Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Illés György: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése és fejlesztésének főbb irányelvei

208 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. Schmidt E. R.: Vízföldtani tájegységek 50. A tiszántúli pannon magashát nagykunsági része. 51. A tiszántúli pannon magashát hortobágyi része. 52. A tiszántúli pannon magashát nyírségi része. 53. A tiszántúli pannon magashát szatmári síksági része. A tájegységek elkülönítésénél a hidrogeológiai viszonyokon kívül a morfológiai viszonyokat, a földtani felépítést és szerkezetet vettük figyelembe és ezekkel is igyekeztünk azokat adatszerűen jellemezni. Egyben azt is megadtuk, hogy az egyes területeken hány kutat tartunk nyilván, mennyi azok átlagmélysége és átlagyízhozama. Ahol lehetett, megadtuk azt is, hogy modern, szakszerű kiképzés mellett milyen vízhozamokatérhetünk el. A régi, tökéletlen kutak ugyanis lényegesen kisebb vízmennyiségeket szolgáltatnak, mint a korszerűen kiképzettek, amire egyébként újabban Bélteky ismételten számszerűen is rámutatott. Tekintettel arra, hogy a mélyvizek esetében a vízföldtani viszonyokat megítélni csak jó vagy rossz műszaki létesítményeken keresztül lehet, nagyon fontos, bogv az észlelés alapjául szolgáló kutak műszakilag kifogástalanok legyenek. Éppen ezért úgy vélem, nagyon fontos és jogos az a többünk részéről és már többször hangoztatott kívánalom, hogy legalább a kevésbbé ismert tájegységeken mintakutakat létesítsenek, a sűrűbben felfúrt területeken pedig üzemi kutak legyenek a megfigyelések céljaira alkalmas módon kiképezve, mert csakis ezek rendszeres megfigyelésével lehet olyan hidrológiai adatokhoz jutni, amelyek alapján egy táj vízszolgáltató képességét legalább megközelítőleg meg lehet állapítani. Mindez értelemszerűen természetesen a karsztvizekre is vonatkozik. A bemutatott térképen ábrázolt egyes tájegységek körülírására és jellemzésére itt nincsen mód. Az illetékeseknek azonban a Földtani Intézet Igazgatóságának engedélyével a Vízföldtani Osztályon ezek rendelkezésre állnak. Röviden ismertettem a hazai vízföldtani tájegységekre vonatkozó első kísérletünk eredményeit, főképpen nehézségeit, hiányosságait és vázoltam azokat a tennivalókat, amelyek megítélésem szerint szükségesek ahhoz, hogy a jövőben vízgazdálkodási tervünk megbízható alapjául szolgáló tájegység-beosztáshoz jussunk. Ha módot és alkalmat adnak ennek a munkának az elvégzésére, úgy néhány éven belül komoly eredményekről lehetne már beszámolni. Ennek érdekében javaslom : 1. A vízgazdálkodási tájegységek alapjául szolgáló vízföldtani tájegységeket a speciális szempontok szerint összeállított hidrológiai területegységekből építsük fel, mert a fordított út nem vezet eredményre. 2. A tájegységek témáját az erre hivatott intézmények megfelelő költségelőirányzattal vegyék fel jövő évi tématervükbe; tekintettel arra, hogy a feldolgozandó anyagtömeget társadalmi úton sem feldolgozni, sem értékelni nem lehet. Hozzászólások: Horusitzky Ferenc: A betegség felismerése már egy lépés a gyógyulás felé. Schviidt Eligius által készített térképről látjuk, hogy milyen sok feladat áll előttünk addig is, amíg a munkát egyáltalán meg tudjuk kezdeni. Legnagyobb nehézség az, hogy a feladat, amit Schmidt Eligiusnak meg kellett oldania, nem volt megfelelően megfogalmazva, mert tájegységrendszert kellett volna szerkeszteni, amely