Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Illés György: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése és fejlesztésének főbb irányelvei

Kivonatok Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. 201 Ft-ra, a második 5 éves tervben 25 millió Ft-ra tehetők. Ehhez járul még az ipari vízszükségletek feltáráshoz szükséges kutatási munka. Az ismertetett nagyarányú hidrogeológiai munkát csak megfelelő geológiai és műszaki felkészültségű káderekkel és a legmodernebbül felszerelt vízkutató vállalat létrehívásával lehet megvalósítani. Közegészségügyi vonatkozásban a következőket kell megállapítanunk. Az országban kb. 1 200 000 kút van. Ebből 87 000 kút van nyilvántartva az OKInál. A kutakból csak 18 000 számítható közkútnak s ezek közül mindössze 11 000 ad elfogadható ivóvizet. Mivel a 11 000 jó közkútból mintegy 4 400 000 ember ivóvízellátása biztosítható, a 6 400 000 kútvízre utalt lakos közül tehát 2 000 000 olyan kútvizet fogyaszt, amely közegészségügyileg nincs ellenőrizve. Nem lehet helyes közegészségügyi politika az, amelyik sürgeti a jó közkutak létesítését, ugyanakkor nem gondoskodik arról, hogy a rossz vizet szolgáltató kutakból a vízvételt megakadályozza. Javaslat: Az Egészségügyi Minisztérium, az OKI és az Állami Közegészségügyi Felügyelő-hálózat kellő fejlesztésével gondoskodjék az ország összes kútjának közegészségügyi ellenőrzéséről, jelölje meg a szennyezett, ivásra nem alkalmas kutakat és gondoskodjék arról, hogy a falu lakossága a nem alkalmas vizet ivásra ne fogyassza. Szorgalmazza ennek érdekében a törpevízművek létesítését, amely vízellátási forma a falu. a termelőszövetkezetek és gépállomások jó ivóvízzel való ellátását biztosítja. Németh Endre: Az elhangzott kérdések megoldására megfelelően felkészült káderek szükségesek. A magam részéről tanszékemen megkezdtem az átszervezést, hogy a mezőgazdasági, vízellátási és csatornázási vonalon az egyetemi oktatásban megfelelő korszerűsítés történjék. Az átszervezés először elméleti alapon történt, csak miután a gyakorlati élettel a kapcsolatot felvettem és megkaptam a problémákat, megszereztem a tapasztalati adatokat, azután lehetett a korszerűsítést a gyakorlati igényeknek megfelelően továbbfinomítani. Ahhoz, hogy egy mérnök kiléphessen az életbe, az kellene, hogy már az egyetemi évek alatt dolgozhassák abban a szakmában, amit választott — tehát jelen esetben pl. vízműveknél. Ezt meg kellene szervezni és a hallgatókat beosztani Pesten, vagy vidéken vízművekhez, üzemekhez, ahol gyakorlatot szerezhetnek. 4—5 évvel ezelőtt felvetettem a gondolatot, hogy olyan felsőoktatási szakot kellene beiktatni, amelyik a város kérdéseivel foglalkozik. Ha nehézségek árán is, de kb. fél éve megindult a városgazdasági szak a vasút-, víz- és hídszak mellett. A vízellátás "problémáit sem lehet természetesen elméleti vagy tapasztalati úton megoldani, ahhoz kísérletek is szükségesek. Kormányzatunk támogatása folytán ezen a téren is sokat fejlődtünk, kisebb kísérleteket el tudunk végezni, vízkezelési szempontból számos kérdést derítettünk már fel és készen állunk arra, hogy ha a tervezők bizonyos irányban segítséget kívánnak, azt a modellkísérletezés terén elvégezzük. Alföldi György: Mosonyi professzor az ankét elnöki megnyitójában leszögezte azt az elvitathatatlan tényt, hogy a víz is alapanyag, éppen úgy, mint a vas és a szén. Ezt a múltban nem így látták, és ez a magyarázata annak, hogy az ivóvízkérdést is mostohán kezelték. Jellemző, hogy 1879. óta az ivóvíz a műszaki közigazgatásnál az idők folyamán egyik minisztériumtól a másikig vándorolt és 14 különböző helyen volt már. Ebben látom a főokát annak, hogy ivóvízellátásunk fejlődése a múltban úgy elmaradt. A felszabadulásunk utáni időben lényegesen javult a helyzet, de csak most érkeztünk oda, hogy az ivóvízellátás a többi kommunális szolgáltatással együtt külön minisztériumhoz került. Felfedeztek bennünket, a vízellátás és ivóvízellátás fontosságát. Rájöttünk arra, hogy a vízzel is gazdálkodnunk kell. Kezd a vízkérdés divatba jönni. Nézzük meg, hogy jelenleg