Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Szesztay Károly: A vízépítéstan néhány időszerű kérdése a Szovjetunióban

38 Szesztay K.: Vízépítéstani kérdések a Szovjetunióban Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1- 2. sz. tömörödési jelenségekkel kapcsolatos szerepére utal (1950/12—26). Florin V. A. válaszában hat pontban foglalja össze a vitás kérdéseket és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának rendezésében 1950. decemberben lezajlott Építési Mechanikai Konferencia eredményeinek álláspontját ismerteti (1951/1—43). Ehhez a témakörhöz kapcsolódva, az iszapos talajok nyírási ellenállásának feltételeit vizsgálja Szavaljev V. I. (1951/11 —-43). A talajok nyírási ellenállására vonatkozóan Snitnyikov D. V. kísérleti eredmények kiértékelését közli. A függőleges terhelés és a nyírási ellenállás összefüggése alapján meghatározza a súrlódási szög és a kohézió értékét különböző nedvességi állapot és tömörség mellett (1951/12—38). A megengedhető talajfeszültség kérdésével és a vízépítési műtárgyak alapozásának vizsgálatával foglalkozik Dubrov G. A. prof. Az egyenetlen terhelés esetére Gerszevanov N. M. eljárását követi és az elmélet alkalmazását számpéldákon mutatja be (1951/2—26). A műtárgyak állékonyságát vizsgálva, Krisztoforov V. Sz. a műtárgy alatti „tömörödési ék" figyelembevételével vezet le képleteket. Foglalkozik a ferde terhelés esetével is és összehasonlító számításokat mutat be (Gerszevanov, Dubrov és Novotorcev eljárásait is bevonva) a csúszási lap kialakulására vonatkozóan (1951/2—32). Az altalaj teherbíróképességének meghatározásával foglalkozva, Malisev M. V. elméleti levezetés és kísérleti ellenőrzés alapján számítási képleteket javasol és összehasonlítást végez Belzeckij és Novotorcev képleteivel. A „kinyomódási prizma" és a csúszólapok vizsgálatánál szemléltetően mutatja a talajok súrlódási szögének döntő szerepét (1951/5—24). Ugyanebből a tárgykörből dolgozta ki összefoglaló tanulmányát Nicsiporovics A. A. prof. és Krusztalev N. Ja. Ismertetik a rendelkezésre álló kísérleti és tapasztalati- eredményeket és új elméleti alapokon keresnek megoldást (1949/6—6). A vízépítési műtárgyak nyírási állékonyságának vizsgálatában Malisev M. V. felhívja a figyelmet az állékonysági határállapot pillanatában kialakuló „rugalmas mag" figyelembevételének fontosságára. Az eddigi vizsgálatok alapján mind saját, mind Dubrov és Krisztoforov eljárásával kapcsolatban további kísérleti ellenőrzés szükségességét hangsúlyozza (1951/12 —35). A műtárgyak süllyedési vizsgálata során Roza Sz. A. a kis nedvességtartalmú agyagtalajok esetével foglalkozik. Kísérleti eredményeket ismertet a terhelés hatására kialakuló feszültségi állapot és a szivárgási viszonyok összefüggésére vonatkozóan (1950/9—25). A „kritikus hézagossági állapot" és a homokos üledékes talajok állékonysága közti összefüggés több oldalról vitatott vizsgálatához kapcsolódva, Medlcov E. I. két kísérleti eljárást dolgozott ki a hézagtényező kritikus értékének meghatározására (1951/5—30). MÜTÁRGYSZERKEZETEK. ÉPÍTÉSI KÉRDÉSEK. A szovjet mély- és vízépítési gyakorlatban egyre szélesebb körben kerülnek alkalmazásra a „csökkentett önsúlyú" szerkezetek. Az ilyen vékonyfalú és többnyire íves kialakítású vasbetonszerkezeteket rendszerint a héj szerkezetek elmélete szerint méretezik és sok esetben helyettesítik velük a nagytömegű „súlyszerkezeteket", miáltal jelentős mértékű anyagmegtakarítás érhető el betonban és vasanyagban. Ilyen célból dolgozott ki javaslatokat Gelstein I. M. Vasbetonból kialakított duzzasztómű, bukószerű fixgát, kétkamrás üzemvíz-alagút és hajózózsilippillérek terveivel kapcsolatban összehasonlító adatokat közöl a betonszerkezetekkel szemben elérhető anyagmegtakarításra vonatkozóan (1949/5 —1).. Michéev Sz. A. a szerkezetek kivitelezése során felmerülő építési nehézségekre és megoldásokra mutat rá (1950/4—28). Avasbetonszerkezetek vízépítési alkalmazásának lehetőségével és az így elérhető költségcsökkenés kérdésével foglalkozik Mihajlov B. V. is (1950/10—12). A tömegbetonszerkezetek rétegzett kialakításával elérhető gazdaságos anyagfelhasználásra mutat be példákat Csapligan D. V. völgyzárógátak tervezésével kapcsolatban. Az egynemű betontesthez viszonyítva, cementanyagban 40% megtakarítás érhető el ; a betonozás időtartamának növekedése 10—12% (1950/10—9). A rétegzett kialakítású műtárgy belsejét kitöltő sovány beton minőségének javítására megfelelő adalékanyagot kísérletezett ki Furman M. I. a VNIIG laboratóriumában (1951/1—16). A vízerőtelepek téli betonozásának megszervezésével foglalkozik Triger N. L. (1951/12—S) és Grisin A. V. (1950/12—12). A gyorsított munkaütem mellett készülő betonozás minőségi kérdéseit tárgyalja Vlinov Sz. N. (1951/6—16). A zsaluzásnak a beton felszíni rétegére gyakorolt hatásával foglalkozik Moszkvin V. M. és Jakub I. A. (1951/6—28). A hidraulikus eljárással történő földkitermelés kérdésének elméleti megalapozására tesz kísérletet Gavrasenko E. A.; számítási kép'eteket vezet le az „iszap-folyam" hozamának meghatározására és a kitermelés során várható rézsűhajlások vizsgálatára. Foglalkozik a hidraulikus eljárás folyamán bekövetkező frakcionálódás sajátságaival is (1950/5—5). Gavrasenko elméletéhez kapcsolódva Polubarinov—Kocsin P. Ja. a nem permanens kimosódási folyamatok esetét vizsgálja (1951/8—15). A földgátak iszapolási eljárással történő építésével kapcsolatosan a szemcsék megfelelő keresztmetszeti osztályozódásának módszerét dolgozta ki Jevdokimov P. D. és Koncedalov A. I. (1951/4— 28). Az általuk javasolt eljárást vizsgálják és az elmélet általánosításának kétségeire hívják fel a figyelmet Platonov V. A., Kuznyecov I. I. és Melentyev V. A. (1951/8—43). * A fentiekben a vízépítési feladatoknak csak egyik csoportjával, a „nagy-műtárgyak" tervezési és építési kérdéseivel foglalkozó ,,Gidrotechnicseszkője sztroityelsztvo" néhány évfolyamnyi anyagáról kaptunk vázlatos képet. Az áttekintett anyag gazdagsága és sokoldalúsága mellett egy rendkívül lényeges módszertani sajátságot is mutat : A folyó-