Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Láng Sándor: A Duna alpesi vízgyűjtúterületének felszíne

S8Jf Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9—10. sz, Láng S.: A Duna alpesi vízgyűjtőterülete igen nagy.. H<i e folyóknak csak a hegyvidéki, a Drávának Maribor és a Murának Graz feletti szakaszát számítjuk, 50—60%-ra becsülhető, ha a magyar- és horvátországi területrészeket is beszámítjuk, * =43,5%. 3. A Duna legfelső völgye és a snellékvölgyek. A Dél-Németországban eredő Duna két nagy forráspatakja, a Brege és a Brigitek a Schivtnswald masszívumának középső részén, az 1148 m-es Brenden, ill. az 1024 m-es Kesselbergen, gneisz és kristálypala térszínen ered. A két patak egyesülve (Donaueschingen mellett) másodkori rétegekből (alsótriász márga, középső- és félsőtriász márga és mészkő, jurakori márga és mészkő) álló térszínre lép át. Minthogy e szakaszon (Donaueschingen—Sigmáíingen között) sok a mészkő és a vidék felszíne, karsztos, ezért a kis folyó vízhozama főleg Turtlingen vidékén erősen csökken és ezt néhány betorkolló mellékpatak sem tudja ellensúlyozni. A Duna vize itt a közeli és inélyenfekvő Bodeni tó felé szivárog el a mészkő közvetítésével. Egyébként e legfelső szakaszon — Regensburg felett a Duna baloldalról kevés és csak csekély vízhozamú mellékfolyót kap, minthogy a Sváb ./ura felszíne túlnyomóan karsztos mészkőtérszín. így Ulmnál torkoll a Blau és DUlingennél az Egau. Ezen az oldalon a vízgyűjtőterület kiterjedése is keskeny, a Neckar és a Main vízválasztója a Dunavölgytől 20—30 km-re ÉK-re a Rauhe Alb réteglépcsőperemén húzódik végig. A Felső-Duna völgye egyébként Tuttlingentői (042 m) Ulmon át Regensburgig általában DNy-EK irányú, a Sváb Jura és a Bajor medence közötti szerkezeti vonalon alakulhatott ki. A felsődunai vízgyűjtőterület Ulm környékétől kezdve jobbra, az Alpok irányában erősen kiszélesedik s az Alpok felől egyszerre igen bővizű mellékfolyók sokszorozzák meg a Duna vízhozamát. E folyók sok törmeléket is . szállítanak s így a folyó itt már széles alluviumot töltöget, A Duna ezen a szakaszon nagyon megérezte a jégkorszakokkal járó éghajlatváltozásokat is és megvan már 1—2 pliocén, valamint a 3—1 pleisztocén korú folyóterrasza is. A pliocén terraszok 100—120 m magasak a folyó alluviuma felett. A Bajor medencében számos tómedence van. Egyik-másik esetleg fiatal siillyedék volt s már fel is töltődött. Ma lápok (Moos) vannak bennük. A legtöbb tómedencét az alpi gleccserek hozták létre a jégkorszakban. A Felső-Duna jobbparti vízgyűjtője nemcsak a Sváb-Bajor medencére terjed ki, hanem a Keleti Alpok nagyobbik felére is. A Bajor medence tektonikus mélyedését egyébként a hartmacDkorból származó tengeri s a harmadkorvégi-negyedkori édesvízi-fluviolakusztrikus, illetve már folyóvízi üledékek töltögették fel. A hegyégek északi lábánál különösen az Alpok gleccserei raktak le igen sok kavicsosköves morénaanyagot, s gátoltak el a moréiiák számos nagy tavat. A fiatal üledékek közül a felszínen különösen a miocénkori édesvízi raolasznak van a morénaanyag mellett nagy jelentősége. Ez építi fel a Duna és az Ulm— München—Passau közötti területet, amely hul- _ lámos dombvidék, mert az alpi folyók élénken felárkolták: az Iller, Lech, Isar, ívn, valamint a dombvidéken eredő kisebb folyók, mint pl. a Günz, Mindéi, a Panr, a Wertach, az Ammer, a Laber, a Vils és Rótt. Utóbbiak a jól áteresztő kavicsos-homokos molaszból szedik össze vizüket, A Felső-Duna jobbparti mellékfolyóinak vízvidékéről még a következőket lehet elmondani. Az Ulmnál torkolló lllei forrásvidékének déli szegélyén a triászkori mészkővonulatok 2(500 m-ig emelkednek. A felszín permeabilis, kissé karsztos. Ehhez a sávhoz K felé az 1500 —1800 m-ig emelkedő kevés>é karsztos krétaeocénkori flis vonulat simul. Ez sok törmeléket szolgáltat. Az Iller az első igen bővizű dunai mellékfolyó. Bár a vízgyűjtőterületének alig ötöde jut az 1000 m-nél magasabb hegyvidékre, nagyobb, mint a Felső-Duna. Az Illeméi jóval jelentősebb mellékfolyó • az Augsburg alatt torkolló Lech: Az Illerrel az Allgaui Alpok területén osztozik, míg vízgyűjtőterületének D-i része a 3038 m-re emelkedő Lechvölgyi Alpok mészkőterületére terjed ki, ahol elsősorban felsőtriász korú mészkövek valamint liász rétegsor szerepel. A hegység jól tagolt magashegységi terület, a Lech vízgyűjtő negyedrésze ide terjeszkedik ki. A folyó soktörmeléket szállítva, szélesedő terraszos völgygyei mélyül a mashegységbe, de a Bajor medencébe is. A Scbwarzwaldbnn, a Duna forráspatakjainak vízgyűjtőterületén az évi csapadék 1000 mm, vagy valamivel kevesebb. A SvábFrank Jura lépcsős vidékén és a Bajor medence alacsonyabb részein ez az érték 700—800 mm-nyi. Csak az Alpok lábához közel lépi át az évi átlag az 1000 mm-t, majd ez a hegység területén rohamosan növekedik. Az Iller és a Lech felső völgyének szélesebb szakaszán a csapadék már 1200—1600 mm, míg a vízválasztókat hordozó magaslatokon, ill. az 1000 m-es magasság felett 1000— 2000 mm-t tesz ki. egyes foltokon pedig még' 2500 mm-t is felülmúlja. Az Északi mészkőalpoknak tehát tekintélyes nagyságú területein mérnek évi 2000 mm-t megközelítő csapadékmennyiséget. Fontos a csapadék minőségének a kérdése is. 1000 m magasságban az. évi csapadéknak már jelentős része, 1500 m-en több mint a fele.