Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

11-12. szám - Dr. Schulhof Ödön: Reumás bántalmak gyógyítási lehetőségei a Mecsekben

J.$G Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11 -12. sz. Reumás bántalmak gyógyítási lehetőségei a Mecsekben DB. SCHULHOF ÖDÖN Amikor ma reumás betegségekről beszélünk, mindig le keli szögezni, hogy a reuma szót milyen értelmezésben használjuk. A mai tudományos álláspont szerint reuma név csak a heveny lázias reumás sokízületi gyulladást (polyarthritis acuta rheumatica) és a vele szorosan összefüggő betegségeket, így a reumás szívizom és szívbelhártya gyulladást (carditis rheumatica), a reumás _ vesegyulladást, az acut polyarthritis után visszamaradó másodlagos idült izületi gyulladást (polyarthritis ohronica secundaria) illeti meg. A régebbi orvosi és ma is általánosan elterjedt szóhasználat a reumás betegségek alatt a felsoroltakon kívül ia mozgási szervek számos más fájdalommal, mozgáskorlátozottsággal járó megbetegedését érti. Ebben az értelemben használjuk általában még ezt a régi nevet, amikor reuma kórházról, reuma kezelésről, a reumás betegségek által okozott károkról és a reuma ellenes küzdelemről beszélünk. Nem célom a reumás betegségek által okozott szenvedéseikről és károkról hosszasabban beszélni, csak példaképpen említem meg, hogy a szívbetegségben elhaltak kb. 40—45 százalékában a betegség reumás eredetű és eléggé alátámasztott becslés szerint hazáinkban évenként kb. 70 millió munkaóra esik ki a termelésből reuma következtében. Már ez a két adat is érthetővé teszi, hogy az egészségügyi kormányzat miért foglalkozik utóbbi időben többet a tágabb értelemben vett reumás betegségek gyógykezelésével és megelőzésével. A reumás betegek nagy száma következtében nem lehetséges és nem célszerű az ország összes reumás betegeinek kezelését egykét helyre tömöríteni, hanem a nagyobb távlatú tervezésben arra kell törekedni, hogy az országban mindenfelé több helyen kaphassák meg a reumás betegségben szenvedő dolgozók a szakszerű, minden lehetőséget megadó kezelést. A reuimás mozgásszervi betegségek kezelésében és főként .a kiújulások, visszaesések megelőzésében, a munkaképesség fenntartásában igein fontos szerepet játszanak a gyógyvizek. Ahhoz, hogy a betegeknek minden gyógyulási lehetőséget megadjunk, szükséges, hogy ott, ahol erre alkalmas gyógyvíz rendelkezésre áll, ezt megfelelő módon felhasználjuk. Ezért érthető, hogy a Mecsek vízháztartásával és vízgazdálkodásával foglalkozó ankét. rendezősége a reumás bántalmak gyógyítási lehetőségeinek kérdését programmra tűzte. Annál is inkább fontos ez a kérdés itten, mert a bányászat éppen azok közé az iparágak közé tartozik, mely a mozgásszervi reunia szempontjából a legnagyobb mértékben veszélyezteti a dolgozók egészségét és fontos,, hogy minél közelebb kaphassák meg a megfelelő ellenszert. Ha így a mecseki beteg dolgozók szempontjából nézzük a kérdést, akkor azok a források is érdekesekké válnak, melyek közelségüknél fogva részükre könnyen elérhetők. Magában a Mecsekben, sajnos, jelenleg nem sok lehetősége van a reumás betegek gyógyfiirdőkezeléséhek. A Mecsek hegységben ma egy helyem van olyan ásványvíz, mely a reumás betegek gyógyítása szempontjából van nyilvántartva.. Ez a komlói 874 m-es mélyfúrásból fakadó thörmálvíz. Ennek az 54—55 fokos meleg víznek kémiai analízisét megtekintve, kiemelkedő mennyiségű alkatrészt nem találunk benne. Az összes oldott anyag literenként alig haladja meg az 1 g-ot, a szulfid-kén tartalma igen csekély, 0,4 mg, szabad széndioxid tartalma 118 mg. Radiumemanatio tartalma az 1948-ban végzett vizsgálat szerint 21,6 Einan/ liter. A vegyészeti vélemény szeriint tehát ennek a fúrásnak a vize főleg alkálikarbonátot tartalmazó, gyengén rádióaktív, kéntartalmú, egyszerű hévvíz. Az oldott anyagok csekély mennyisége ellenére sem meglepő, hogy azok között a szűk és egyáltalán nem korszerű keretek között, ahogy ezt a vizet eddig felhasználták, mégis vannak olyan tapasztalatok, melyek gyógyhatására utalnak. Más hazai ós külföldi tapasztalatok alapján tudjuk, hogy a kémiai analízis eddig szokásos adatai nem elegendők az ásványvíz gyógyhatásának teljes magyarázatához. Egy-egy alkatrész kisebb vagy nagyobb koncentrációja önmagában nem döntő jelentőségű, hanem a különböző alkatrészek összességének komplex hatása szabja meg a biológiai és therápiás hatást. Ezt pedig csak magával a vízzel végzett kísérletek és gyógyítási eredmények pontos megfigyelése útján ismerhetjük meg. A víz minimális kéntartalma, valamivel jelentősebb rádióaktivitása és főként természetes hőmérséklete alkalmassá teszik arra, hogy ebben az új bányavárosban a dolgozók részére könnyen elérhető fürdőt létesítsünk. Biológiai és therápiás hatásairól közelebbit azonban csak akkor fogunk tudni, amikor már ténylegesen dolgozni fogunk vele. A régebbi prospektusok és ismertetések Sikonda indicatioi között is első helyen említik a reumás betegségeket. Kétségtelenül vannak mozgásszervi betegségek, melyeknél ezzel a 37°-o,s thermál vízzel is lehet bizonyos gyógyeredményt elérni, de súlyosabb betegek kezelésére véleményem szerint nem alkal-