Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
5-6. szám - Szabó Pál Zoltán: A mecseki karsztvíz egészségügyi védelme
Szabó P. Z.: Mecseki karsztvíz Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. 227 a harmadik pedig a Vízfő (F) közvetlen mögöttes gyűjtőterületét, az i? 3-területet táplálja. Az E 2, E a ós E 4 területen a víz természetes szűrődése igen gyenge. Agyagos, másutt barna erdei talaj, vékony humuszrétegek, helyenkint vályogos lösz borítja ugyan e területet, de nem folytonosan. A legtöbb helyen a felszíni vízfolyások a dolinák felé irányulnak. A dolinák nagyobb részének alján nyitott réseken át a mélybe csurog a csapadékvíz. Érthető, hogy a Vízfő vízéből szinte állandóan kimutatható a coli. Ennek megszűntetése csak úgy volna lehetéges, ha a forrás mögöttes területéről a cigányputrikat eltávolítanák. Ez a terület az E 2 bizonytalan helyzetű mélységi vízválasztójával érintkezik a pécsi vízgyűjtőterülettel. Az /íg-területen a természetbarátok által létesített fehérkúti menedékházon (Fe) és a Büdöskúti őrházon (B) kívül nincs más emberi lakóhely. Ennek a kettőnek is inkább a vizetszűrő képződményekkel kapcsolatos az elhelyezkedése. Szóval a terület lakatlannak mondható, kivéve egyes cigánytelepüléseket. A terület lakatlanságát okvetlen fenn kell tartani. Ha pedig az erdőgazdaság munkásszállásokat létesítene, okvetlenül olymódon kell az emésztőgördöket elhelyezni, hogy azok a karsztos mészkőöszlettel még átszivárgás útján sem érintkezhessenek. Ezek a vastagon kifejlődött löszös és agyagos térszínbe ágyazva létesüljenek. Minden emberi településsel kapcsolatban különös gondossággal * kell a területen eljárni, mert — mint ahogy Vízfő és a cigánytelep ülés kapcsolata mutatja — a dolinás területen a karsztvíz szűréséről nem beszélhetünk. Még ilyen elővigyázatosság mellett is fennáll az a veszély, hogy a dolinák nyitott fenekén át az üregekbe, a zsombolyokba erdei állatok bezuhanhatnak és a mélyebbfekvésű kürtőkben pusztulnak el, huzamos ideig fertőzik azokat a vizeket, melyek ugyanezen úton haladnak. Jó példát szolgáltat erre a kitakarított büdöskúti zsomboly, ahol 25 méter mélységig jutottunk le a törmelék kitakarításával, közben borz, vaddisznó, őz, egér, kígyó stb. csontjai kerültek elő. Magam is láttam elhullott vad hulláját a dolinák mélyedéseiben. Az ilyen hullák nem lekicsinylendő alattomos veszélyt rejthetnek a szomjas túristák számára is. Ép ezért meggondolandó, hogy az E 2, E 3 és E\ számú területek forrásai milyen módon kapcsolhatók be Pécs és Komló vízellátásába. Nézetem szerint Pécs esetében a tettyei karsztakna továbbfejlesztése ad egészségi szempontból kifogástalan ivóvizet. Erre vonatkozó megfigyeléseimet és javaslatomat most nem részletezem. Az E 2, E 3 és E 4 területről megállapíthatjuk, hogy az itteni képződmények szűrőképessége 0 és 2 érték közé tehető. Amit elmondottunk, megerősíti az a tény is, hogy a Vízfő vize lényegesen lágyabb, mint a Tettye-forrásé. A Vízfő vizének keménysége 19 nkf. körül van, míg a Tettyéé 24 körüli. Mutatja ez is, hogy a csapadékvizek az E 3-területen a mélyben jól közleke'dő nyitott járatokon keresztül jutnak előre a forrás felé. Ebből ered az is, hogy a Vízfő vize sokszor zavaros, a csapadék minden formájára reagál és már egy órán belül jelentékeny mértékben megnövekedhet a vízhozama. A Tettyénél ez a kérdés — amint láttuk — nem ilyen. A megnövekedés csak akkor gyors, ha telítve vannak az összes tápláló rétegek és a reáj uk helyezkedő újabb vízszállítmány a nyomást fokozza. A Melegmány—Mélyvölgy forrásai nagyobbrészt az E 2 területről táplálkozva elég lassan adagolt vizeket kapnak. így a Mély völgy vize a szűrés szempontjából, ha nem is tökéletes, de kedvezőbb, mint a Vízfőé. A szűrőképesség értékét itt 0—3-ig tehetjük. Az AMerülethez hasonló ezek nyugati szomszédságában az í 1-terület is. Az 7^-terület az abaligeti barlangrendszerrel kapcsolatos dolinás tönkhátságból áll. Ide tartozik az Orfűhegy is, az időszakos Sárkánykút forrással (S). Ez a terület ugyancsak nyitott felszínű, szűrőérétke 0—2 lehet. Az Orfűhegy háta és oldala nagyobbrészt szántókkal és szőlőkkel van borítva és így a fertőzés lehetősége fennforog. Az abaligeti barlangok mögöttes területén ismét cigányputrikra kell figyelemmel lennünk. III. Vannak területeink, (G í t G 2, Gg), ahol a fiatal fedőrétegek tekintélyes vastagságban borítják a középső triász mészkőképződményeket. Az elborítás azonban nem folytonos, hanem helyenkint „ablakok" nyílnak rajta (H) és ezek nyitottságán keresztül a felszíni vizek szüretlenül vagy csak kevéssé szűrve bejuthatnak a mészkő üregeibe. Ilyen szempontból tanulságos megvizsgálnunk a Gj-területet és környékét. Ez a terület Komló ivóvízellátásának körzetéhez tartozik. A budafai és a mánfai völgyben dr. Wein György a víztermelő fúrásokat nagyon helyesen a középső miocén kavicsos rétegekbe telepítette. Ezek a homokos, homokköves, kavicsos, helyenkint agyagos, márgás rétegek reáborulnak a középső triász mészkőre, amely Mánfa, Budafa alatt már többszázméter mélységben, Komlónál pedig a 17-es számú fúrás adata szerint 687 méter mélyen feküsznek. A (7 X-terület környékén a középső triász mészkő egyes darabjai tehát még magasan a felszíni vízválasztó közelében helyezkednek el, más tagok pedig észak felé a mélybe süllyedtek le. A középső miocén tengeri elöntés parti képződményei, a szárazföldi eredetű kavicstömeg a vízválasztóra is reátelepszik, ezen azonban elvékonyodott állapotban van jelen. A denudáció következménye, hogy helyenkint, főleg a völgyek mélyén, felszínre került a mészkő (H). Másutt a mészkövet a középső miocén említett képződményei vastagon takarják. A mészkő rései és üregei vízzel vannak tele. E vizek a reájuk boruló vízzáró agyagos képződmények következtében a hegyoldal felől telítődő tartályt képeznek. A homokos és kavicsos érintkezési felületeken, avagy vetődések, litoklázisok mentén a víz a mészkőből a középső miocén képződménybe juthat át. Wein György fúrásai a karsztos mészkőből^ a középső miocén képződményekbe átjutó — és ebben megszűrődő vizet szolgáltatják. A közelmúltban Mánfától délre, a „Mihálútja" nevezetű völgyben, melynek oldalán a pécsi országút vezet, 170 méteres mélységben a miocén képződmények alatt a fúrás elérte a
