Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
5-6. szám - Illés György: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése és fejlesztésének főbb irányelvei
201' f Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz Illés Gy.: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése A telepítési programm összeállításakor tekintetbe kell vennünk azt, hogy a tapasztalat szerint egy kis vízmű létesítése 800 m'/nap teljesítményig 1—2 évig tart, közepes vízmű létesítése 3000 m 3/nap teljesítményig 2—3 évig tart, nagyobb vízmű létesítése 3000 m'/nap fölötti teljesítményig 3—4 évig tart, amiből következik, hogy ha egy nagyobb vízművet 4 év múlva kell üzembe helyeznünk, akkor a létesítést most kell elkezdeni. A sürgős feladatoknál már nem kerülhet sor általános kutatásra, mert ezek eredményeinek bevárására már nincsen idő, így ilyen esetekben azonnal meg kell kezdeni a részletes kutatási munkát. A sürgős feladatokon túleső problémák megoldására alkalmazandó az általános feltárás, ami óriási megtakarítást jelent majd csőanyagokban, időben és munkában, de nem utolsósorban energiában. Ha mindkét kutatási módot külön-külön lefolytatjuk, akkor hatalmas előnyökhöz jutunk, mert 1. igen olcsó módszerrel, igen sok helyen már konkrét eredmény fog rendelkezésünkre állni, 2. azok a létesítmények, amelyeknek végleges helye még megállapítva nincsen, a kedvező helyre telepíthetők, 3. a mélységbeli vízkincsre vonatkozólag fontos eredményeket kapunk, 4. a részletes kutatómunka előtt rendelkezésre állanak a víznyerőhely feltárási módja, annak költségei, s az, hogy mennyi idő alatt történhetik a létesítés, 5. a két kutatás együtt a legtökéletesebb víznyerési tájegységtérképet adja. Trinkl Imre: Az előadás során kapott rövid fejlődéstörténeti ismertetés a hazai területen vízzel ellátott lakosság számáról ad tájékoztatást, amelyből azonban nem lehet következtetni, hogy országos viszonylatban, hogy alakul a vízzel ellátottak százalékszáma. Ha ezt a százalékszámot, ami nálunk kb. 20—25 százalék, összehasonlítjuk egyes külföldi országok százalékos ellátottságával, ahol 80—90, sőt 95 százalékos arányokat is találunk, döbbenünk rá ivóvízellátottságunk elmaradottságára. Igaz, ebből a szempontból kedvezőtlen helyzetben is vagyunk, mert vízkincsünk roppant szegény. Ép ezért a rendelkezésre álló vízkincset — amint azt az előadásból is hallottuk — okszerűen kell felhasználni annál is inkább, mivel földalatti vízkincsünk a szükségletnek 95 százalékára becsülhető. Itt elsősorban az Alföldön uralkodó anomáliákra gondolok, ahol tetszés szerint alakulhattak a kúttársaságok és tetszés szerint gazdálkodtak, illetve garázdálkodhattak a vízzel. Az alföldi városok egységes vízműveit mielőbb meg kell építeni, a felesleges kutakat megszüntetni, s így elérhető volna, hogy a mélyből kivett víz a mainak csak a 10—15 százaléka lenne. Öriási mennyiségű víz volna így a jövő számára tartalékolható. A mostani kizsákmányolás mellett egyszer csak rá fogunk eszmélni, hogy az alföldi artézi víz fogyóban van. A regionális vízművek felvetése is nagyon időszerű kérdés. A mi viszonyaink mellett vannak települések, ahol a helyi ivóvízellátás a víz hiánya miatt nem lehetséges, más helyen pedig olyan mennyiségben áll rendelkezésre víz, hogy felhasználatlanul elfolyik. Nagyon is fontos volna a vízkatasztert mielőbb felfektetni és ennek alapján a nagyobb víznyerőhelyekről ellátandó körzeteket előre megállapítani, amelyek majd a regionális műbe be fognak kapcsolódni. Ha nem is kerülhet mindjárt kiépítésre az egész vízmű, a helyi műveket — amennyiben van ilyen helyen ivóvíz-előfordulás — már úgy kell megtervezni, hogy ezek majd a végleges regionális