Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Könyvismertetés

38 Almási J.: Hajóvontatási kísérletek Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1- 2. sz. A kormányzással és a manőverezéssel kapcsolatos ismeretek is sokat bővültek az elmúlt 10 évben, de még lényeges hiányok vannak a körformájá áramlás esetén a hajóra ható erőkre vonatkozólag. Ez utóbbi csak körmenetben állapítható meg, mint ahogy Franciaországban és az USA-ban ezzel foglalkoznak is. A hajócsavarra vonatkozólag egyenletes áramlásban — kavitáció esetén is — megfelelő elméleti és szerkesztési eredmények vannak. A propulzió-, nál még bizonytalan az utóáramlás kérdése, valamint a hajó és a csavar kölcsönhatása teltformájú hajóknál és ballasztban való menetelésnél. A kísérleti technika az utolsó évtizedben különféle új utakon sokat fejlődött és a hajókra vonatkozó mérések terén a megbízhatóság és pontosság fokozódott. A hajók tervezésénél többnyire arról van szó, hogy sokféle ellentmondó tényezőt tekintetbe vegyünk és kiegyenlítsünk, mint pl. nagy rakodóképesség és teltség, egyidejűleg nagy sebesség csekély teljesítményszükséglettel; nagyfordulatszámú könnyű gépek és lassan forgó, jó hatásfokú csavarok; jókurzustartóképességés fordulékonyság. A fenti egyes tényezők helyes mérlegelése ellentétes értékelésükre kényszerít. A kutató feladata a természetes folyamatok törvényszerűségének feltárása, a gyárak számára technikai alapok szolgáltatása, hogy a különböző tényezőket egyesítve és azok egymásrahatását megítélve és szétválasztva meghatározza, hogy hogyan állíthatók be ezek a tényezők az egész cél érdekébe. IRODALOM Balogh Béla: Hajóépítéstan. Jahrbuch der Schiffbautechnischer Gesellsehaft : Hydrodinamische Probleme des Schiffsantriebs. van Lammeren: "Resistance, propulsion and steering of ships". The Shipbuilder and Marine-Engine Builder. Motorship. Shipbuilding and Shipping Record. Schiff bautechni k. Schiff und Hafen. A baktérium-biomassza dinamikája a halastavakban zölritrágya felhasználásánál. Irta: A. O. Rodina. (Doladü Akademii Nauk SzSzSzR., 84. köt., 6. fűz., 1251— 1254. old. Moszkva, 1952.) A haltenyésztés fejlesztése szempontjából a halastavak természetes termékenységének trágyák adagolása útján történő növelése igen nagy fontosságú. Az egyes trágyafajtáknak a vízmedencékre gyakorolt befolyását eddig igen kevéssé ismertük. Olcsóságuk, könnyű beszerezhetőségük és magas hatásfokuk következtében ebből a szempontból különösen a különböző zöldtrágyák nagy jelentőségűek. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Állattani intézetének hidrobiológiái osztálya az 1951. évben a lialivadék számára létesített halastavak természetes termékenységének növelése érdekében Krasznodar közelében komplex vizsgálatokat végzett. A halastavakat a Pszekupsz folyó (a Kubany mellékfolyója) vize táplálta. Trágyaként kaszált ós szárított füvet használtak. A vizsgálatoknál legfontosabb feladat az adagolt zöldtrágya hatékonysági időtartamának, a zöldtrágyázás eredményeként megjelenő baktérium-biomassza mennyiségének és a vizes közegre hatalmas befolyást gyakorló mikrobiális folyamatok irányának megállapítása volt. A bakteriális biomassza növekedési ós csökkenési folyamatának, a sebesség tisztázásának nagy gyakorlati jelentősége is van, mivel a baktérium-biomassza eredeti nagyságának csökkenésekor a trágya hasznos hatása megszűnik és így azt új