Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Illés György: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése és fejlesztésének főbb irányelvei

19 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. Kivonatok. IVÓVÍZ-ANKÉT Közlönyünkben megkezdjük oz 1954. február 26—27-én tartott ivóvíz-ankét anyagának közlését. Elsőként Illés György előadása kerül sorra, melyben végig futva a magyar ivóvízellátás történetét, felvázolta jelenlegi feladatainkat és a perspektiv terveket. Ehhez az előadáshoz, mint összefoglaló és probléma felvető tanulmányhoz csatlakoztatjuk azután az egyes részletkérdésről elhangzott beszámolókat. Hazai ivóvízellátásunk fejlődése és fejlesztésének főbb irányelvei ILLÉS GYÖRGY Mostani ankétunk célja, hogy elősegítse mélységbeli vízkincsünk megismerését és hogy eredményes munkával egy újabb építőkövet adjon hazánk ivóvízellátásának műszaki megalapozásához. A mélységbeli vizek megismerése szerves részét kell, hogy képezze egy országos vízellátási programmnak, amelynek alapja népünk mai ellátottsága, végeredménye pedig a korszerű ivóvízellátás megteremtése. Alig hiszem, hogy akadna valaki — mikor felidézi magában a korábbi évtizedek pusztító járványait, amelyek ezerszámra vitték el embertársainkat — ne venne részt ennek a nemes célkitűzésnek a megvalósításában. Nem szűnhetünk meg hangoztatni a vízellátás döntő szerepét egy ország életében. Ha kevés a víz, megbénul a gazdasági élet, a rossz ivóvíz betegséget jelent és generációk fokozatos élkorcsosodását, munkabírásának, ellenállóképességének csökkenését eredményezi. Talán vannak, akik felteszik a kérdést, hogy van-e értelme az ankétok sorozatának? Miben jelentkezik azok kézzelfogható eredménye? A kérdésre csak annyit válaszolhatunk, hogy ha 30—40 évvel ezelőtt vízellátásunk ügyének oly nagyszámú és lelkes tábora lehetett volna mint ma, akkor több és jobb víz jutna most városaink, községeink és falvaink dolgozóinak. A mélységbeli vizek hidrológiája és hidrogeológiája a megoldások döntő tényezője, megismerése éveket, sőt évtizedeket vesz igénybe és éppen ez az, amellyel a múltban alig foglalkoztunk. Ezeket a munkákat jóformán a közelmúltban indítottuk meg és természetesen az indítás mindig nagyobb erőt, több kísérletet igényel, mint a, már mozgásban lévő test továbbgördítése. Ivóvízellátásunk fejlődése Hazai vízellátásunk a kibontakozástól a mai napig viszontagságos utat tett meg. Akik közöttünk ülnek, legnagyobbrészt személyes tapasztalatból ismerik az elmúlt évtizedekben a vízellátás megoldásáért folytatott, váltakozó szerencsével folyó, de az idő nagy részében kevés eredménnyel járó harcot. Szemünk láttára fejlődött fel a hazai vízgazdálkodás ma is meglévő hatalmas apparátusa. Az öntözés és folyamszabályozás, az árvédelem és belvízrendezés céltudatosan építette ki legmegfelelőbb szervezetét, a vízellátás azonban — egy aránylag rövid időszaktól eltekintve — nem találta meg helyét, formáját és az eredményes munkához szükséges felsőbb támogatást. Városaink és községeink a jobb vízellátásért vívott harcukban magukra voltak hagyva. Hazánkban az ivóvízellátás kibontakozása — eltekintve a fővárostól — a mult század végére tehető, amikor a Kultúrmérnöki Hivatalik — mint a vízügyi műszaki szolgálat első szervei — foglalkozni kezdtek az ivóvízellátással is. Először csak mint vízjogi engedélyező hatóság jártak el, később azonban maguk is terveztek és építettek kisebb vízműveket. Mivel a hivatalok nem rendelkeztek e téren a megfelelő felkészültséggel, csak az egyszerűbb, rendszerint forrásfoglalásra alapított vízművekkel foglalkoztak. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy először a hegyvidéki települések vízellátása fejlődött, mivel források és jó vizét adó ásott kutak itt voltak. Az idehaza szerzett tapasztalatokat mérnökeink külföldi tanulmányutakon igyekeztek kiegészíteni, sőt külföldi szakemberek jöttek hazánkba, akik átsegítettek' a kezdeti nehézségeken. A vizeknek fúrás útján való feltárása — amely mélységbeli vízkincsünkelső észlelése is volt — az Alföld súlyos vízellátási problémájának megoldásában alapvető változást jelentett. A mult század végéig elkészült közel két és félezer artézi kút bizonyítja az e téren kifejtett serény munkát. A vízellátás fejlődése szükségessé tette egy központi irányító szerv felállítását. Ez a szerv 1890-ben jött létre, mint a Földművelésügyi Minisztérium ,,közegészségügyi szolgálata", amelynek feladatait később az Országos Vízépítési Igazgatóság vette át. Ettől kezdve a Kultúrmérnöki Szolgálat csak a falu vízellátásának irányítására szorítkozott, míg az Igazgatóság a városok vízellátásának ügyeit intézte. Az odaadó munka eredményességét 49 városi és 166 községi vízvezeték építése bizonyítja, amelyeknek jelentős része azonban a mai határokon kívüli területre esett. Ebben az időben épültek nagyobb városaink közül Pécs, Sopron, Pápa, Veszprém és Miskolc vízművei. Ekkor látott napvilágot olyan fontos intézkedés, mint az 1913. évi XVIII. t. c., amely kimondja, hogy ,.a vízhiány tűrésére — közhasználatú vízvezeték javára, — kártalanítás ellenében bárminő más vízhasználat korlátozható". Ezzel a kétségkívül nagyértékű rendelkezéssel emelkedett a legmagasabbra a vízellátás akkori fénykora, amelynek az első világ- . háború kitörése vetett véget. A következő 30 esztendő a hazai ivóvízellátás legszomosúbb korszaka. A falu vízellátását szolgáló közkúthálózat — elsősorban az Országos