Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Illés György: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése és fejlesztésének főbb irányelvei

Schmidt E. R.: Vízföldtani tájegységek Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. 209 Az elv, melynek alapján véleményem szerint a tájegységeket megszabnunk kellene, a következő lehetne: a) a felszín jellege (alföld, síkvidék, dombvidék, középhegyeink), b) a vizet vezető kőzet fajtája (eruptív, üledékes és szerveseredetű, továbbá átalakult-metamorf), c) a víz fizikai tulajdonságai (a víz hőfoka, hozama, -•lőtörés módja), á) a víz vegyi összetétele (lágy, kemény, sós, kénes). ' Az előadó a részletekre térve az artézivizek jellemzésénél a tájegységbe való sorolásnál felemlít néhány tényezőt. Amiket felsorolt, azok mind lényegesek, szükségesek, de nem lehetett látni elég élesen kiemelve, hogy a legfontosabb figyelembeveendő tényező a víztartóréteg ásványos-, kőzettani adottsága. Schmidt dr. ugyanazokat a jellemzőket javasolja a karsztvizek vizsgálatánál is. Ez is igen helyes. A Karsztvíz tájegységek megállapításánál azonban, akármilyen különösnek tűnik is ez, tisztáznunk kell a karsztvíz fogalmát. Ugyanis nem mind karsztvíz az, amit karsztvíznek neveznek. Mészkő, illetve dolomit területeken előtörnek ugyanis nagy keménységű vizek, melyek azonban nem tekintendők karsztvíznek. A budai begyekben pl. a Disznófő forrásai, a Táborhegy oldalában fakadó források ilyenek. Ajka—Urkut— Padrag határában ugyancsak találni néhány rétegforrást, melyek nem karsztvizek előtörései. A szó helyes értelmében vett karsztvíz a régi és elhagyott járatok alatt azoknál kisebb szelvényű ágakban foglal helyet, a geológiai mult felszínről leszivárgott vizeihez a jelenkor csapadékaitól pótolt vize. Ez a víz a jelenlegi íelszíni vizekhez hasonlóan vagy állóvíz jellegű, vagy pedig haladó vízfolyás. Meg kell jegyezni, hogy kivételesen elhelyezkedhetik két karsztvízszint is egymás alatt, illetve felett. Erre Padrag igen jó példa, ahol az eocén és fekvő triász mészkő elkarsztosodottak és karsztvizet tartalmaznak. A legtöbb helyen azonban, ahol karsztvizet tételeznek fel, a rétegvizeket is karsztvíznek számítják. Visszatérve Schmidt Eligius dr. előadására, az előbbieket is figyelembevéve, az 53 tájegység felállítása mindenesetre jó kiindulópont, de módosítandó. Éppen az előadó által igen helyesen körvonalazott, körülhatárolt szempontokat figyelembevéve, lényegesen lecsökkenthető és a valóságnak megfelelően állítható be. A víz fizikai és kémiai adottságai figyelembevételével négy vízelőfordulási tájtípust lehetne felállítani. Mégpedig: 1. Talajvíz, s közelfelszini (50 m-t meg nem haladó) vízelőfordulások. 2. Mélyebb rétegvizek (melyek pozitív, felszálló vizet nem adnak.) 3. Artézi víz területek. 4. Karsztvíz területek. Kétségtelen, hogy ezeken belül még kisebb táj/ egységek is felállíthatók, azonban ezek geológiailag jobban elhatároltak és sokkal kisebb számúak lennének. Például a karszt vízelőfordulásokat külön lehetne valasztani a siklósi, mecseki, bakonyi, vértesi, gerecsei, pilisi, budai, naszályi, romhányi, bükki, aggteleki és rudabányai tájegységekre. Az artézi víz előfordulásait illetően 4 vagy 5 tájegység lenne felállítható, mint a Kisalföld, a Dunántúl sík területei, a DunaTisza köze két résszel, a Tiszántúl. A mélyebb rétegvizeknél Sopron, Kőszeg, a Dunántúl sík, ill. halomvidéke, a Duna-Tisza köze, a Tiszántúl, az Alföld északi peremvidéke külön is tagolható tájak. A leghelyesebb lenne a részletek megbeszélése végett, ha az Ankét Schmidt Eligius dr. irányítása mellett egy szűkebbkörű bizottságot küldene ki a tájegységek megállapítására. Schmidt dr. előadásához kapcsolódva az Ankét figyelmét külön is felhívom arra, hogy hidrogeológiai tájegységek allapotában is lényeges változást okozhat az, ha a karsztvizeket és artézivíz készletünket nem becsüljük meg. A karsztvíz-kérdésnél örvendetes módon szakmai tudományos téren éppen az előadó Schmidt Eligius dr. és Kessler Hubert dr. igen értékes munkát végeztek. Azonban sem