Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Kessler Hubert: A karsztból tartósan kitermelhető vízmennyiség és a beszivárgási százalék megállapítása

Kessler H.: Karsztból kitermelhető vízmennyiség nyelők ezen a területen ismeretlenek. Ez az oka annak, hogy a nagy intenzitású csapadék, a záporok vize nem vesz részt a Tettye forrás vízhozamának alkalmi emelésében. A karsztosodás e fokán csak a lassú esőzések és a hóolvadás szivárgó vized jutnak át a keskeny réseken a forráshoz vezető csatornákig. Maga a Tettye forrás 233 méter tszf. magasságban fakad, több mint 100 méterrel magasabban, mint ahogy a pécsi síkság fekszik. A távolabbi környezet morfológiai vizsgálata is arról tanúskodik, hogy a 233 méteres szinten olyan üregrendszer vize ömlik ki, amely egy régebbi erózióbázis szintjének felel meg. A pécsi síkság lesüllyedése előtt ugyanis ezen a szinten volt a bázis és csak később, a síkság besüllyedése után és a hegység e szakaszának kiemelkedésével került ez az üreges hálózat az előtte levő vízzáró márgával együtt magasabbra. A Tettye-forrás mögöttes mészkövében az üregesedés abban az értelemben, ahogy mondottuk, még kezdetleges. De a 233 méteres szint alatt lévő mészkőösszlet még kevésbbé karsztosodott el azon egyszerű oknál fogva, mert a pécsi síkság lesüllyedése egészen fiatal, negyedkori, sőt még ma is tartó folyamat. Így a mészkőképződménynek az a részlege, amely e szinten alul van, csak töredezettségében és réteglapjainak szűk felületén vezeti a vizet, a víz vezetése igen lassú; a szűk repedésekből álló vízlevető hálózat sűrű ugyan, de hatalmas tapadástényezőt kell a víznek legyőznie Az a helyzet, hogy a tettyei karsztaknából, melv a 233 méter magas Tettye-forrás alatt tőle mindössze kétszáz méternyire és a 207 méteres tszf. magasságban fekszik, a kitermelésre kerülő vizet nem a vágat megnyitásával, hanem még további 50 méter mélységbe, a talp alá való fúrások segítségével, e furatok útján tudjuk megkapni. Ez a víz viszont egyenletes mennyiségben a csapadékos vagy aszályos időjárástól függetlenül szolgáltatja a vizet. Felmerül a kérdés, hogyan értékeljük a tartós vízkitermelés szempontjaiból azt a bizonyos vízválasztót, amely a magas karsztvíz küszöbe, amelv nem áthatolhatatlan képződmény, hanem morfológiai tényező és végeredményben az elkarsztosodás mértékével, földtörténeti mélységével hozható összefüggésbe. Olyan küszöb, amely maga is mészkő és alatta is ugyanilyen fizikai, kémiai tulajdonságú mészkő van. Ez a mészkő is össze van törve, réteglapjain és résein át benne lassú mozgásban van a víz, ez a víz pedig már nem igazodik a 5 km

2-es magasabb szintű magaskarsztvíz gyűjtőterületéhez, hanem ennél sakkal nagyobb területtel, mondhatnám az északmecseki karsztos terület nagyobb részével áll kapcsolatban. A tettyei karsztakna vize tehát csak részben lehet a magas karszt közvetlenül lefelé gravitáló vize, részben pedig sajátos tárolt víz, amely jellegzetességénél fogva már nem is karsztvíz, hanem inkább rétegvíz. Ez a rétegvíz mégsem választiható el a karsztosodás jelenségeitől, mert a hozzátartozó magasabb fekvésű és elkarsztosodott részek felől táplálkozik a csapadékvízzel, ezekkel a magasabb szintű morfológiai elemekkel szerves összefüggésben áll. Akkor tehát, amikor a tartósan kitermelhető karsztvíz mennyiségének meghatározásával foglalkozunk, ezeket a tényezőket is érdemes figyelembe venni. Kessler Hubert rendkívül érdekes és tanulságos munkája komoly útmutatást és problémafelvetést jelent a mennyiségi meghatározás elvi vonalán is. A tartósan kitermelhető vízmennyiségek vizsgálatakor azonban foglalkoznunk kell a hegységben mélyebb szinten tározódó és csak igen lassan mozgó, de valóban egyenletesen és tartósan kitermelhető víz kérdésével is. Láng Sándor: Az előadó eredményei szépen használhatók a magas karsztra és az olyan típusú karsztos hegységekre, mint a Bükk vagy Mecsek, — kiegészítve Szabó Pál Zoltán itt elhangzott meggondolásaival. A Bükk-környéki langyos vizeket szeretném védelmembe venni. Ezek valószínűleg nemcsak csapadékvízből származnak, hanem ú. n. termális mély karsztvízből. Erre azért hívom fel a figyelmet, mert Mezőkövesden a mélyfúrással 890 m mélyről termális, 69°-os vizet kaptak. Hasonló típusú víz kismértékben hozzákeveredhetik az Eger és a Miskolc—Tapolca melletti törésvonalról származó karsztvizekhez. Ha veszünk 400 1 ilyen bükki származású, 10°-os vizet és hozzákeverünk 100 1 100°-os vizet, kb. kiadódik a 30°-os egri tipusú langyos víz. Ügy vélem, hogy nem kellene egészen elhanyagolni a nagy mélységről származó termális karsztvizek hozzákeveredését. Az elfedett karszti területekre vonatkozólag az eljárást aggályokkal fogadom, utalok Ajtay hozzászólására. Ha a Dorogon szivattyúzott víztömeget extrapoláljuk, 150 km

