Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

11-12. szám - VIZSGÁLATOK ÉS MEGFIGYELÉSEK A PONTYOK HASVÍZKÓRJÁRÓL - Dr. Jaczó Imre–Rimanóczi Endre: Kísérletek zsenge korban átvészelt pontyivadék továbbnevelésére

í. J^JfS Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. Pontyok has vízkórjának vizsgálata év becsült és lehalászott terméseredménye is mértékben szétnő és rosszul értékesíti a igazolta. A lehalászási eredmények azt mu- takarmányt. Erre például szolgálhat a 2. sz. tatják, hogy a fertőzött állomány igen nagy táblázatban közölt lehalászási eredmény: 2. táblázat Kihelyezve » Lehalászva Tavakba k. h. átl. súly g-ban db összesen I. 0. II. o. III. o. IV. o. Tavakba k. h. átl. súly g-ban db db o /o db o/ /o db /o db % db % Simongáti 7, 8, 9, 11, 64 65 39100 10238 27 305 2,9 2731 26 4145 40,7 3057 30,7 Az adatokból látható, hogy nagy volt a darabszámkiesés és így a népesítés ritkává vált. Ennek ellenére, igen sok lett a IV. osztályú hal (30%), pedig ilyen népesítés mellett az állománynak legalább erős II. osztályúvá kellett volna fejlődnie, ha a gyógyulásra nem használt volna fel tetemes takarmánymennyiséget és a gyógyulás után is megfelelően értékesítette volna a felvett táplálékot. Mindazokból a megfigyelésekből, melyeket itt közöltem, annyit, mint következtetést, könnyűszerrel levonhatunk, hogy a helyes és tervszerű tógazdálkodás ;során figyelembe kell venni minden körülményt, figyelembe kell venni minden tünetet és ezek alapján helyesen kell megítélni a lehetőségeket, helyesen kell elbírálni a népesítő anyagok tógazdasági értékét, és üzemterveinket ezek figyelembevételével kell elkészítenünk, hogy ne érje a gazdát túlságosan nagy meglepetés az őszi lehalászások során. Megfigyeléseimet azzal adom közre, hogy amennyiben ezek közül bármelyiket gyakorlati tógazdatársaim gazdálkodásuk, vagy a hasvízkór leküzdésén fáradozó^.tudományos kutatók a kutatásaik során felhasználhatónak és helyesnek találnák, célomat elértem, mert így sikerült, ha kis lépéssel is, de előbbrevinnem ennek a pusztító pontybetegségnek a megismerését ós talán leküzdhetőségéneS lehetőségét. Kísérletek zsenge korban átvészelt pontyivadék továbbnevelésére EK. J A C Z Ő IMRE és R I M A N Ó C Z 1 ENDRE A megelőzésen kívül, aminek igen nagy jelentőséget tulajdonítunk, a pontyállomány átvészeltetése, immunizálása látszik a legjárhatóbl) útnak a has vízkór pusztításának csökkentésére. Ebben a kérdésben miind német (Schapurclaus, Wunder), mind szovjet és román kutatók (Goncsárov, Nicolau) egyetértenek. A szerzett immunitást lehetőleg minél zsengébb korban célszerű kialakítani, mert ezzel a tógazdákat érő kárt lehet kis hányadára csökkenteni. Elősegíti a tervszerű gazdálkodást is, ha minél korábbi időben áll betegségellenálló' népesítő anyag rendelkezésünkre. Ezzel a kérdéssel Wunder foglalkozott behatóan és ő tanácsolta, hogy a zsengeivadékot az ivadéknevelő tóban heveny hasvízkórban megbetegedett idősebb korosztályú pontyok melléhelyezésével fejlődésük korai szakaszán kell fertőzni és átvészeltetni. Wunder ötletét kíséreltük meg valóra váltani kísérleteinkben, melyet a simongáti 2. sz. 1 kat. hold területű tóban végeztünk 1951ben. Wunder javaslatát úgy módosítottuk, hogy hasvízkórban megbetegedett anyákat ívattunk le, amire módott adott az a tény, hogy a "Mórichelyről Simongátra szállított anyák egy része, mint az más gazdaságban is megtörtént, a szállítás után erősen megbetegedett. Kísérleteink során 46 db beteg anyát helyeztünk a kis területű tóba. Ezek a tavat fertőzték. Az anyák egy része leívott. Tehát a zsenge ivadék az ikrából való kibúvása pillanatától kezdve fertőzött környezetben volt. Ezt igazolja az a konkrét megfigyelésünk is, hogy június hó végén — július hó elején az első ivásból származó kis pontyok hasvízkórban megbetegedtek és pusztulásukat is megfigyeltük. Időközben újabb anyák is leívtak és az őszi lehalászás során 22 000 db 5,5 g átlagsúlyú, feltehetően átvészelt ivadékot halásztunk le. Az ivadékot az egyik simongáti teleltetőben (17. sz.) tároltuk tavaszig. A feleltetés során az ivadékot a normális kallódáson és » apadáson kívül más kár nem érte. Telelőbontáskor élénkek, frissmozgásúak voltak. Átlagsúlyuk 4,5—5,0 g között mozgott. 1952. év tavaszán ezt az ivadékot népesítésre használtuk fel, hogy meggyőződjünk gazdasági értékéről, betegségellenálló-képességéről. A szentimrei gazdaság 1. és 2. összesen 14 kat. hold területű tavait népesítettük ezzel az anyaggal. A szállítást, ami több mint 40 km-re hordóban, szekéren történt, az