Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Leél-Össy Sándor: Karszt és barlangkutatás és Szalonnai-karszton

gg Leél-Össy S.: Karsztkutatás a Szalonnai-karszton Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. szög alakú ; átmérője 3—4 méter. A „zsomboly" aknája előbb teljesen függőleges irányba mélyül le, majd kissé elferdülve (75°—60° szögben) megy lefelé. Az akna alján teljesen eltömődött felhalmozódott kőtörmelékkel és barlangi agyaggal. A „zsomboly" legnagyobb mélysége — a bejárattól számítva — kb. 25 méter. (Eredetileg 18 méter volt, amit kb. 8 méterrel mélyítettünk.) Mint a vizsgálataink során kiderült, nem is tekinthető típusos zsombolynak, helyesebb lenne aknabarlangnak neveznünk. Tudományos eredmények A geomorfológiai és hidrogeológiai jellegű karsztkutatásaink során elért tudományos eredményeket csak röviden és vázlatosan fogom ismertetni, ugyanis egyrészt kutatásaink még folyamatban vannak és az újabb vizsgálatok eredményei még sok tekintetben megváltoztathatják jelenlegi elgondolásainkat. A Szárhegyi-zsombolyban folytatott feltárási és törmelékkihordási munkálataink során -megtaláltuk a barlang folytatását. Az akna lefelé egyre inkább a vízszintes felé hajló járatba megy át, amelynek csapásiránya kb. NYDNY—KEK. A törmelékkúp alján a zsomboly oldalfalában már kisebb nyílt üregeket is találtunk. A feltárások során jó szelvényt kaptunk a „zsomboly" alját kitöltő törmelékhalmazról. 0—18 m —- üres 18—20 m — feketeszínű talajjal kevert kőtörmelék vegyes szemcse nagyságú kőtörmelék barna barlangi agyag 23 m alatt— durva kőtörmelék 20—22 m 22—23 m holocén ocen NyONy KEK ^ 1

90 mA I 1. ábra. A svábhegyi-zsomboly vázlatos szelvénye. A „zsomboly" oldalfalaira nagymennyiségű, csillogó ásványi képződmény rakódott le. Cseppkő aránylag kevés. Ami van, az romboéderes kalcitkristályokból áll. Annál dúsabb szkalenoédereskalcit ésaragonit (lemezes és borsóköves) lerakódást találunk, melyek valószínűleg hidrotermális eredetűek és az aknán át hajdan feltört hévvízből rakodhattak le. A ,,zsombolyban" folytatott feltárásaink és vizsgálataink alapján már nagy vonásokban kialakult a barlangunk eredetére vonatkozó elmélet, amelyet röviden vázolok: A Szárhegyi-zsomboly aknája jól kimutatható NYDNY—KÉK csapásirányú tektonikus törésvonallal esik egybe. Bejárata 300 méterrel van az erózióbázis felett. Ezért igen valószínű, hogy a mélyben — a törésvonal folytatásában — az aknabarlang lefelé folytatódik: sőt az is valószínű, hogy bonyolult alaprajzú - horizontális és vertikális járatokból állló — emeletes barlangrendszerbe megy át. Ennek a „zsomboly" alatti —- részben eltömődött — barlangrendszernek a feltárása volt kezdettől fogva célunk. Az elméletileg feltételezett alsó barlangrendszer a Dunnatető—Szárhegy karsztjának a térbeli hidrográfiai hálózatába tartozik, és részben a zsombolyunkat kijelölő törésvonalon (bár itt sohasem volt kifejezett víznyelő), részben a Dunna-tető dolináinak a fenekén kialakult típusos víznyelőkön át leszivárgott hideg karsztvíz oldó és erodáló hatása hozta létre. Ebben az időben azonban a Szárhegy még nem volt magasra kiemelve és a barlangrendszer az akkori erózióbázisnak a mainál jóval magasabb szintjében alakult ki nagyjából vízszintes járatokkal. A későbbi fejlődés során — miután már az alsó barlangrendszer felsőbb járatai kialakultak — ezeken át a mélyből hévvíz feltörés következett be, mégpedig főleg a mai „zsombolyt" kijelölő energikus törésen át. A feltörő liévvizek oldó hatása hozta létre a nagy akna alsó (20 méteren aluli) ferde részét és rakta lé benne a gazdag kalcit és aragonit kristálytömegeket. A nyílt hévvíztölcsér azonban nem folytatódott egész a felszínig, mert a hévvíz útjának legfelső szakaszán valószínűleg járhatatlanul szűk repedéseken át tört ki a felszínre. A héwízfeltörést a kristályképződményeken kívül az akna alakja és gömbfülkeszerű beöblösödéseí is bizonyítják. Mikor a későbbiek során a Szárhegy karsztja -— amely közben a denudáció hatására lapos tönkké pusztult le — a fiatal kéregmozgások következtében magasra emelkedett, az alsó barlangrendszer már kialakult járatai szárazzá váltak, és a hévvízfeltörés is megszűnt bennük. Viszont az új erózióbázis mélyebb szintjében új vízszintes járatok alakultak ki, melyeket függőleges víznyelőaknák kötnek össze a régi felsőbbszintű járatokkal. Minthogy a kiemelkedés valószínűleg nem egyszerre, hanem több ütemben következett be, a mélyben többemeletes barlangrendszernek kellett kialakulnia. Mivel a kiemelkedés igen nagymérvű volt (a bejárat 300 méterre van az erózióbázis felett) az alsó barlangrendszernek is többszáz méteres szintkülönbségben kellett kialakulnia. Legalsó szakasza ma is aktív átmenőjellegű, bár zárt karsztos barlang lehet. A ma is nyílt, nagyátmérőjű, függőleges akna —- mely azonban a lejjebb teljesen eltömődött aknának csupán a felső része — valószínűleg másodlagos felszakadással (beomlással) jött létre, mégpedig