Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

11-12. szám - VIZSGÁLATOK ÉS MEGFIGYELÉSEK A PONTYOK HASVÍZKÓRJÁRÓL - Dr. Jaczó Imre–Antalffy Antal: Hasvízkórral fertőzött 3-nyaras pontyállomány növekedésére és takarmányértékesítésére vonatkozó vizsgálatok

Pontyok hasvízkórjának vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. ivadék jól bírta, és a halak kihelyezése után csaknem 100%-ig azonnal elúsztak. A tógazdaság hasvízkórral fertőzött. Az ivadék kis része a nyár elején idült hasvízkórban megbetegedett, de csak szórványos elhullást figyeltünk meg. Lehalászáskor a megbetegedetteken a gyógyult apróbb sebet, mely az idült fertőzésre jellemző, megtaláltuk. A lehalászási eredmények alapján megállapíthattuk, hogy ezt az igen kis kihelyezési átlagsúlyú ivadékot 90,2%-os megmaradással halásztúk le, ami a Dél-Somogy megyei Halgazdasági Vállalat egyik legjobb megmaradási eredménye volt. A lehalászott ivadék szétnövés nélküli, erős, jó kondíciójú, egészséges „tenyészanyaggá" fejlődött 400 db/kat. hold népesítés és etetés mellett. A lehal ásza tkor beteg egyedet a halak között nem találtunk. Az így létrehozott 2-nyaras ponty átlagsúlya 340 g volt. Az anyagunkat a szentimrei teleitetőkben tároljuk, egészségi állapotuk kielégítő, elhullásról, betegségről a mai napig jelentés nem érkezett. Természetesen csak a tavaszi telelőbontáskor tudunk teljes képet alkotni az így létrehozott pontyanyag télállóságára vonatkozóan. A kísérleteink során felmerült bennünk az a gondolat, hogy esetleg nem az átvészelésnek, hanem az igen kis átlagsúlynak és az ezzel kapcsolatos szervezeti és táplálkozásbiológiai velejáróknak van szerepük abban, hogy az anyagunk ilyen ellenállónak bizonyult, ezért megjegyezni kívánjuk, hogy ennek eldöntésére 1953. év során kontroll kísérleteket állítunk be, ahol fertőzés nélkül szándékosan kicsinyre (5 g súlyúra) nevelt ivadékot állítunk elő és vizsgálat alá veszszük ezek megmaradási százalékát is. A kísérletek eddig lefolytatott részéből határozottan megállapítható, hogy a tőlünk létrehozott, feltehetően immúnis zsenge ivari okokból felnevelt 2-nyaras ivadék életének második nyarán megbetegszik ugyan a hasvízkórban, de abból csekély százaléknyi pusztulás után kigyógyul és igen jó megmaradási százalékkal nevelhető, tehát betegségellenálló-iképessége jó. További következtetések csupán akkor lesznek levonhatók, ha ezeket 1953-ban piaci súlyig neveljük tovább és életüknek harmadik nyarán is megfigyeljük betegségellenálló-'képességüket. Mivel ez az út biztatónak látszik arra, hogy ezen haladva, sikeresen küzdjünk a hasvízkór pusztítása ellen, ezt a kísérletet 1953-ban újból, élőiről megismételjük a már említett kon troll-kísérlettel együtt, és ha ez a második kísérlet, valamint a jelenlegi kísérlet befejező része pozítiv eredménnyel zárul, akkor átadható lesz a gyakorlatnak is. E kérdés végleges tisztázásának igen nagy nemzetgazdasági jelentősége van, mert kb. 16 000 kat. hold tóterületen tenné biztosabbá és tervszerűbbé a haltermelést. Hasvízkórral fertőzött 3-nyaras pontyállomány növekedésére és takarmányértékesítésére vonatkozó vizsgálatok DR. JACZŐ IMRE és ANTALFFY ANTAL 1952. év tavaszán a bicskei gazdaság vegyes népesítésű 1—2—3—4. 'sz. tavaiban erős hasvízkórrnegbetegedés lángolt fel. A halak a subakút és krónikus hasvízkór jeleit mutatták. A letális esetek zöme április 15— 30. közötti napokra esett. Május 15.-e után már csak egészen szórványosan figyelhettünk meg elhullást. Vizsgálataink során a 3-nyaras pontyállományt figyeltük meg. A háromnyaras pontyállomány elhullására példának á bicskei 1. sz. tóból naponta összeszedett halhullák görbéjét mutatjuk ber mely a fentieket alátámasztja. (1. sz. ábra) Ilyen nagyarányú megbetegedés és elhullás alapján jogosan feltételeztük azt, hogy az egész halállomány ki volt téve a fertőzésnek, és így valóban fertőzött anyagon végezzük vizsgálatainkat. A vizsgálatokhoz szükséges halanyagot kéthetenként tartott hálós próbahalászatok során fogtuk ki, hogy a dobóhálós halászat hátrányait kiküszöböl"I 1 1 1 1 1 T IV15 IV20 IV25 IV30 V.5 V.10 V.15 1. ábra.