Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

11-12. szám - VIZSGÁLATOK ÉS MEGFIGYELÉSEK A PONTYOK HASVÍZKÓRJÁRÓL - Dr. Jaczó Imre–Papp Anna: Népesítési kísérletek hasvízkórral fertőzött pontyállomány gyógyult és egészséges egyedeivel

Pontyok hasvízkórjának vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. ^Ifi népesítés után kapott tógazdasági terméseredményeket. Ennek a hiányosságnak a pótlásár^ állítottuk be kísérleteinket, melyek során 1, 2 és 3 éves pontyokkal, mégpedig fertőzött állomány egészségesen maradt, valamint megbetegedett, de a betegségből meggyógyult egyedeivel népesítettünk kisebb tavakat. A kísérletekre a Fejérmegyei Halgazdasági Vállalat sárvízi gazdasága róbertvölgyi egységének 3, 4, 5, 6, 7, 8. sz. tavait használtuk fel, melyeknek a /területe 1,2—2,5 lkat. hold között váltakozik. A kísérletek során sűrített népesítést alkalmaztunk. A kísérletre használt tógazdaság tavai völgyzárógátasak, egymáshoz közel vannak, ezért nagy általánosságban a tavakban a feltételek a tenyészidő alatt hasonlók voltak. Annak ellenére, hogy csak hat kísérleti tó állott rendelkezésünkre, a kísérleteinket párhuzamosan 2—3 tóban is végeztük, amit lehetővé tett az, hogy az egyes korosztályokat, mivel azok között lényeges nagyságrendi különbözőségek voltak, egymás mellé is kihelyezhettük, másrészt pedig kihasználtuk az állomány vegyes voltát, vagyis azt, hogy az egyívású anyagban pikkelyes és tükrös ivadék is volt, és ezeket felcserélve egymás mellé helyeztük ki. Meg kell még említenünk, hogy a kísérleti tavak az előző évek tapasztalatai szerint hasvízkórral fertőzött területen feküsznetk és kísérleteinkre az egyes korcsoportokon belül egyszármazású és krónikus hasvízkórral fertőzött pontyállományokat használtunk fel. Eredményeinket a mellékelt táblázatban foglaltuk össze. Egészségi állapot a kihelyezéskor Kor (években) a kih,-kor Megmaradás (százalékban) a lehalászáskor 1 55,2 Egészséges .... 2 54,5 3 100,0 1 53,2 Gyógyult 2 45,5 3 85,0 60%-ban beteg 28,0 A táblázatban közölt adatok az egyes tavakban kapott eredmények középértékeit tüntetik fel. Az egészséges és a gyógyult pontyok megmaradási százaléka között lényeges különbözőség nincsen. Eltérő a gyógyult egyedek 3 éveseinél kapott 85,0%-os eredmény, azonban annak a legvalószínűbb magyarazáta az, hogy az egyik kísérleti tavunkban illetéktelen egyének orvhalásztak és ebből a tóból valószínűleg nagyobb mennyiségű nagy halat vittek el. Ezt támasztja, alá az is, hogy egy másik, 3 éves gyógyult hallal népesített tóban az egészséges 3 évesekhez hasonlóan 100%-os megmaradást értünk el. Mindebből azt az eredményt vonhatjuk le, hogy a fertőzött állományból az. egészségesen maradt és a már meggyógyult egyedek kihelyezésük utáni megmaradási százalékuk tekintetében azonos értékű népesítő anyagnak tekinthetők. Kísérleteink szerint — amint az a táblázat adataiból ugyancsak kitűnik — a krónikus hasvízkórral fertőzött állományok 1 és 2 éves egyedei még nagy százalékban (54,5—44,80) elhullanak, de a 3 éves egyedek íéltehetően 100%-os megmaradás mellett halászhatók le. A táblázat feltünteti még egy 60%-ban beteg 1 éves korosztályba tartozó állomány megmaradási százalékának értékét is. Ebből az látható, hogy a beteggel vegyesen népesített állománynak csak igen kis százaléka marad meg az őszi lehalászásig. Mivel több kísérleti tavunkban külön népesítettünk a pikkelyes és a tükrös faj t ák4kal, az eredmények alapján megkíséreltük kimutatni, hogy a két fajta közül melyik maradt meg nagyobb százalékban. Ebből az egyik, vagy másik kul túr fajta nagyobb ellenállóképességére következtethetünk. Az eredmények alapján azt állapítottuk meg, hogy az 1 éves korban kihelyezettek közül a pikkelyesek megmaradási százaléka átlagosan 69,2 százalék volt, az ugyanilyen korú tükrösöké pedig csupán 38,5. A 2 éves korban kihelyezetteknél a megmaradási százalék mind a pikkelyeseknél, mind a tükrösöknél átlagosan egyformán 50% volt. A 3 éves korban kihelyezettek megmaradási százaléka ugyancsak azonosnak vehető. Meg kell azonban jegyeznünk azt, hogy a végzett néhány kísérlet alapján ezt a kérdést nem lehet eldönteni. Még számos további adat kell ahhoz, hogy erre a kérdésre megnyugtató feleletet adíhassuink. .összefoglalásul a következőket állapíthatjuk meg: 1. Kihelyezésük utáni megmaradási szá. zaléku'k tekintetében a fertőzött állományból válogatott egészséges és gyógyult egyedek között lényeges különbség nincsen. 2. Krónikus hasvízkór fertőzés a 2- és 3nyaras állományban még nagy pusztítást tud végezni a gyógyult és egészségesnek látszó egyedekben, de a 4nyarasak csaknem hiánytalanul megmaradtak. 3. Betegerei vegyes, népesítés rossz megmaradási százalékot ad. 4. Kísérleteinkben a második-nyaras pikkelyesek nagyobb ellenállóképességről tettek tanúságot, mint a tükrösök. Ez a különbözőség a. harmadik- és negyedik-nyaras korosztáfynál nem volt kimutatható'.