felhasználás, sem a védelem terén nem látni egységes és tervszerű intézkedéseket. Sajnálatos, hogy az Akadémia Karsztvíz Főbizottságának erre vonatkozó egy év óta húzódó törekvéséi elé akadályok gördültek. Ezt mind a bányászat, mind pedig a városok vízellátásával foglalkozó tényezők megsínylik. Kívánatos lenne, ha az Ankét a Vízügyi Főigazgatóságot és a Földtani Igazgatóságot megkeresné, hogy az Akadémia Karsztvíz Bizottságának ériékes anyaga mielőbb megvitatva az ő erre vonatkozó munkásságukat alátámassza. Ami az Alföld ivóvízellátása szempontjából igen fontos artézivíz kérdést illeti, ha ez nem rendeződik, könnyen megtörténhetik, hogy meglesznek a gondosan fölállított artézi víz tájterületek, de a víz elapad és más módon kell gondoskodni alföldi városaink vízellátásáról. A Vízügyi Főigazgatóságnak meg kell hallgatnia az Ankét és az Akadémia Hidrológiai Főbizottságának azokat a megállapításait, amelyek kétségtelenül igazolják, hogy az artézi víz kérdése rendezetlen és az artézi víz további apadása várható belátható időn belül. Javaslom, hogy egy külön artézivíz kérdésekkel foglalkozó bizottságot küldjön ki az Ankét, amely a illetékesek részére a megfelelő tájékoztato adatokat rendelkezésre bocsátja. Sümeghy József: Tájegységek felállítása, megkülönböztetése ma szokásos művelet. Indokolt azonban csak akkor, ha annak a tudományos mellett, gyakorlati haszna is van. A tájegység fogalmába sok minden belepréselhető. Jelen esetben olyan egységekről van szó, amelyek felállításával segítséget, alapot nyerhetünk mélységi és karsztvíz feltárásához. A felsorolt hidrogeológiai egységek megkülönböztetésének alapja a töréses tektonika. Bizonyos szempontból, bizonyos mértékig, illetve mélységig, használható beosztásnak minősítnető, mert a felsorolt egységeket határoló vetődési síkok közül bizonyára több, olyan diszlokációs vonal mentén helyezkedik el, amelyek mélységi-, illetve mélykarsztvizek feltörésére, emberi beavatkozássál pedig azok felhozatalára alkalmas öveket is jelölhetnek. Azonban ilyen értelmezésben is csak nagyvonalú keretnek tekinthető. Az előadási idő rövidsége miatt nem jellemezhette az előadó az egyes hidrogeológiai egységeket. Nem csoportosíthatta azokat a mélységi és karsztvizes területek szerint. Nem mutathatott rá a vízben gazdag és a vízben szegény egységekre, és a különböző mélységűre lesüllyedt, s eltakart alapegységrögök vízmélységi és vízminőségi viszonyaira sem. A.z ismertetett hidrogeológiai egységek magukba foglalják a talaj- és a rétegvizeket is. Azt a mélységi zónát azonban, amelyben a* víz már mélységinek nevezhető, elhatárolni a rétegvizestől, ma még nem tudjuk. Egyáltalában, nehéz feltételezni olyan hidrogeológiai egységeket, amelyek a talaj-, réteg-, mélységi-, Illetve ugyanígy a karasztvizes területekre jellemző vizes övezetekben egymást fedve helyezkednek el. A mélységi-, réteg- és talajvizeket nagyon szétszedett tájegységekbe beszorítani nem feltétlenül szükséges, mert azok inkább különálló és különböző mélységű övezetekben helyezkednek el, egymást ritkán fedő egységekben. Mélységi vizes szintjeinket, rétegcsoportjainkat még alig ismerjük. Általában azt tartjuk róluk, hogy a medencék kristályos kőzetű, mélybesülylyedt alaphegységei, és a medence-üledékek bazális része közt képződött porózus kőzetek közeit töltik ki, s a kristályos alaphegységek rögei közén felszálló profundus, vagy juvenilis vizekből táplálkoznak. Hogy azután a variskusi partok közt kialakult részgeoszinklinálisok mezozoos sorozatának ú. n. mélyreszorított szintű, fedet^ karsztvizét is idesoroljuk-e, már felfogás dolga. Feltárási lehetőségüket a medencék töréses szerKezetének részletesebb megismerése feltétlenül előmozdíthatja. A szóbanforgó tájegységek megkülönböztetésére felhasznált vetődési síkok közül, elsősorban a diszlokációs övekben keletkezettek jöhetnek számításba. A mélységi- és karsztvízfeltárásnak kétségtelenül legbiztosabb, legreálisabb módja, mint ahogyan azt Schmidt előadó kartárs is vallja, a töréses tektonika alapulvétele. Ahhoz azonban, hogy ezt a vízfeltárást