Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

11-12. szám - VIZSGÁLATOK ÉS MEGFIGYELÉSEK A PONTYOK HASVÍZKÓRJÁRÓL - Dr. Jaczó Imre–Papp Anna: Népesítési kísérletek hasvízkórral fertőzött pontyállomány gyógyult és egészséges egyedeivel

442 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. Pontyok hasvízkórjának vizsgálata 3. táblázat Idő Adag ml. ~ es • Otf 3 •3 -a >5 1-6 -C 02 V= virus B = bakt. II. 29. II. 29. III. 21. II. 29. II. 29. III. 21. II. 29. III. 21. V = 0,5 Kontroll V = 0,5 B = 1,0 V = 1.0 Kontroll V = 1,0 B 1,0 2,0 1,0 A kísérleti nap.ok 3. I 4. í 5. I 6, I 7. | 8. I 9. 10.1 11.í 12.1 13.1 14.1 15. 16.' 17.1 18.! 19.Í 20.1 21 és az elhullott halak száma Befejezésül meg 'kell jegyeznünk azt, hogy e kísérletek tulajdonképen csak előkísérletek voltak a nagy egyedszámmal, és még változatosabb adagolással lefolytatandó kísérleteinkhez. A kapott eredmények alapján máris megállapíthatjuk a következőket: 1. A használt baktérium-suspensió 1,0 ml-es adagolásban betegség tüneteket és elhullást nem okozott. 2. A használt virussuspensió kisebb adagjai (0,5—1,0 ml) sem megbetegedést, sem elhullást nem okoztak, a nagyobb adagok (2,0—3,0 ml) 7—17 nap után 100% -os megbetegedést és 00—66%-os elhullást idéztek elő. 1 1 3. Az egyidejűleg adagolt virus és baktérium suspensió a tőlünk használt dósisiban gyors, (2—8 nap utáni) 100%-os elhullást idézett elő. 4. A kis adag virusszal előkezelt halak megbetegedtek, a nagyobb virussuspensióval előkezeltek el is pusztultak az előkezelés után három héttel adagolt 1,0 ml baktéri umsuspen siótól. 5. A fenti megállapítások alapján feltételezhető, hogy a betegséget okozó virus mellett különösen a heveny megbetegedések 'kialakításában és a gyors nagyarányú pusztulások előidézésében igen lényeges szerepe van a Pseudomonas punctata f. ascitae-nek. Népesítési kísérletek hasvízkórral fertőzött pontyállomány gyógyult és egészséges egyedeivel DE. J.U'ZÓ 1HS E és P A I' 1' A N X A •Ha egy pontyállomány hasvízkórral fertőződik és a kórokozónak elég ideje van ahhoz, hogy hatását kifejtse, akkor a halak megvizsgálása során azokat négy csoportba , osztha.tjük szét. Az állomány egy nagy részét a kórokozó megbetegíti úgy, hogy a betegségnek szemmel látható tünetei vannak. Ennek a megbetegedett állománynak egy része a betegség következtében elpusztul és veszteségként kiesik a termelésből. Másik réisz a vizsgálat időpontjában a betegség tüneteit mutatja, ezeknél a betegség még folyamatban van. A megbetegedett állomány harmadik része már túljutott a betegségen, annak kártételét a szervezete leküzdötte, a betegséget átvészelte, meggyógyult. A negyedik ^csoportba a pontyállománynak az a része tartozik^ mely betegségi tüneteket nem mutat, legalább is a külsőleg látható betegségtünetek hiányoznak, rendszerint élénkségükkel válnak el az előbbi csoporttól, látszólag teljesen egészségesek. Ez a csoport, az egészségesek, az állománynak rendszerint csak kis töredékét képezi. A gyakorlati tógazdák, mivel nagyban és isok esetben gyorsan kell dolgozniok, a múltban nem válogatták tökéletesen szét ezeket a csoportokat, vagy ha igyekeztek is szétválogatni, azt nem tették megbízható pontossággal. Ezért hiányoznak az adatok arról, hogy a gazdálkodás szempontjából számbajöhető csoportok, vagyis a fertőzött pontyállomány egészséges, illetve gyógyult egyedei milyen népesítési értékű anyagoit jelentenek a tógazdasági gyakorlat számára. Hiányoznak az erre vonatkozó adatok azért is, mert a kihelyezés utáni pusztulás miatt —• ha csak lehetett — a tógazdák ráhelyezéssel, pótkihelyezéssel igyekeztek a darabszámkiesést csökkenteni és a tóterületet gazdaságosan kihasználni. Természetesen ezek a pótkihelyezések rendszerint elfedték az eredeti