Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Kessler Hubert: A karsztból tartósan kitermelhető vízmennyiség és a beszivárgási százalék megállapítása

224 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. Kessl'er H.: Karsztból' kitermelhető vízmennyiség hogy előzetesen jól átáztatott talaj esetében már aránylag kis csapadékmennyiség is feltűnően meg­növeli a forráshozamokat. Az évelejei csapadék nagyobb hatása kétség­telenül a felszínt takaró vegetáció, elsősorban az erdőknek az év egy bizonyos szakára korlátozott nagy vízfogyasztására vezethető vissza. Ez magya­rázza azt a megfigyelést, hogy a nyári hónapok csapadéka alig érezhető meg a forráshozamokban. Az erdők szerepéről a természet vízháztartásában Ijjász Ervin írt kimerítő tanulmányt a Iiidr. Közlöny 1938. évi kötetében, itt csak néhány jellemző adatot közlünk az erdők vízfogyasztásá­ról. Ney szerint a bükkerdő évi vízfogyasztása 800 mm csapadék mellett 274 mm. Ez az a meny­nyiség, amit az erdő saját életműködésének fenn­tartására felhasznál. A lombozat által visszatartott és közvetlenül elpárologtatott vízmennyiséggel együtt a forrástápláló beszivárgástól elvont csapa­dékösszeg évi 492 mm. Ez az intenzív vízfogyasz­tás túlnyomórészt az április végétől szeptember elejéig terjedő időszakra korlátozódik. Az erdők nagy nyári vízfogyasztását, illetve a csapadék beszivárgását akadályozó hatását az erdőkben végzett számos bel- és külföldi talajvíz­szintészlelés is igazolja. Szélső értéket az Indiában végzett mérések alapján ismerünk. Itt a júliusi nagy esőzések alatt a talajvízszint az erdőben 37 cm-rel, szabad területen ezzel szemben ugyan­akkor 466 cm-rel emelkedett. Azonban nemcsak az erdő, hanem a füves terület is nagy vízfogyasztó. Wollny szerint füves területen a vízfogyasztás három ós fél nyári hónap alatt 300 mm. Tros.ibach a burgonya és rozs víz­fogyasztására végzett kísérleteket. Ezek szerint 46 mm májusi csapadékból a burgonya 42, a rozs 46 mm-t fogyasztott. A vízfogyasztás 113 mm júliusi csapadék mellett burgonyánál 108, rozsnál 113 mm-re emelkedett. A vegetációnak fent csak röviden vázolt nagy vízfogyasztása tehát feltétlenül hatással van a természet vízháztartására és a beszivárgási százalék megállapításánál ezért nem közömbös, hogy az évi csapadékmennyiség milyen megoszlásban hullott le. Megvizsgálandók még a vegetáció nedvkerin­gésének megszűnése és a lombozat lehullása után fennálló beszivárgási viszonyok. Az eddigi mérések alapján kitűnt, hogy az év utolsó negyedében lehullott csapadék már lénye­gesen jobban hat ki a forráshozamokra, mint a nyári, de nem annyira, mint az évelejei csapadék. A karsztforrások járatai általában csak a felszín alatti nagyobb mélységben tágasak, bar­langszerűek. Ezekhez a járatokhoz a csapadékvíz többnyire csak szűk hajszálereken, kataklázisokon keresztül hatolhat le. Nyári szárazság után a csa­padék jelentős része nem jut le ezekhez a mély­lyebben vonuló tágabb forrás járatokhoz, hanem a kapilláris erők hatására mint tapadóvíz és szegletvíz visszamarad a szűk, de rendkívül nagy­kapacitású érhálózatban. A fokozott forrásműkö­dés tehát csak a hajszálérhálózatban bekövetkezett telítettségi állapot után indulhat meg. Ezt alá­támasztja az a megfigyelés is, hogy hosszabb ned­ves időszak után már aránylag kis csapadék is erősen kihat a forráshozamokra. Hasonló következtetés vonható le abból az Aggteleki barlangban végzett megfigyelésből, hogy a cseppkövek csepegése nyári szárazság után még nagyobb esőzések hatása alatt is csak nehezen indul meg, viszont bőséges őszi csapadék után azonnal érezhető a téli vagy tavaszelejei csapadék hatása. Az őszi csapadék tehát bizonyos mértékig előkészíti a következő évelejei csapadék számára a beszivárgási viszonyokat. * Hazánkban legrégebben a»pécsi Tettye-forrás­nál végeztek rendszeres vízhozamméréseket. A for­rás vízgyűjtőterületén, a Misinatetőn 20 éve csapa­dékmérőállomás működik. A forrás vízgyűjtő területe elég jól körülhatárolható. Kiterjedése Vadász Elemér szerint maximálisan 5,35 km 2. Szabó Pál Zoltán szerint a Tettye-fennsík és a Tubes-magaslat közötti gerinc karsztos területe, amely a forrás vízgyűjtőterületének tekinthető, kereken 5,00 km 2. Helyszíni vizsgálatok alapján a szerző is csatlakozik a kb. 5 km 2-es értékhez. Történtek még kísérletek a vízgyűjtőterületnek a forráshozamok és csapadék alapján való kiszámí­tására is, de ezek éppen az önkényesen felvett beszivárgási százalék miatt egészen eltérő ered­ményekre vezettek. % A kérdéses hegytömeg tektonikusán jól meg­dolgozott, elkarsztosodott középtriászkori kagylós mészkőből épült fel. A vékony humusztakaróval fedett felszín kb. 75%-át a magyarországi karszt­vidékekre általában jellemző cser- és bükkerdő borítja. Vizsgálatainkhoz a Tettye-forrás és a Misina­tetői csapadékmérőállomás 1934 óta mért adatait vettük alapul. Az 1944. év adatait az utolsó háborús évvel kapcsolatos észlelési bizonytalan­ságok és hiányosságok miatt nem vettük figye­lembe. 1200 1100 1000 900 800 700 600 500 '/. 70 60 50 iO 30 20 10 0 >4000 3000 2000 1000 Mértékadó cso podé ksrizolék A § Ay Beszivárgási . • » nfn-rn/nb / la ábra. Az évi csapadékmennyiség és az évi forrás­hozamok diagrammja. A két görbe járása nem hasonló, sőt néha ellentétes 16 ábra. A mértékadó csapadékszázalék és a beszivárgási százalék diagrammja A két görbe közelítően párhuzamos

Next

/
Thumbnails
Contents