Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Szabó Pál Zoltán: A mecseki karsztvíz egészségügyi védelme

221f Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. Szabó P. Z.: Mecseki karsztvíz mészkövet. Ebből 1800—2000 l/perc és 21 C° hőmérsékletű víz fakadt fel. E fúrás bizonyítja, hogy a vízzáró miocén képződmények alatt valóban felhalmozódik a karsztvíz és a mészkő magasabb tagjaiban álló víz jelentékeny hidrosztatikai nyomást fejt ki. Az ilyen furatból gazdaságosan termelhetjük ki az ivóvizet, számítva arra, hogy a csapadékos évszakok a kitermelt vizet a hegy felől pótolni tudják. A Mihálútja fúrás feltörő vízbősége azt valószínűsíti, hogy a magasabb fekvésű E

2 terület keleti oldalán, a miocén képződmények alatt, a mészkőben a hidrosztatikai nyomás szökő karsztvizet juttat át e völgy miocén képződményei alá (szaggatott szárú njdl). Nem valószínű, hogy a vízbőség kizárólag a terület felől származnék. A Gi területen dolinák nincsenek, sem innen tovább keletre a (/7-val jelzett) kisebb felületen nyitott mészkőben. Itt a víz elsősorban réteglapokon és mikrotektonikus rácsos töréshálózaton keresztül jut a mélybe. Jó vízvezető a felszínen is helyenkint kimutatható és a Mihálútja-mélyfúrásból is felszínre került sejtes, likacsos, dolomitos mészkő. A külső fertőzés lehetősége a 6\területen közepes, 4—6-ra tehető. Nem mulaszthatjuk el azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a vízválasztón fekszik Árpádtető erdőgazdasági települése. Árpádtetőn három kút van. Ezeknek vizét a középső miocén záró agyagrétegei tartják magasan s így a hegytetőn mintegy 10 méter körüli mélységben szerény igényeket kielégítő vízmennyiség gyűlik össze a középső miocén homokos, kavicsos képződményeiből. Számunkra azonban a veszélyt nem e kutak jelentik, hanem az, hogy a lakott és művelt terület emberi és állati fekáliáját az istállókból és más helyekről, szemétdombokról a csapadékvíz lemoshatja az északra lejtő völgybe, amelyen át e víz ráfolyik a nyitott mészkőfelületre és azon át bejuthat abba a karsztos övezetbe, melynek vizét lejebb Komló számára ivóvíznek termeljük ki. Kívánatos e területen is megfelelő elővigyázatossági intézkedések megtétele Komló ivóvizének tisztasága érdekében. Gondoskodni kellene arról, hogy a nehezen kiküszöbölhető felszíni szennyeződés távozása inkább délre, a nagy szűrőképességű rháti homokkő felületére irányuljon. A C

2 terület Mecsekrákos településétől keletre fekszik és ugyancsak, középső miocén vizetzáró, illetve szűrőrétegek körzetében elég nagy felületen a mészkő alkotja a felszínt. A mészkő szerkezete erősen töredezett s így a helyenkint magasabban fekvő Vágót és Bános község felől a karsztmészkő felületére ráfolyhat a szenny és az üregekbe juthat. A terület köröskörül mezőgazdasági műveléssel határos. Mivel azonban semmiféle jelentékenyebb vízgazdálkodási körzethez nem tartozik, egyelőre különleges intézkedések megtételét nem sürgetjük. Az itteni mészkő és a társuló képződmények szűrőképességét mintegy 6-ra becsülhetjük. Mecsekrákos völgyében, a Toplica-völgyben langyos források vannak. Ezek részben a mélykarsztban felmelegedett felszálló vizet természetes úton hozzák fel, részint pedig a sekélykarszt hideg vizével keverednek. A víz hőmérséklete 17—19 C°. Az F területtől nyugatra nagy felületen úgy helyezkedik el a mészkő, hogy helyenkint ablakai vannak a középső miocén képződményekben. E területet (?

3-mal jeleztük. Reá nézve nagyjában az jellemző, amit (?

2-nél elmondottunk, azzal a különbséggel, hogy a G

3 mészkő erősebben elkarsztosodott, üreges, helyenkint barlangos, a Goricától északnyugatra fekvő Rák-völgyben pedig víznyelők is vannak. Forrásokban igen szegény, kivéve Gorica község közvetlen' szomszédságát, ahol 18—19 C°-os langyos víz jut felszínre. A goricai víz ugyancsak a mélykarsztból származó vizet hozza fel a sekély karszt vizével keveredve. A terület ^najdnem mindenütt müveit, kisebb-nagyobb gazdaságok és községek helyezkednek el rajta, s így ezekről a mészkőbe szennyezett víz juthat. A szennyeződéstől azonban a mélységben feltehetőleg megtisztul a víz, ismét felszínre ugyanis nem igen kerül. A kisebb források inkább a középső miocén rétegvizéből táplálkoznak. A középső miocén főleg a Rák-völgyben erősen kavicsos, konglomerátumos, jó szűrőképességű. Egészségügyi szempontból ezt a területet még alaposabban nem vizsgáltuk meg. IV. A már tárgyalt karsztos mészkő területétől északra mindenütt nagy vastagságban helyezkedik el a középső miocén, majd rajta a szármáciai és pannóniai rétegsor. Ezek alatt, a mélyben fekszik a középső triász karsztos mészköve, a mélykarszt. A mélykarszt 4—700 méter mélységbe bukik le a Nyugati Mecsek északi szegélyén s így mindenütt nemcsak fedett, hanem zárt mélykarsztnak tekinthető. Belőle mélyfúrások útján egészséges vizet termelhetünk ki. Tulajdonképen a fentebb tárgyalt területeken a sekélykarszt forrásait vizsgáltuk, mennyiben jelenthetnek fertőzési veszélyt. A mélykarsztba lejutó víz a különféle ásványi és hőhatásokon és a lassú, hosszadalmas vándorláson át megtisztul. Ez a mélykarszt a Mecsek még alig felkutatott, bőséges és jó víztermelésre alkalmas területe. E mélykarszt nem túl mély része van hivatva ellátni a Nyugati Mecsek településeit a lakosság és az állattenyésztés igényeinek megfelelő ivóvízzel. V. Befejezésül rá kell mutatnom a térképen Á'-val jelzett kartsztonkívüli, de magasabb fekvésű felszínekre, melyekről a lemosott szennyeződés ráfolyhat a karsztos mészkőre és bejuthat ennek üregeibe. Ilyen terület elsősorban a Jakabhegy északi lejtője (ÍTi), továbbá kisebb mértékben a Jakabhegytől nyugatra, a felszíni íovízválasztótól északra eső lejtők (K

2), a Rák-völgy szomszédságában levő terület (K

a) és kisebb mértékben a Gj-területtel határos és a vízválasztótól északra lejtő keskeny felület (Á'

4). A A j és K

2 északi oldalán a rétegek szennyeződése már a lemezes mészkő keskeny területén elkezdődhet. Javaslatok : Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a középső triász mészkő vizeinek szennyeződési lehetősége fennáll. A legnagyobb körültekintéssel kell vizsgálnunk a városunk ivóvizét szolgáltató Tettye-forrás vízgyűjtő területét. Meg kell állapítanunk, hogy az egyes települési gócokon, tehát