Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Domján Jenő–Papfalvy Ferenc: A balatonfűzfői magaspart talajmechanikai vizsgálata

Dómján- -Papfalvy: A balatonfíizföi magaspart Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9-10. sz. S91 4. ábra. Az 1908. április 19-i akarattyai partszakadás északról nézve. A kiemelkedett tófenékkel és annak gátjától elzárt kis lagunával. (Lóczy Lajos: „A Balaton környékének geológiája és morfológiája" c. munkájából. 276 ábra.) különálló, lefolyásnélküli medence keletkezett, melyeket egymástól az északi és déli partot összekötő' hátságok választották el. Ezek a medencék a Balatonfelvidékről lerohanó szelek deflációja következtében maradhattak fenn. Az eredetileg kicsiny medencéket a szélokozta hullámmarás mind jobban és jobban tágította, míg végül az egyes medencéket elválasztó hátságok eltűntek, és a négy víztükör egységes Balatonná egyesült. A partra verődő hullámok alámossák, meredekké teszik a megtámadott oldalakat, így annak folytonos lerogyásait és hátrálását idézik elő. A hullámmarás következtében széles, sík padka alakult ki a pannóniai agyagos rétegekben a meredek partfal tövéig az egész Balaton mentén. A leírt folyamat igazolására id.' Lóczy Lajos összegyűjtötte az északkeleti partvidék altalaj mozgásaira vonatkozó adatokat és még az 1908. április 19-i akarattyai hegyomlás előtt figyelmeztette a vasútépítő mérnököket a veszélyre. Munkájában különös részletességgel foglalkozott ezzel a hegyomlással (Lásd 3. és 4. ábrákat) és geológiai szelvényeket közölt ennek a partszakasznak több helyéről. Munkájában igen érdekes adatokat közölt a Balatonpart hátrálásának ütemére nézve is. Az általa összegyűjtött, erre vonatkozó történeti adatokat az alábbiakban idézzük : „Balatonföldváron a nyaralótelep építése előtt a földvár sáncai és mély árka teljes épségben volt, azonban akkor is csak kicsiny háromszegletű teret foglalt be az 50 m magasságig emelkedő partfal magaslatán. Alig lehet az kétséges, hogy a magas sánc és körárka eredetileg sokkal nagyobb belső területet vett körül, amelynek nagyobb része a tó hullámaitól alámosott parttal együtt beomlott és elpusztult." (Lásd 9. ábra.) ,,Ugyanezt szenvedte a szemesi Törökvár. Bolondvárnak nevezik a szemesiek, mely 5. ábra. Az 1914. május 11-i hegymozgás. (Raab Lajos:,,Talajmozgások 1936—$7. évben a börgönd—tapolcai vonal 426 —430 szelvényei között" című cikkéből.)