Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
3-4. szám - Muszkalay László: Ülepítőmedencék méretezésének és kialakításának újabb megoldásai
Kivonatok Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. 9S Az ülepítő medencékben lejátszódó hidraulikai folyamatok elméleti feltárása még nem teljes. A különböző terelő és elosztó szerkezetek csak modellben tanulmányozhatók. A különböző kísérletek alapján javasolt méretezési eljárások összefoglalóját adja a szerző. L íepítőmedencék méretezésének és kialakításának újabb megoldásai* MUSZKALAY LÁSZLÓ A csatornázás rohamos 'fejlődésé és az ipartelepek számának és teljesítményüknek gyors növekedése megköveteli a szennyvíz kezelésével kapcsolatos berendezések és eljárások fokozott tökéletesítését. A tisztítás egyik leglényegesebb eljárása az iilepítés, amely a káros anyagok legnagyobb mennyiségét vonja ki a szennyvizekből. Fontos szerepének megfelelően igen- régi múltra tekinthet vissza, hisz már a rómaiak is ismerték és méretezése is régóta ismeretes. Ez .a méretezés azon alapszik, hogy gyakorlati megfigyelések alapján meghatároznak valamilyen ülepítési időt, amely alatt a kívánt szemcsék leülepednek és olyan térfogatot adnak a medencének, hogy abban a mértékadó vízhozam az ülepedés i időnek megfelelő értékiig tározódhassék. Ez az eljárás nem veszi figyelembe a medence áramlási" viszonyait és ezért természetesen a számított és mért eredményeik közt jelentős eltérést találhatunk. A medencék vizsgálatára általában festőanyagot adagolnak be és fejrajzolják, hogyan távozik el a medencéből a festőanyag. A konceintradóváltozásnak felrajzolása és a grafikon feldolgozása lehetővé teszi, hogy az ülepítőmedencék egyéni tulajdonságaihoz jól alkalmazkodó viszonyszámokat állapítsunk meg. Ezek a viszonyszámok jó összehasonlítást adnak az egyes ülepítőmedence-típusok közt és ezeket a viszonyszámokat megállapodásszerűleg hatásfoknak nevezzük. Például egy 300 m 3-es medencénél a felvett 180 perces ülepítési idő helyett a beadagolt festőanyag már 20—30 perc alatt elérte a kifolyási nyílást, ami 10—17 százalékos ülepítési hatásfoknak felel meg. A hatásfok mérése azzal kezdődik, hogy valamilyen anyagot adagolunk be az ülepítőmedence befolyási részén ott, ahol a beérkező víz még nem terült szét. Az anyag beadagolásától kezdve mérj ük az időt és bizonyos időközönként, általában 5—10 mp-enkéet mintát veszünk a kifolyási oldal aaoü helyéről, ahol már ismét együtt folyik a víz. Mintákat mindaddig veszünk, amíg feltehetőleg még * A Magyar Hidrológiai Társaság Szennyvíz Szakosztályának 1952. III. 5-i ülésén elhangzott előadás alapján készült az I. sz. Vízépítéstani Tanszéken. Tanszékvezető: dr. Németh Endre. találunk a kivett mintában a. beadagolt anyagból. Végül grafikonban ábrázoljuk az idő függvényében a koncentrációváltozásokat, (1. ábra.) Az értékelésnél először megállapítjuk az elméleti átfolyási -időt, kellő körültekintéssel a be- és kifolyási részidők megállapításánál és az így kapott értéket vesszük 100 százalé15 ts § 10 g to ÍJ C o se 0 5 T fT s zf0 15 20 Idő, percekben 1. ábra kos hatásfoknak. Az ülepítőmedence gyakorlati átfolyási idejét különbözőképpen vehetjük ki a gráf ikonból. Az egyik eljárás szerint a maximális ordinátához tartozó időt vesszük és megnézzük, hogy az hány százaléknak felel meg. Ez az eljárás azonban minős tekintettel arra, hogy az ülepítőmedence mennyire osztja el a beadagolt anyagot térben és időben. Valamivel jobb eredményt ad az, ha a grafikon súilypontjiához tartozó időt vesszük számításba, vagy helyette a grafikon területfelezőjéhez tartozó T értéket nézzük. Ez már figyelembe veszi kis mértékben a grafikon alakját is, vagyis azt, hogv hogyan ürül ki a beadagolt anya (g a medencéből. Ezeknél sokkal jobban követi a medencék egyéni .sajátosságait a következő képlet: F Tt — íj = y,m x • 100, ahol (1) Tsz Tf = a területfelezőhöz tartozó idő, F = a grafikon területe, y max = a maximális ordináta, T s z = a számított átfolyási idő . i i F i / 50 nb, üvt 9 n '1 \ s J i / 50 nb, üvt 9 n s J \ i f s J 1 i \ \ 1 \ | f 1 j < / 1 i 1 > KÚPOS, ftárcsánó! 1 i 'N KÚPOS, ftárcsánó! ; l i? \ J i 1 * ö 1 > h 1 k
