Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Muszkalay László: Ülepítőmedencék méretezésének és kialakításának újabb megoldásai

lUl Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954, 3—4. sz. tekintés után lehet alkalmazni a kísérletektől eltérő körülmények közt, mivel ,azok kísérleti úton kerülitek az összefüggésekbe. Vizsgálva a kiadódó méreteket, azt találjuk, hogy aránylag igen nagy átfolyási szelvényeket kapunk, ami annak a következménye, hogy a képlet igen kicsi, 3—5 mnr/mp átfolyási sebességet alkalmaz a nálunk általában szokásos 10—20 mm/mip helyett. Emiatt rövidebb, de széles medencéket kapunk, ami nem biztosítja kellőkép az egyenletes sebességeloszlást, mivel: kis sebességeknél a hőmiérsékletdifferenciák igen jelentősen befolyásolják az áramképet és vele az ülepedést. Szennyvíznél általában elég nagy hőmérséklet és vízhozamingadozásra lehet számítani. Ezért helyesebbnek látszik, hogy inkább valamivel nagyobb sebességeket állítsunk elő, mivel a változásokra azok kevésbbé érzékenyek és hamarabb áll be ismét a stacionér áramlás. A képletben szereplő egyes tagok megmutatják, hogy milyen nagyságú holtterekkel számolhatunk. Ez közönséges bukóvályús megoldásnál — amire a közölt képlet vonatkozik — a teljes hossz 30—40 százalékát is kiteszi. Ezek a nagy holtterek már régebben felihívták a hidraulikai laboratóriumok figyelmét mind külföldön, mind itthon a befolyási és kifolyási részek helyes kialakításának fontosságára. Ezek a kísérletek arra mutattak, hogy mind a kifolyásnál, mindpedig a befolyásnál kerülni kell az olvan berendezéseket, melyek túlzottan nagy sebesség kialakulására vezethetnek. Továbbá még egy általános megállapítás történt. Ha összehasonlítjuk a befolyási és kifolyási részek hatását egymással, azt tapasztalhatjuk, hogy a holtterek legnagyobb részét a befolyási részek 'helytelen kialakítása okozza és csak igen kis részben a kifolyási rész. Kifolyási résznek továbbra is legmegfelelőbbnek látszik a bukó vályús megoldás előtte kis mélységű merülő fallal, mely inkább csak az uszadékot fogja fel és hidrán likai jelentősége kisebb. A befolyási részek helyes kialakítására végzett kísérletekkel kapcsolatosan a ,,Stengel

u-féle szabadalmat ismertetem, mely az 1. sz. Vízépítéstani Tanszéken végzett kísérletek eredményeihez hasonló eredményre vezetett. Muszkalay L.: Ülepítőmedencék méretezése Stengel kísérleteit Kanlsruhe-ban végezte, részint az ottani tisztítótelep medencéiben, részint modellekben. A befolyási fej két részre oszlik. Egyik része a hozzávezető, vagy elosztóvályú és u másik része az energiatörő, vagy szétosztótáresa (4. és 5. ábra). Az elosztórészt csatorna alkotja, melyben kis terelőfaliak irányítják a vizet a szétosztó tárcsákhoz. A szétosztó tárcsáknak két változatát ismertetem. Az egyik áramvonalas kialakítású, míg a másik a víz áramlásának homorú oldalát mutató gömbsüveg. A köralakú medencéknél a befolyási rész kialakítását a 6. ábra mutatja. Mindkét változatot megvizsgálták köralakú és négyszögalakú medencékben is. Négyszögalakú medencében az ára:mlástanilag legjobb eredményt a gömbsüvegtárcsa adta, mely igen szép egyenletes sebességeloszlást mutatott; köralakú medencéknél valamivel rosszabb eloszlást tapasztaltak. Az áramvonalas kialakításnál mindkét esetben egyenlőtlenebb volt az eloszlás. Mindkét esetben megvizsgálták kolorimetrikuis méréssel a hatásfokot. Az áramvonalas kialakításnál 70—80 százalékos hatásfokot találtak, míg a gömbsüveges megoldásnál 90—96 százalékos hatásfokot mértek a kör-, illetve négyszögalakú medencékben. Az elért magas, hatásfok részint annak köszönhető, hogy a számításnál a grafikon súlypontjához tartozó idővel; számoltak, ami nem veszi figyelembe a medencének minden tulajdonságát. A grafikon alakját is figyelembevevő számítással azonban csak 40, illetve 60 százalék körüli értékeket kapnánk. Nagy előnye ezeknek a megoldásoknak az, hogy a már meglévő medencéknél is könnyen és egyszerűen megvalósítható és ezzel az ülepítés hatásfoka olcsó eszközökkel komoly mértékben megjavítható. Pontos adatokat azonban nem közölnek és így szükségesnek látszik, hogy kísérteteket folytassunk, részint a megkezdett úton az egyes elemek elhelyezésének helyes arányait vizsgálva, részint pedig újabb csil-