hálózatba beleilleszkedjenek. Csak így lehet majd elérni, hogy a legkisebb falu is egészséges vízzel legyen ellátható. Ha megindul a valószínűsített vízművek építése, nagy probléma az előadó szerint is a szakszerű üzemeltetés. Ha egy vízmű megépül, azt átadják az üzemeltető vállalatnak és ezzel rendszerint a vízmű sorsa be is teljesedett. Az üzemeltető vállalat nem tud szakképzett kezelőt odaállítani, mert nincs. Tapasztalható, hogy ilyen üzemeltetés milyen szomorú következményekkel járhat. Az 1952. évi miskolci ankéton tettem már javaslatot, hogy üzemeltető tanfolyamokon kell a szükséges kádereket kiképezni, mivel csak így érhető el, hogy a jól megépített vízművek ilyen formában meg is maradjanak és a szakszerű üzemeltetés biztosítva legyen. Ungváry György: Az ország vízellátásának hatékony előmozdítása érdekében a következő észrevételeket és javaslatokat terjesztem elő: A vízellátás fejlesztésének alapfeltételei: a vízkutatás, vízfeltárás, műszaki tervezés, építőanyagipari ' és kivitelezési kapacitás, valamint a hitelfedezet. A jelenleg fennálló rendeletek által megállapított műszaki terveztetés metodikája és a jóváhagyási eljárás annyira bonyolult és oly hosszú időt igényel, hogy a vízellátás gyors és célszerű megvalósításának egyik legfőbb akadálya. Hónapok, sőt évek eltelnek, amíg egy beruházási programmot, vagy tervjavaslatot jóvá hagynak. A vízellátás és csatornázás jelenlegi előkészítési metodikája és jóváhagyási eljárása három okból nem megfelelő. a) túlnyomóan magasépítési létesítmények megvalósítására van szabva ; b) a városrendezési tervvel nincsen összhangba hozva; c) a jóváhagyási eljárás és vízjogi engedélyezési eljárás egymással párhuzamosan, egymástól elkülönítve folyik, és ezáltal a terveket feleslegesen két eljárás során is elbírálás alá veszik. Javaslat: Az ismertetett szempontok figyelembevételével a vízellátás és csatornázás terveztetési metodikát és jóváhagyási eljárást módosítani és egyszerűsíteni kell. A beruházási programm kialakítása során kb. 70 000 000 Ft-t 100 munkahelyre osztották szét. Ezekből 1—1 munkahelyre alig jutott 1 000 000 Ft nagyságú költségösszeg. Ez a módszer két okból hátrányos: a) a felvonulási költségeket rendkívüli módon megnöveli; b) a sok kis munkahelyen kellő mértékű fejlesztés nem foganatosítható. Javaslat: Az évenként rendelkezésre álló — remélhetőleg nagyobb összegű — hiteleket olymódon kell szétosztani, hogy legalább 10 súlyponti helyen 10—15 millió Ft legyen beépítve, a többi helyen pedig kisebb összegek kerüljenek felhasználásra. A nyomócsőhiány leküzdésére az üvegnyomócső gyártását és a már használatban lévő nyomócsövek viselkedését tanulmányozni kellene Csehszlovákiában és annak eredményéhez képest a külföldről való beszerzésre, illetve a hazai vasbeton nyomócscíkísérletek mellett az üvegnyomócső gyártására is meg kell tenni az előkészületeket. A folyamszabályozás, belvízrendezés, öntözési tervek elkészítése érdekében a vízügyi szolgálat már 40 évvel ezelőtt meglátta a „Vízrajzi Évkönyv" kiadásának szükségességét, amely évkönyv a vízrajzi viszonyok jellemző adatait tartalmazza. Ugyanezt a vízellátás és csatornázás fejlesztési előfeltételeinek megteremtése érdekében is el kellene készíteni és 2—3 évenként kiadni „Vízellátási és Csatornázási Évkönyv" címen. Ez az évkönyv a tervezőknek kiinduló adatokat, a kormányzatnak összehasonlító számokat adhat a fejlesztési irányítására. A vízellátás terén mutatkozó elmaradottság felszámolására — perspektivikusan 20—25 év távlatában — kb. 2,5 milliárd Ft szükséges. Ennek a fejlesztésnek az alapját képező hidrogeológiai kutatások költségei — kommunális vonatkozásban — távlatilag 50 millió