2 karsztos területnek a beszivárgásához elegendő, viszont Dorogon csak 5 km

2 karsztos terület van. Nyergesujfalun, Bajnán túl kell a körzőt kinyitni, ha 150 km

2 kiterjedésű felszíni karsztot keresünk. Ezt a szempontot figyelembe kell venni a csapadék megfigyelésénél. Mosonyi Emil: Hozzászólásomat nem a geológus, hanem a hidrológus és részben hidraulikus szemszögéből teszem meg. Kessler munkáiábó] i<^n n>a<*v iplentőségű és értékes eredmények születtek. Rá kell mutatnom azonban arra is, hogy nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Mint Kessler hangsúlyozta, vizsgálatai a Tettye karsztvidékre, a karsztvidék kicsiny kiterjedésű, 5 km

2 körzetű egységére vonatkoztak. Ez nem von le semmit a vizsgálat érdeméből, sőt az igen jelentőségteljes, mert kapcsolatokat keres. Emoirikus forma, de jó érzékkel alkalmazva szép összefüggést ad. Az eredménv igen jelentékeny és valóban olyan kapcsolatok adódnak, hosv ezen az út^fi Ihaladva többet tudunk me<? P szóbanforgó vízgyűjtőről, mint eddig, tehát pozitív előrelépésnek számít. Abban a tekintetben azonban óvatos lennék, hosv 5 km

2-ről extraDnláliunk több százra, mert az csak akkor lehetsé- • ees. ha fizikai törvényből indulunk ki. Az empirikusan feléoített képletet azonban nem lehet extranolálni nagyobb t.eri edelemben. Módszertanilag elkéozelhető, hogv máshol is ez az eredménv. de e? nem biztos. A sekélv és mélv karszt között jelentőségtelies különbség van. A mélvben igen nagv rezervoár szerepel, nem lehet tudni, hogy a túlfolvó víz honnan ered. Kessler Hubert meaállam'tásai mindenesetre oozitív eredménvit jelentenek akkor is, ha nem fizikai és hidrológiai törvényekből indulnak ki. Természetesen azokat sem nagyobb területre, sem mély karsztra nem lehet kiterjeszteni, csak akkor, ha arra is igazolódni fognak. A munka fontos és úttörő, egészen meglepő eredményeket tartalmaz, de mégegyszer hangsúlyozom, hogy az extrapolálással vigyáznunk kell. Horusitzky Ferenc: Az előadás címében a karsztból tartósan kivehető vízmennyiség szerepelt. Ami a Tettye túlfolyó vizéből kivehető mennyiség, az nem adja meg a karsztból tartósan kivehető vízmennyiséget, mert ha megadná, az azt jelentené, hogy karsztvizet nem szabad depresszió mellett termelni. Az említett víz azonban csak túlfolyó víz. Nagyobb nyomás alatt nyilván nagyobb mennyiségű vizet fakaszthatunk, mert az áramlási sebességet meggyorsítjuk a karszttal érintkező többi tárolóból is. A vízgyűjtőterület nagyságát megállapítani gyakorlatilag lehetetlen, bizonyos esetekben és vonatkozásban az egész magyar medence vízkeringése összefügg. Miután az eredmények és észlelések azt inutaitják, hogy a legnagyobb mértékű vízemelés esetében sem lehet a karsztvízszint tartós süllyedését elérni, az utánpótlás nyilván elegendő ahhoz, hogy a csapadéknál nagyobb, tartós vízkivételt érjünk el. A mély karsztban kellene tehát vizsgálatot végezni. Hogy a karsztvízben az alulról és oldalról beáramló víznek nagy szerepe van, mutatja az, hogy a karsztvizek hőmérséklete nem egyenlő, különböző mélységekből származó vizek keveredéséről van tehát szó. Ezt ne hagyjuk számításon kívül. A Mecsek tápláló területe valószínűleg kisebb, mert gránitkeretben van, tehát a karszt közvetlen kapcsolata a medencével kevésbbé intenzív, de az összefüggések itt is megvannak.