Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Láng Sándor: A Duna alpesi vízgyűjtúterületének felszíne

S8Jf Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9—10. sz, Láng S.: A Duna alpesi vízgyűjtőterülete lett 1600—2500 mm), mint a centrális helyzetű Tauern vonulat. Utóbbinak csak a közepe táján, 2500 m felett van 1600—1800 mm évi csapadék. Ezzel szemben a mély és széles Pinzgau száraz, szárazabb, mint a hegység- északi lába Salzburg szélességében. Mivel 3000 m-en a. legmelegebb hónap középhőmérséklete már csak +1, +2 C°, az évi csapadék a hóhatár felett túlnyomóan hó. így a Salzach is sok gleecserolvadékvizet kap. Az Inn—Salzach vízterületén a magas hegyvidék miatt a lefolyási tényező igen magas, * == 55%. 6. Az Osztrák Alpok folyói. A Salzburgi Alpok keleti szárnyán levő SalzTcammergut túlnyomórészben a Traun vízgyűjtőterületéhez tartozik. Itt folytatódnak K felé a már a Salzach áttörésénél hatalmasan kifejlődő karsztplatók (Dachstein, Totes Gebirge stb.). A magasra kiemelt mészkőfelszínek vízben szegények, a legnagyobb karsztplatókat még völgyek sem vagdalták össze. A karsztosodé felszíneket a geológiai közelmúlt eljegesedései kissé módosították. A fluviatilis törmelékszállítás hiányával lehet magyarázni az aránylag csak kisebb, helyi gleccserek vájta tavak (Attersee, Traunsee stb.) fennmaradását és ki nem töltődését. A Linznél torkolló Traun igen bővizű, mert sok karsztos forrás táplálja s a mészkőhegységben leszálló karsztvíztömeg tekintélyes. Az évi csapadékmennyiség az egész hegység területén magas, 1500—2500 mm-re tehető, csak a hegység lábánál, a felsőaus-ztriai dombvidéken süllyed 1000 mm alá. A Traun vízgyűjtőterületén a lefolyástényező * = 63%. Az Enns felső völgye a Radstadt környékén levő forrásvidéktől kezdve K—ÉK-i irány ban egészen az Eisenerzi völgyig szintén az Északi Alpok kristályos kőzetű öve és mészkőzónája közötti határon alakult ki, mint hoszszanti szerkezeti völgy, hasonlóan az Inn és a Salzach völgyéhez. Az előbbi két völgyhöz hasonlóan az Enns völgye a keletalpi kristályos zóna felől is kap mellékfolyókat. Maga a felső völgy Radstadt és Hieflau között az ópaleozoikus rétegekbe vágódott bele. Hieflauig, ahol az Enns északra való nagy kanyarulata kezdődik, a jobbpartja felől csak keskeny és rövid, de sűrűn következő mellékvölgyeket kap a Niedere Tauern kristályospalás térszíne felől. Hieflau előtt a Trieben— Liesing völgyi átjáró, mely a Muravölgybe vezet, választja el az alpi centrális kristályos övet a mészkőzónától s így az Ennsvölgy mindkét partján már csak mészkőzóna foglal "helyet. A Trieben torkolatától feljebb csak a balparton van kifejlődve a mészkő, ahol a Dachstein és a Totes Gebirge triász-jura kori rétegsorból álló karsztos platói emelkednek. Itt gyér a völgy hálózat, és a karszthidrográfiai hálózat inkább a Traun folyó felé csapol ód ik le. Admont és Hieflau között a feljebb még: széles Ennsvölgy egyszerre összeszűkül, amint a mészkőövön vágódik keresztül, ez a Gesause nevű szurdok. A völgy szűk jellege még Hieflau alatt is megmarad. Itt veszi fel-jobbról az Enns az egyik legna'gyobb mellékfolyóját, a. Mürzzel szemközt eredő Salzai, amely az Eisenerzi Alpok mészkőplatóinak patakjait gyűjti össze. Szép, terjedelmes karsztos fennsíkok emelkednek itt 2000 m fölé, pl. a Hochschwab (2278 m) és a Veitsch (1982 m). Balról a Steyri Alpok, vizeit összegyüjtögető Steyr folyócska a legbővebb mellékfolyója. Az Enns vízterületén a lefolyási tényező „ = 59,0%. • ' Az Ennstől keletebbre következő nagyobb' folyó az Osztrák Alpok területén az Ybbs. Völgye ide-oda kanyarog a fő tektonikus töréseket követve. Vízgyűjtőterülete jóval kisebbaz Ennsénél, vízhozama is sokkal csekélyebb, mert kisebb magasságúak már a hegységek,, a legkiemelkedőbb pont ezen a területen az ötscher (1892 m). Ennélfogva a csapadékviszonyok is már kissé kedvezőtlenek. Addig, amíg az Enns vízgyűjtőjén a Dachstein és a Totes Gebirge területén 2000—2500 mm az évi csapadék, addig az Eisenerzi Alpokban már csak 1500—2000 mm és ugyanennyi az Ybbs felső folyása környékén is, az 1500 m-nél nagyobb magasságban. A Niedere Tauernben kevesebb, mert az 1500 mm-t is éppencsak hogyeléri az évi összeg. Ezzel szemben az Enns felső völgye líadstadt és Admont között a többi ausztriai zárt folyóvölgyhöz hasonlóan aránylag száraz, mert e helyeken 1000 mm körül van az évi csapadékösszeg. Az Ybbstől K-re a Bécsi erdőig már csak 3 nagyobb alpesi mellékfolyója van a Dunának, az Erlauf, a Pielach és a, Traisen. Valamennyi az egyre jobban lealacsonyodó mészkőalpokból és az északi előteriileten levő kes- keny homokkőhegységből szedi össze vizét. A csapadékösszeg a hegyvidéken még magas, eléli az 1200—1500 mm-t. A Bécsi-medence déli szárnyának kis folyói, a Wien, a Schwecliat ós az ezeknél kissé nagyobb Lajta a badeni törésvonaltól Ny-ra, a Keleti Alpók Végződésénél levő triász- és juramészkő Aüpokat (Raxlandszaft) csapolják meg. Itt emelkedik a már említett két <nagykarsztos mészkőtönk, a Rax (2009 m) és a Schneeberg (2075 m). Különösen a Lajta szállít innen sok törmeléket, mert vízgyűjtője a mészkőöv mellett D-re, Aspang felé a Wechsel (1738 m) É-i lejtőjére is kiterjeszkedik. Az Enns és a Lajta közötti kisebb keletalpi folyók vízgyütőterii létén a lefolyási tényező még szintén elég magas: pl. az Ybbsén 38%.