Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Láng Sándor: A Duna alpesi vízgyűjtúterületének felszíne

Láng S.: A Duna alpesi vízgyűjtőterülete Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9—10. sz. ggfr 2000 m-en pedig kb. kétharmada hó alakjában hull le, ami annyit jelent, hogy tavaszra-nyárra 5—10 m-es magasságú hóréteg elolvadásával lehet számolni. A lefolyási tényező természetesen magas, amit még a sok mészkő jelenléte is fokoz. Értéke az Iller - vízgyűjtőterületén 82%, a Lechén 67%. Az Isar, München folyója, szintén igen nagy darabját csapolja le a merész formakincsi! TÓ szak tiroli Mészkőalpoknak. Az Isaí-vízgyüjtő legmagasabb részei a Garmisch-Partenkinchen feletti Wetterstein hegység a Zugspitzev& 1 (2963 m). Ezen kis gleccserek, jégmezők is vannak. Ahol a jégkorszaki eljegesedés még meghagyott valamit a fiatalon felemelt hegység platófelszíneiből, ott szépen látszanak a karsztosodás fő formáit jelentő töbrök (dolinák). Ugyanis az Isar vízgyűjtő magashegységi részén is főleg a felsőtriászkori mészkövek uralkodnak, de van márga is. Az élővízfolyások itt is, mint általában a mészkőalpok egész területén csak a nagyon mélyre vágódott völgyekben vannak, míg a magasabban fekvő völgy szakaszok szárazak, a mészkőtérszín eléggé permeabilis. Az Isar felső folyása mentén ugyanolyanok a csapadékviszonyok, mint az Iller és a Lech' völgyében. Az alpi területre eső vízgyűjtőn az évi csapadékösszeg 1200 mm felett van mindenütt és a 2000 m-es magasságban már a 2000 mm-t is megközelítheti. 4. A Felső-Duna balpartja az Elér és a Morva torkolata felett. A Felső-Duna Bajorországban egészen Hegensburgig DNy-ÉK irányú fontos morfológiai és petrográfiai határvonalon fut. A Sváb és Frank Jura jurakori mészköves-márgás térszínét a Bajor medence fiatal, miocénkori törmelékes rétegsorától (molasz) választja el. A Sváb és Frank Jura vízben szegény, mert a K-i—ÉK-i szárnyon is sok a karsztos terület. Folyói tehát kisebbek, mint a Duna alpi eredetű mellékfolyói. Ezenfelül a vízgyűjtőterület is keskenyebb. A Duna és Majna közti vízválasztó egészen közel húzódik a Dunához a Jura réteglépcsőjének peremén. Csak a Donauwörthnél torkolló Wörnitz és a Keljeimnél torkolló Altmühl (mindkettő Nürnbergtől Ny-ra ered) tolta messze ÉNy-ra völgyfőjét a Dunától távolabbra. Helyenként ez a két folyó kanyarulatait mélyen belevágta a Jura gyengén hullámos térszínébe, amely miocénkori tönkfeliilet. Néhol pliocénkori üledékek vékony foszlányai vannak rajta, A pliocén folyamán a Dtyiába ömlött a Neckar és a Pegnitz felsőfolyasa is. Azóta azonban a Rajnavölgy árkos süllyedése miatt a vízválasztó a Jurában DK felé, a dunai vízgyűjtőterület rovására tolódott el. Sok kaptura történt tehát itt, A Duna balparti nagy mellékfolyói helyét már csak kis patakok jelzik. Eredeti hosszúságát még megőrző Wörnitz és Altmühl vize is alaposan megcsökkent. A Sváb és Frank Jura területén az évi csapadék 800 mm körül van, a lefolyásviszonyok azonban itt a karszthidrográfia miatt kedvezőtlenek a Duna számára és sok víz a karszt belsejében inkább-a Majna és a Neckar medencéje felé fut le. Regensburgnál a Duna KDK irányba fordul. Elmaradnak a balparti jurarétegekből álló magaslatok, a folyó a Bajor medence laza üledékekből álló felszíne és a Cseh masszívum kristályos kőzetekből álló őstönkje között vágódott be. Regensburgnál két nagyobb mellékfolyót vesz fel a Felső-Duna. Egyik a meridionális lefutású Naab, amely a Fichtel-hegység (.1051 m) gránitmasszívumán ered, majd később a Cseh masszívum és a Frank Jura közt i meridionális töréses árokban halad végig. Alsó szakaszán elhagyja ezt az árkot és kissé a Jurába vág be. Mellékfolyói köziil az alacsonyabb .1 urából eredők jelentéktelenebbek, míg a Cseh masszívum magasabb pereméről — a Csesky Les-ről (Cseh erdő 1039 m) — eredők nagyobbak. A másik, Regensburgnál torkolló balparti nagyobb mellékfolyó a Regen, amely a Bfiyrischer Wald és Cesky Les magas tönkjei közti részben siillyedtebb térszínről, továbbá az említett két hegységből gyűjti magába mellékpatakjait. Itt az 1457 m-ig (Arber-hegy) emelkedő Cseh erdő területén a Duna—Élbe vízválasztó' a hegység főgerincétől kissé K-re tolódott el, mert a dunai oldal a csapadékosabb. Az alacsonyabb (1049 m) Bayrischer Wald is, és a Cesky Les is gránitból, gneiszből és csillámpalából épiilt fel. Az 1300 m-nél magasabb részeket még a jégkorszaki eljegesedés is hatalmába kerítette. Mindkét hegység területén bővizű patakok erednek. Regensburg alatt a Felső-Dunának Italoldalról egészen a Morváig nagyobb és számottevő mellékfolyója nincs. A Dunavölgy e hosszú szakaszon változatosan fejlődött ki. Vilshof ennél, Passau felett, le egészen Aschachig összeszűkül a völgy. A Bajor medencét elhagyva ugyanis epigenetikus-antecedens völgyet fejlesztett a folyó, mert a Cseh masszívum kristályos palás-gránitos kőzeteiből álló térszínbe vágódott be. Ebben a bevágódásban a mellékvölgyek is követték. Ugyanilyen szűk bevágódással létrejött völgy pl. az Inné Schárding és a torkolat között. A bevágódás mértéke tekintélyes: 300—400 m. A Duna esése nagy és a völgykeresztmetszet szűk. Ezért építették ide a Kachlet duzzasztóművet. Aschach alatt a Felsőausztriai medencébe lép a Duna. Az Alpokból eredő bő hordalékkal rendelkező folyók törmelékkúpjai itt is északnak szorítják a törésvonalakkal kiemelkedő Cseh messzívum lábához. E masszívum