Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Halász Lajos–dr. Sebestyén Károly–Szikora József: A geofizikai eszközök és módszerek a karsztkutatásnál

378 Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9—10. sz. A cikk összefoglalja a karsztkutatás terén alkalmazható különböző elektromos mérési eljárások tanulságait és a mérések eredményein keresztül szerzett tapasztalatokat. Kitűnik belőle, hogy geoelektromos módszenskkel igen sok karsztvidéki probléma nem nagy költséggel sikeresen megoldható. A geofizikai eszközök és módszerek a karsztkutatásnál II A I. Á s Z L A .1 O S. 1) R. li I! K s T Y K N" K A K O L Y is s Z I K () K A J O Z S E !' A karszthidrológiai kérdések megoldásánál a főfeladat a karsztvíz földalatti elrendeződésének és a karszt üregeinek a kimutatása. A karsztvíz repedéseken, hasadékokon, üregeken folyik, vagy szivárog, amíg valamilyen impermeábilis kőzet ennek útját nem állja, itt a víz felgyülemlik és az üregeket, hasadékokat kitölti. A nagyobb kiterjedésű, összefüggő karsztvidéken a felgyülemlő víz földalatti barlangpatakrednszert hozhat létre. A szerkezeti repedések, vetődési síkok mentén, mint bővizű karsztforrás tör a felszínre. A geológiai feladatok közül a következő típusok azok, amelyeknél a geofizikai vizsgálati módszerek eddigi tapasztalatunk szerint eredmény estiek ígérkeznek: 1. Hogyan lehet kinyomozni azt, hogy a karsztforrásból kilépő víz nagyobb vízjáratnak megfelelő barlangi patak vize-e, vagy csak hasadékokban, haj szál repedésekben felgyülemlett víz. Ha nagyobb vízjárat tör a felszínre, mivel lehet a földalatti vízjárat útját a felszínen követni? A kérdés megoldható egyrészt a Túrám geoelektomos mérési módszerrel, megfelelő feltételek mellett, másrészt egyenáramú nagyteljesítményű áramforrás és magnetométer, vagy hasonlóképpen nagyteljesítményű váltóáramú áramforrás és indukciós tekercsre kapcsolt csővoltmérő segítségével. Ilyen feladatok megoldására kísérleti jellegű mérések történtek 1952. tavaszán Pécs környékén a Tettye és Orfii karsztforrásoknál. 2. Milyen módon határozhatók meg a mélyenfekvő barlangüregek, vagy egyes pontok felszíni vetületei? Meghatározhatok egyenáramú vagy váltóáramú eljárásokkal. A Békebarlangban, Aggtelek környékén végeztünk ilyen méréseket 1953. februárjában. A barlang felfedezői ága, mely kb. 700 méter hosszú, teljesen alkalmatlan arra, hogy ezen keresztül a főágba a további feltárásokhoz szükséges eszközöket beszállítsák. Ez és a, természetes szépségeknek a nagyközönség részére -történő mielőbbi feltárása szükségessé tette, hogy a főágba mesterséges bejáratot létesítsenek. Az akna létesítésére alkalmas pont csak a barlangban volt ismert, a felszínen nem. Ennek a felszíni ^pontos meghatározását kellet megoldani. A méréseket eredménnyel végeztük. 3. Milyen lehetőségek vannak arra nézve, hogy megvizsgáljuk a'karsztos területek lefedett vetőit, vetőrendszereit víznyerés, karsztvízszint megállapítása céljából? Mivel lehet a vetőrendszereket, vetőket megvizsgálni olyan szempontból, hogy karsztvízzel telített-e, vagy telítetlen? Hol lehet a karsztvízzel telített vetőket a leggazgaságosabb módon, legkönnyebben megcsapolni? Az ilyen feladatok elvégzésére a legalkalmasabbak az ellenállásmérések. Az ország karsztos területein már történtek ilyen mérések. A mérési eljárások ismertetése 1. A Túrám mérési módszer a következő elveken alapszik: egy váltakozó primér mágneses mező által átjárt vezetőben áram indukálódik, ez az áram szekundér mágneses mezőt létesít, amely a primér mezőben helyi 1, Primer mező Z, Secunder mező 3, Elektródák 4 Áramforrás 5., Kábel 6., TURAM észlelő te Keres Z, Möszerkábeiek 8) Kompenzátor 1. ábra. rendellenességeket okoz. A primer mező előállításához egy benzinmotoros aggregáttal váltóáramot fejlesztünk. Ezt két egymástól kb. 2 km-re földelt kábelre kapcsoljuk. A kábel és föld áramkört képez, amelynek mágneses mezeje a primer mezix Azután elhelyezünk egymástól 20 méterre két tekercset, az egyikben* indukált feszültséget egy kompenzátor segítségével összemérjük, a másik tekercsben indukált feszültséggel. Ezzel lépésről-lépésre előrehaladunk.