nem természetes rendszer és így különböző szempontok játszanak szerepet a megoldásnál. A tájegységek rendszerét csak úgy lehet megalkotni, ha megadjuk azokat a szempontokat, amelyek szerint az egyes tájegységeket el kell egymástól különíteni. Ez egy síkon nem megoldható. Mikor pl. a Duna törmelékkúpját egységnek vesszük a könnyen elérhető vizek szempontjából, ugyanakkor a terület a mélyvizek eloszlása szerint más kontúrokkal volna elhatárolható. A tájegység földtani, geográfiai és gyakorlati tényezőkből tevődik össze. Kétségtelen, hogy a térképen feltüntetett karsztos terület geológiailag egységesnek tekinthető, a gyakorlat szempontjából azonban nem. Ha a karsztvízszint esetleg 2—300 m-rel a térszín alatt van, a terület víz szempontjából gyakorlatilag meddőnek tekinthető, ott viszont, ahol a térszín közelébe kerül, kiváló víznyerési lehetőséget jelent. A térképen még javításokat, módosításokat kell végezni. Karsztos területen pl. elképzelhető ez úgy, hogy a karsztvízszint felszíntől való mélységét ábrázolnánk és így gyakorlatilag értékelhetnénk, hogy hogyan kell a vízért lehatolni. Az egész földtani szerkezet és földtörténet nem más, mint ősföldrajzi képek egymás fölé helyezkedő sorozata. Az egyes ősföldrajzi felületeken a fáciesek is különböző ősföldrajzi keretben foglalnak helyet. Minden szintre külön kellene kidolgozni a tájegységtérképet. Ez egységesen nem oldható meg. Az Ankét egyik feladata megállapítani, hogy hány szintben dolgozzuk ki a tájegység térképsorozatot. A tájegységek elhatárolása a gyakorlati célok különbözősége szerint is különböző lehet. Más lesz a térkép, ha balneológiai tájegységet dolgozunk ki, más, ha a felső 50 m-en könnyen elérhető, s más, ha a 3—400 méter mélységű, nehezen elérhető rétegeket nézzük. Bizonyos mélységen alul vízellátás szempontjából nem indokolt az elhatárolás, ott, ahol már meleg vizet kapunk, amit sem hűtésre, sem ivásra nem használhatunk fel, bár balneológiai szempontból hasznos lehet. Nem ismerem a térképen ábrázolt elhatárolás szempontjait az Alföldön, a hegyvidékeken, azonban nem tartom az elhatárolást egészen helyesnek, mert a gránit pl. más problémákat vet fel, mint a bazalt,, vagy kristályos pala. Ezeket külön kellene választani. Ez a munka első kísérlet arra, hogy a hidrológiai és vízfeltárási lehetőségeket regionálisan ábrázoljuk. Ahhoz azonban, hogy egyáltalán el tudjunk indulni, gyakorlati és tudományos szempontból szét kellene tagolni a feladatot. Papp Ferenc: Schmidt Eligius dr. volt az első, aki vállalkozott arra a nehéz és háládatlan feladatra, hogy 'a hazai mélységi és karsztvízfeltárási lehetőségek alapján hidrogeológiai tájegységeket állítson fel. Amilyen terhes, bonyolult volt az ő feladata — annyira könnyű és egyszerű egy hozzászólónak rámutatni hiányokra, illetve ellentmondásokra. Az előadó igen helyesen emelte ki a bevezetőben, hogy a hidrogeológiai tájegységek felállításánál szempomok szerint külön állapíthatók meg: talajvíz-, rétegvíz-, mélységi- és karsztvíz tájegységek. Ez az elv mint alap kiindulásra igen alkalmas, mert a felsoroltakat külön lehet nemcsak számontartani, hanem értékelni is. Más a határa egy-egy talajvíznek, más egy-egy rétegvíznek. Ami a mélységi és rétegvíz különválasztását illeti, ennek az indokoltsága, helyessége mindenesetre vitatható. A rétegvizek egyik változatának tekinthető a mélységi víz, így összevonható lenne.