Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
1-2. szám - Erdey László–Szabadváry Ferenc: Vízben oldott oxigén meghatározása aszkorbinsavval
10 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. Erdey—Szabadváry: Oldott oxigén meghatározása fenekére bocsáthattuk. Az egyszerűbb kezelhetőség céljából később az 1. ábra szerinti reduktorpipettát alkalmaztuk. Ezzel is közvetlen a palackaljára juttatható a reduk torrétegből kicsurgó vas(II)-oldat. Ajánlatos azonban a palackba juttatás előtt meggyőződni arról, hogy a vas(III) teljesen redukálódott-e a reduktor rétegen és csak ezután újra átcsorgatva a reduktoron, a palackba engedni az oldatot. Olyan módszert is igyekeztünk azonban keresni, melynél a reduktor teljesen mellőzhető. így pl. a vas(II)-szulfát oldatot tartalmazó palack aljára megolvasztott Cd-amalgámot helyeztünk és ennek megmerevedése után e fölött tartottuk az oldatot. Az oxidáció mértéke csökkent ugyan, de nem szűnt meg. Ezen. az úton tehát nem jutottunk a remélt eredményhez. Ezután vas(II)-ammóniumszulfát oldat alkalmazására tértünk át, amelyről tudvalévő, hogy lényegesen állandóbb, mint a tiszta vas(II)-szulfát oldat. Az oxidáció késleltetése céljából vas(II)szulfát, ill. vas(II)-ammóniumszulfát oldatunkat ammoniumszulfáttal, nátriumszulfáttal, cinkszulfáttal, illetve magnéziumszulfáttal telítettük. Az oldatokat úgy készítettük, hogy 25%-os 2 n kénsavas vas(II)-szulfát oldatot az illető sóval szobahőfokon telítettünk. Amikor már oldatlan só maradt az edény alján, leöntöttük az oldatot és félig telt üvegdugós üvegben világosságban tároltuk. Az oxidáció előrehaladását, vagyis a vas(II)tartalom csökkenését titrálással igyekeztünk követni. A különböző .időkben eltett minták vizsgálata nem adott számszerűleg azonos értékeket, de a különböző összetételű oldatok autoxidációja egymáshoz viszonyítva arányosságot mutatott. A vas( II)-szulfáthoz adott idegen sók általában csökkentik az autoxidációt. A Mg és Zn sók hatása aránylag a legkisebb, ezután következik az alkálifémeké, legjobban az ammóniumszulfát stabilizál (2. ábra). 2. ábra Bár az igen tömény ammóniumszulfátos vas(II)-oldat vas(III)-tartalma a készítés után néhány napon át állandó, a« ilyen oldatnak az a hátránya, hogy kristályosodás miatt vas(II)tartalma állandóan csökken. Ugyancsak kristálykiválás teszi kényelmetlenné az ilyen oldat pipettázását is. Kísérleteztünk azzal is, hogy oldatunkhoz vasport adtunk. Az oldatot időnként összeráztuk. A vaspor igen jó redukciót biztosított. Vaspor jelenlétében az oldáskor keletkezett vas(III)-ion redukálódott másnapra. Idővel azonban az oldat savtartalma elfogyott és az oldat rohamosan oxidálódott. Ez a megfigyelés vezetett arra, hogy a vas(II)-ammóniumszulfát oldatot vasporral összerázzuk, szűrjük úgy, hogy az oldatot vasporral összerázva öntjük a szűrőpapírra, amikor a szűrőpapírra kerülő vaspor szűrés közben újabb redukáló réteget biztosít. A szürletből azután kipipettázzuk a meghatározáshoz szükséges oldatmennyiséget. A módszer gyors és különösebb fáradságot nem igényel. A meghatározáshoz tehát a vas(III)mentes vas(II)oldatot az alábbi két módszer vaíamelyi- kével állíthatjuk elő. 1. 20%-os vas(II)-szulfát vagy vas(II)-ammóniumszulfát oldatot finom eloszlású kadmiummal töltött bürettán, vagy 1. ábra szerinti pipettán átcsorgatunk és azt közvetlenül a meghatározandó vizet tartalmazó palack aljára rétegezzük. Eljárhatunk úgy is, hogy az oldatot pohárban fogjuk fel és hosszúszárú pipettával gyorsan kipipettázzuk. Elég gyorsan eljárva, nem állapítható meg mérhető oxidáció. 2. Kémcsőben 1—2 g krist. EeS0 4 és 1—2 g (NH 4) 2S0 4 keveréket 10—20 ml vízzel és kb. 1 g vasporral összerázunk. Pár csepp kénsavval megsavanyítjuk. Az összerázott oldatot kis redősszűrőpapíron keresztül szűrjük, a szürletből azonnal kipipettázunk 2 ml-t és a vizsgálandó víz alá rétegezzük. Megemlítjük még, hogy meghatározásainkat, redukálatlan oldatokkal is elvégeztük. Ez esetben a 2 ml vas(II)-oldat vás(III)-tartalmát aszkorbinsavval meghatároztuk. A meghatározást ugyanolyan térfogatban ugyanúgy végezzük, mint oxigén meghatározás esetén. Az így nyert vakértéket a fogyott aszkorbinsav mennyiségéből levonva jó és pontos eredményeket nyertünk. Ilyen meghatározások eredményeit az I. sz. táblázat utolsó rovataiban tüntettünk fel. A vakértékmegállapítás laboratóriumban nem jelent nagyobb munkát a redukálásnál. Az indikátor megválasztása Az aszkorbinometriás vasmeghatározásnál indikátorként káliumrodanidot használtak [25]. Vízben oldott oxigénmeghatározásnál a titrálandó oldat térfogata 250—300 ml. A meghatározás ebben a nagy térfogatban századnormál méretnek felel meg. Tapasztalataink mutatták, hogy ilyen körülmények mellett az ajánlott 1 ml 0,5 n káliumrodanid színeltűnése igen bizonytalanul észlelhető. Több indikátor (15 ml) esetén a színeltűnés jól észlelhető, de rendszeres túlfogyás mutatkozott.