trágyával kell felcserélni. A kísérletek bebizonyították, hogy a fű által a vízbe bevitt oldható vegyületek bomlása közvetlenül a zöldtrágyának a vízbehelyezóse után megkezdődik, de megkezdődik az ezeket a vegyületeket felhasználó baktériumcsoportok rohamos gyarapodása is. A krasznodari vidék tavaiban a bakteriális folyamatok gyors lefolyását a víz magas nyári hőmérséklete (23,3 -31,5°), kémiai összetétele, és pH-értéke (8,0—8,2) is elősegítette. A zöld növénytömegnek a tóba helyezése után megkezdődik a könnyen oldható szerves anyagokat (keményítő, szénhidrátok, fehérjék), felhasználó baktériumok erős szaporodása. A szaprofiták mennyisége egy órán belül 6—8-szorosára növekszik, a maximum eléréséig (10—15 óra) fokozatosan gyarapodik, azután megkezdődik fogyásuk, mely jóval lassabban megy végbe. Más baktériumoknál a biomassza gyarapodása más ütemben folyik le és így a baktériumok teljes mnenyisége a maximális mennyiséget 21—48 óra alatt éri el. A trágyázott övezetben képződött biomassza nyomán hamarosan növekszik a Cladocera és Copepoda csoportokba tartozó planktonszerkezetek mennyisége is. Néhány órával a trágya adagolása után a zooplankton már szabadszemmel is kivehető, szürke, mozgó foltokat képez. A foltok körül hamarosan megjelenik a halivadék is, amely ezekkel a szervezetekkel táplálkozik. A halastavakba helyezett fű egy óra multán máióriási mennyiségű mikrobát tartalmaz, 1 g-ban 332 milliót. Ez a mennyiség egészen 9—22 milliárdig növekszik ; a fűben lévő biomassza a fű súlyának 3,2%-át teszi ki. A bakteriális biomassza mennyiségének csökkenése a fűben jóval lassabban megy végbe, mint a vízben ós még 14 nap múltán is jelentős értéket mutat. Ez a baktérium-mennyiség biztosítja az azokkal táplálkozó epifauna fejlődését. A zöldtrágya hatékonysága a Kubany-vidék viszonyai között nem hosszú idejű és a halastavak medréből történő szivárgás azt még jobban megrövidíti. Ugyanakkor azonban maga a növényi tömeg hosszú időn át szolgál az epifauna fejlődési helyéül. Ezért a zöldtrágya felhasználásánál annak kétféle 'hatását különböztethetjük meg : 1. a plankton-szervezetek termékenységének emelését és 2. a fű epifaunájának számszerű gyarapodását. Az első feladat a trágya gyakori cserélését vagy a fű rendszeres pótlását teszi szükségessé, a második pedig a trágya hosszabb időközönként történő kicserélését teszi lehetővé. Kertész Árpád A Duna és szabályozása. Irta : Töry Kálmán. Nagyjelentőségű, régóta nélkülözött szakmunka jelent meg az Akadémiai Kiadónál. A mű, mely címének megfelelően két részből áll, első részében magáról a Dunáról szól. Ismerteti a folyót forrásaitól torkolatáig, de kiterjed a mellékfolyókra is és az egész vízgyűjtőterület ismertetésére. Leírja a folyóhálózat keletkezését ós kialakulását, szól a Duna és mellékfolyóinak vízjárásáról s röviden kiterjeszkedik a Dunamedence időjárási viszonyaira, valamint a folyó hordalékés jégjárására is. Külön fejezetek tárgyalják a hajózás és az ármentesítés kérdéseit. -A második rósz a tulajdonképpeni folyószabályozást tárgyalja. Ismerteti a Duna külföldi szakaszain végrehajtott szabályozási munkálatokat, de nagyobb részletességgeLtárgyalja a hazai dunaszakaszon végzett munkálatokat. Ez a rósz kiterjed a folyócsatornázási tervek, valamint a Dunát a szomszédos folyókkal, vagy tengerekkel összekötő csatornák terveinek ismertetésére is. 454 lap, 105 ábra, 6 táblázat.