hány intézmény igyekszik ivóvízellátásunk fejlesztésével foglalkozni. A sort talán a legártatlanabbakkal, a vízművekkel kezdem. Utána jönnek a Helyi Tanácsok, a Megyei Tanácsok (itt három osztály is), a Vízügyi Igazgatóságok, a város és községgazdálkodási minisztérium (három osztállyal), az OVF, az OT és OÉH. Majd tíz szerv. A beruházások, a kapcsolatos tervezések intézése végiggördül a felsorolt szervek mindegyikén. A tervező intézeteknek nem éppen könnyű a helyzetük. De minél több fogaskerék van egy gépezetben, annál nagyobb a holtjáték és az energiaveszteség. Felvethető az a kérdés, hogy szükség van-e annyi fogaskerékre ahhoz, hogy vízműveink a követelményeknek megfelelően fejlődhessenek. Véleményem szerint ez a bürokratizálódásnak senki által sem kívánt jelensége. Magyarország vízkészletei egy összefüggő nagy vízmedencéhez tartoznak, és ezt a tényt vízgazdálkodásunk helyes kialakításánál nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha ez így van, akkor a vízellátás és vízszétosztás kérdése nem helyi jelentőségű kérdés. A kérdés ebben az új formájában teljesen egyöntetűen kezelendő, hasonlóan a villamos energia kérdéséhez. Tehát a műszaki igazgatást is ennek megfelelően kell megszervezni. Ha a vízkérdés nem helyi kérdés, úgy tanácsainknak is módosulnak feladatai. Ebből a szemszögből nézve tanácsainknak csak az lehet a feladata, hogy a városi és községi dolgozóink kommunális igényét, így a vízellátással kapcsolatos igényét is, helyesen mérjék fel, hogy megfelelően ütemezve történhessék a rendelkezésre álló vízkészletek szétosztása. Tehát a tanácsi felügyelet a vízgazdálkodás keretében csak a szolgáltatásra és ne a vízbeszerzésre, a vízbeszerzés fejlesztésére terjedjen ki. A fejlesztés kérdéseit három pont körül látom csoportosíthatónak. Az egyik a vízművek nagyobb arányú fejlesztésének kérdése, a másik a kisfejlesztések, vagy ahogy Szabó János miniszter elvtárs igen találóan jellemezte, az olyan kis beruházások végrehajtása, amelyek „a technika megnyergelésével" hajthatók végre, nagyobb anyag és költség befektetése nélkül. Harmadszor, a vízművek korszerűsítése, pl. az automatizálás. Az első kérdésben a felszíni vizek felhasználásával kívánok foglalkozni. Sok olyan terület van az országban, ahol a jelentkező hatalmas vízigényeket kutakból kielégíteni nem tudjuk, ésfelőbb-utóbb le kell győznünk idegenkedésünket a felszíni vizek nagyobb mértékű felhasználásától. Ahhoz, hogy a felszíni vízből történő ellátásra rátérhessünk, több előfeltételt már jóelőre biztosítani kell. Első és legfontosabb teendő a vízfolyások védelme a különböző ipari és egyéb szennyeződésektől. Magyarországi viszonylatban a Sajó folyó vizének állapota lehet elrettentő példa. A folyók szennyezettségének kérdésével évek óta foglalkozunk. Jelenleg a legmagasabb fórumok előtt van az ügy, de minden késedelem helyrehozhatatlan hibákat és a népgazdaságnak hatalmas károkat okoz. Minden vízfolyásnak, sőt minden víznek megvan a maga egyénisége. A víz kezelését, tisztítását, csírátlanítását a víz karakterének megfelelően kell felépíteni. Hogyan tervezzenek azonban tervezőintézeteink akkor, amikor még folyamatos, azaz mindennap végzett vízvizsgálatok leletei nem állanak rendelkezésre. A jelenlegi, vízvizsgálatok nem folyamatosak, hanem alkalomsziMíek. Ebből nem lehet képet alkotni, hogy az egyes évszakokban a folyók különböző vízállásainál hogy változik a víz kémiai összetétele és bakteriológiai viszonya. Tudomásom szerint mindennapos vízvizsgálat (14 féle vizsgálat) egyedül csak a szolnoki víz- és csatornaműveknél van bevezetve, igen szerény keretek között. Ezek a vizsgálatok is igen érdekesek, meglepő, nem várt eredményeket mutattak. Szükségesnek tartanám, hogy mindazoknál a vízfolyásoknál, ahol felszíni vízkivételekre szükség lesz, a megfelelő ponton laboratóriumot létesítsünk, hogy ezzel a későbbi tervezés megfelelő adatok birtokában indulhasson meg. A fejlesztési lehetőség második vonalával, a „technika megnyergelésével" a VKGM vízgazdálkodási osztálya behatóan foglalkozik, számos elgondolásunk vár