éri el a tó partját. Az ismertetett A—A szelvényhez némileg hasonló a 8. ábrán látható B—B szelvény. Itt is megtalálható a kupola kissé megváltozott alakban. A kráter fala az előző szelvénytől eltérően a két oldalon 10—12 m-re szűkül össze. A 6. ábrán C—C jelzésű NY—K irányú szelvényt a 9. ábra tünteti fel. Ez a része a kráternek mind függőleges, mind vízszintes irányban erősen repedezett agyagból áll. A szerző e helyen történő merülése alkalmával egy kb. egy méter széles, függőleges hasadék kiugró padkáján pihent meg 11—12 m mélységben. A búvárkötélről félkézzel benyúlva a sötét hasadékba a két függő-