Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Cziráky József: A hévizi tó forráskráterének búváros vizsgálata

Cziráky J.: Hévízi tó forráskráterének vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. 2Jf3 süllyedni kezd a lejtő irányában a forráskráter mélyére. Itt a meredek falakból erős nyomás alatt kiáramló és fölfelé törő meleg víz magával ragadja a körülötte lévő hidegebb vizet és azzal elkeveredik. A tó vize tehát a forrás közelében erős áramlásban van, ami miatt a tó különböző pontjain észrevehetően változtatja hőmérsékletét. Jordán •említett szelvényén fel is tüntette az áramlási viszonyokat. A hévízi tó kémiai viszonyait még Windisch Rihárd (19) és munkatársai: Hajdú és Szőnyi, továbbá Hankó Vilmos (20) és az utóbbi időben radioaktivitási szempontból is Papp Szilárd és Dippold Anna vizsgálta. A tó iszapját még Weszelszky előtt Traxler László (21) tanulmányozta, újabban Csajághy Gábor (22, 23, 24) nemcsak megvizsgálta, hanem gyógyászati alkalmazására is rámutatott. Kenessey Béla (25) vezetésével a Földmívelésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztálya 1923-ban a tó környékét topográfiailag felvette és ugyanakkor pontos szelvényeket készítettek a tóról is. A felvétel tanúsága szerint a tölcsér mélysége a majdnem változatlanul 108 $4 m tengerszint fölötti magasságú tóvízszín alatt 38 m. Az elmúlt évtizedekben leginkább a hévízi tó termális vizének és iszapjának gyógyhatásával és fürdőfejlesztési kérdésekkel foglalkoztak balneológusaink, különösen Schulhof Vilmos (26—31), Schulhof Ödön (32—38) és Dobrossy Béla (39—41). Moll Károly a gyógyfürdő gyógyhatásán kívül (42, 43) vizsgálatokat végzett a tó hőmérsékleti viszonyaira vonatkozóan (44) is 1940. február 13-tól június végéig. Felsorolja a tó vizének hőmérsékletét befolyásoló tényezőket: a forrás bősége, a levegő hőmérséklete, a napsugárzás, a levegő nedvessége, a szél, az eső, a talajvíz, az árvíz és a tó vizének áramlásai. A vizsgálat alatt a legnagyobb különbség a tóparti és a forrás feletti hőmérséklet között 2 C° volt a legnagyobb és tartós hidegekben (febr. 11—22). Pantó Gábor (45) 1947 nyarán hidrológiai vizsgálatokat végzett Hévízen. Geológiai szempontból megemlíti, hogy a tó medre a környék váltakozó homok-agyag rétegeibe mélyed, mégpedig két törésvonal kereszteződésénél. A forrás felfakadásának tektonikai hasadék nyitott utat, amelyet a nagy erővel feltörő pataknyi karsztforrás bővített forráskráterré. A forrásvíz hőmérséklete május 13-án a felszínen 33,5 C°, 20 m mélyen 33,6 C° volt, május 14-én pedig a felszínen 33,2 C°, 25 m mélységben 33,4 C° volt a krátervíz hőmérséklete Negretti—Zambra-féle maximum hőmérővel mérve. A vizsgálatok közben a levegő hőmérséklete 24,0—32,6 C° volt. A hévízi forrásvíz eredete még vitatott. Szádeczky-Kardoss Elemér (46, 47) vizsgálatai szerint a tó vize vadózus eredetű karsztvíz, mert erre utal a tó geológiai helyzetén kívül a tó tükrének a szomszédos területekre megállapított karsztvíztükrével azonos magassága, a forrás roppant vízbősége és a tóvíz kémiai összetételének teljes azonossága a Dunántúli Középhegység bővizű, tehát legtisztább egyéb karsztforrásainak vizével. A mélységi vizek hatnak a szomszédos karsztvizekre úgy, hogy azokat felmelegítik. A hévízi forrás vize is felmelegített karsztvíz. Pávai Vajna Ferenc (48) tapasztalata alapján (pl. a hévízi volt pénzügyi üdülő artézi kútjánál) a termális vizek ' és a karsztvizek megjelennek egymás mellett ugyanabban a hegységben, de egy emelettel feljebb úgy, hogy még porózus homok és kavicsrétegben sem keverednek. Darnay íDornyay) Béla (49, 50), Leél-össy Sándor (51) és Venkovits István (52) által felkutatott hévforrásnyomok a Keszthelyi hegységben valószínűsítik azt a feltevést, hogy a hévízi tó forráskráteréből — leg8'a'je' <v'so' io' 12 T3Z d <r\ u UJ f tr& .v Z3 5 üpcT í] J] <d 35 méter e c-S~ie 3. ábra. A hévízi tó forráskráteréből való feljövetelkor a búvár várakozási időtartama. alább a keletkezésekor — juvenilis eredetű termális víz tört fel. Papp Ferenc (53, 54) a hévízi forrást ,,vegyesvizű"-nek nevezi, mert a karsztvíz mélyebb szintekből feltörő vízzel keveredve melegebb, mint az egyéb karsztvizek. Schmidt E. Róbert (57) geomechanikai vizsgálatai szerint karsztos hévíz forrásaink — így a hévízi tó forrása is — ÉNy—DK irányú haránttörések mentén fakadnak. A hévízi termális vizű tó sajátságos hidrológiai viszonyairól a külföldi szakirodalom (55) is megemlékezik. II. Az 1953. évi búváros vizsgálat A helyszíni vizsgálatok előtt az 1908. évi búváros vizsgálatok tanulságait a búvárok vezetője, Ugray Károly, valamint Kiss Gyula ós Polcz István búvárok jelenlétében megbeszéltük és az esetleg felmerülő nehézségeket megvitattuk. Az alapos előkészítés eredménye volt, hogy bár április 6—14 között 22 merülés történt és ebből 12 esetben a forráskráter fenekén végeztek vizsgálatokat a búvárok, a legkisebb baleset sem történt. Az öltöztetési ós szerelési munkát Hanoi József szakértelemmel végezte. A búvárismeretekre vonatkozóan Ugray Károlynak (56) a hévízi vizsgálatok után megjelent könyve ad szakszerű felvilágosítást. A kiemelkedő búvárteljesítmények között a könyv megemlékezik a hévízi tó fenékrészének felderítéséről is, mint a maga nemében páratlanul érdekes és a búvárkodás történetében alig előforduló munkáról. A szerző felsorolja a nehézségeket és megemlíti, hogy a búvárok teljesítménye nemcsak egyéni, hanem magyarországi mélységrekordnak is