Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
1-2. szám - Kessler Hubert: A lillafüredi Anna-barlang forrásai
60 Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. 60 Az ötéves tervvel kapcsolatban felfejlesztendő Diósgyőr növekedő ivóvízszükségletének fedezésére a Bükkhegység egyik magasan fakadó forrását, a Garadna-forrást kívánták kb. 17 km hosszú távvezetéken Diósgyőrbe vezetni. Szerző ezzel szemben egy 7 km-rel közelebb, a lillafüredi Anna-barlangban fakadó forrás foglalását javasolta. Részletes vizsgálatokkal kimutatta, hogy a forrás régebbi véleményekkel ellentétben nem a Szinva- vagy Garadna-patak elszivárgó vize, hanem önálló karsztforrás. A lillafüredi Anna-barlang forrásai K E S S L E R HUBERT Az ötéves terv keretében felfejlesztendő Diósgyőr ivóvíz ellátásának biztosítása végett 1950-ben terv készült az Ómassa-i Garadna-forrás foglalására és vízének Diósgyőrbe való vezetésére. A terv alapjául szolgáló szakvélemény elsősorban ezt a forrást ajánlotta, bár megemlítette az Anna-barlang forrását is. Utóbbit azonban nem javasolta, mert valószínűnek tartotta, hogy e forrás elszivárgó Szinva-vízzel táplálkozik. Fenti elgondolások és észlelések alapján szükségesnek tartottam az Anna-barlang forrásának eredetét és ivóvízellátási célokra való alkalmasságát behatóbban megvizsgálni. Ezt a hét kilométeres, igen kedvezőtlen terepen való csőfektetés megtakarításának lehetősége is szükségessé tette. Ha az Anna-barlang forrása ugyanis ivóvízellátási célokra alkalmasnak bizonyul, akkor csak innen kellene a diósgyőri vezetéket kiépíteni 1. kép. Az Anna-barlang kijárati tárója. A későbbi részletesebb megfigyelések alapján azonban a Garadna-forrás távolról sem bizonyult minden tekintetben ivóvízellátási célokra kifogástalannak. A forrás magas fakadási szintje (499 m A. f.) nagyfokú vízhozamingadozásokra, illetve a csapadékkal való közvetlen összefüggésre és nagykiterjedésű, kiegyenlítő járatrendszer hiányára enged következtetni, amit az 1950 óta rendszeresenvégzetthozammérések igazoltak. Jakucs L. által végzett pozitív festési kísérletek szerint a forrás közvetlen összeköttetésben van a jávorkúti víznyelővel, ahonnan a fertőzési lehetőségeknek kitett felszíni vízfolyás minden szűrődés nélkül a forrásba juthat. Ez okozza nagyintenzitású csapadék, hirtelen hóolvadás után a Garadnaforrásnál gyakran megfigyelhető zavarosodást. és a Garadna-forrás továbbra is ipari vízellátási célokat, illetve a hámori tó táplálását szolgálná. Az első, 1950. július 26-án végzett vizsgálat alkalmával kitűnt, hogy az Anna-barlang kijárati tárójánál, 264 m A. f. magasságban megjelenő bővizű forrás tulajdonképpen két, a barlangban fakadó forrás eredője. Az első (I. sz.) forrás a tárókaputól 35 m-nyire, a táró nyugati oldalának tövében fakadt. Vízhozama aznap szárnymérés alapján 1320 liter/perc, hőmérséklete 9,0 C° volt. A második (II. sz.) forrás a kaputól 60 méternyire, a táró végénél betoncsőből eredt. Vízhozama 2220 liter/perc, hőmérséklete 13,0 C° volt. Mindkét forrásból vett vízminták alapján az Országos Közegészségügyi Intézet a vizet
