Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Cziráky József: A hévizi tó forráskráterének búváros vizsgálata

Cziráky J.: Hévízi tó forráskráterének vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. 2Jf7 leges agyagfal találkozását nem érte el. A hasadék — a búvárok közlése szerint — egészen a fenékig lenyúlik. A szelvény NY-i oldalát a búvárok nem látták, hanem a mélységmérési adatok alapján rajzoltuk meg. A geológiai vizsgálatok szerint a kráter fala harmadkorú agyag és homokkő rétegekből áll. A kupola felső szélét szürke színű agyagréteg alkotja, az alsó, kissé kiugró részét pedig sárgásszürke agyagpala. A különböző buvártagállásoknál lényeges kőzeteltéréseket sem a búvárok, sem pedig a szerző nem észlelt, aki három helyen 10—13 m mélységig ereszkedett le a kráterbe. A búvárok által felhozott kőzetmintákat Papp Ferenc vizsgálta meg. A vizsgálatok szerint a forráskráter feneke feltűnően sok meszet tartalmazó iszapos agyag, melyben hiányoznak a négy mikronnál kisebb elegyrészek és a legtöbb 12—15 mikron szemcsenagyságú. Az ásványi elegyrészek között a kvarc dominál, ezen kívül nagy mennyiségben fordulnak elő a karbonátok, csillámok és földpátok. Ércek (limonit, hematit) előfordulása egészen alárendelt az iszapban. Az ásványos elegyrészek inkább szegletesek, de azért legömbölyödöttséget is észre lehet venni annak jeléül, hogy keletkezésük nem mélytengeri, hanem parti jellegű. A forráskráter 21 m mélységben lévő, kissé kiugró padkájából származó kőzetminta anyagában nagyon sok a 2,3—4,5 mikron nagyságú, kerekded alakú ásványos elegyrész. Vannak azonban nagy, 40 mikron átmérőjű kerekded ásványos elegyrészek is. Sósavval való kezelés után a kőzetmintákban lévő ásványos elegyrészek szegletesebbé válnak, ami annak jele, hogy az egyes ásványos elegyrészeket karbonátok burkolják be. A sósavval való kezelés után az egészen apró ásványos elegyrészek, amelyek előbb uralkodtak, háttérbe szorulnak. Az ércek közül limonit, hematit figyelhető meg, a domináló kvarcon kívül plagioklász és muszkovit ismerhető fel kétségtelenül. Geológiai szempontból érdekes a tóparttól 50 m-re létesült régi és új artézi kút rétegsorát a forráskráter rétegeivel összehasonlítani. A régi kút a kád- és medencefürdőépület előtt 1941-ben létesült. Rétegsora a következő : 0,00— 1,20 m feltöltés 1,20— 3,90 m tőzeg 3,90— 6,70 m szürke iszap 6,70—14,30 m szürke agyagos iszap 14,30—14,40 m szürke homokkő 14,40—16,66 m szürke agyagos iszap 16,66—16,80 m homokkő 16,80—18,00 m szürke agyagos iszap 18,00—26,00 m puha homokkő 26,00—26,20 m kemény homokkő 26.20—28,00 m puha homokkő 28,00—30,50 m szürke kemény agyag 30,50—34,21 m szürke homokkő 34.21—34,30 m kemény homokkő 34,30—36,50 m kemény agyag, kemény homokkő 36,50—36,60 m kemény pirites homokkő 36,60—42,80 m homokos barna agyag 42,80—43,65 m konglomerát 43,65—49,26 m szürke kemény homokkő repedésekkel 49,26—52,00 m dolomitos homokkő Az új kút 1951/52. évben létesült a régi kúttól 12 m távolságban ÉÉNY-i irányban. Rétegsora a következő: 0,00— 0,50 m sárga köves agyag 0,50— 1,50 m szürke köves agyag 1,50— 3,00 m tőzeg 3,00—10,50 m köves szürke agyag 10,50 — 12,00 m szürke iszapos homok 12,00—13,50 m szürke homokkő 13,50—18,00 m szürke homok 18,00—37,00 m homokkő 37,00—38,00 m pirites homokkő 38,00—42,00 m köves agyag 42,00—43,00 m pirites homokkő 43,00—47,00 m kvarcos homokkő Mindkét artézi kút rétegei nagyobbrészt homokkő és agyag rétegekből állnak a forráskráter kőzetéhez hasonlóan. De míg az artézi kutaknál a homokkő dominál, addig a kráter falánál az agyag és agyagpala. A hévízi tómeder sekélyebb részét vastag rétegben borítja az ú. n. korpa. A szerző egy alkalommal, amikor filmezés céljából a tó 3 m mély részén merült le a gyógyiszapba, búvárlámpafény mellett figyelte a felzavart sötétszürke színű, finom eloszlású iszaprészek lassú leülepedését. A forrásból feltörő nagytömegű víz megakadályozza, hogy ezek a finom részek a kráterbe lejussanak. A krátervíz napsütéses időben annyira átlátszó, hogy a búvár a hőmérőt lámpafény nélkül le tudta olvasni a kráter fenekén. A krátervíz vizsgálata A búváros vizsgálatok egyik célja a forrásvíz előtörési helyének illetve helyeinek megállapítása volt. A feltevés szerint a búváros vizsgálatok közben, április 8-án a 4. ábrán látható híd alatt úszóval végzett felszíni sebességméréssel (közepes keresztszelvény: 3,69 m

2, bázis: 12,30 m, idő: 53,2 mp, középsebesség: v

k = 0,85-v/ = 0,196 m/mp) megállapított 0,724 m

3/mp = 62,6 millió liter napi forrásvízhozam legnagyobb része egy helyen tör elő a föld mélyéből. A vizsgálatokkal megállapítottuk, hogy a forráskráter fenekén, tehát a 2,0—2,5 m átmérőjű tölcsérben jelenleg vízfeltörés nincs. A legjobban észrevehető vízbeáramlást a búvárok a kupola mélységében NY-i irányból észleltek, amikor a búvárkötelet a beáramló víz megdobálta. Tekintettel arra, hogy a kupola mélységében kb. két . atmoszféra túlnyomás nehezedik az előtörő forrásvízre, az itt fakadó víz jelentékeny mennyiségű lehet. Magából a kupolából a kötél melletti részen a búvárok nem észleltek vízbeáramlást. A kráter felsőbb, 13—19 m-es szakaszán is észleltek a búvárok hidegebb-melegebb vízbeáramlásokat NY-i irányból úgy, hogy a csuklóra