Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Jolánkai Gyula: A Tisza csatornázása után a Tiszában minimálisan meghagyandó élővíz mennyisége

Jolánkai Gy.: Tiszában meghagyandó élővíz mennyisége Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9—10. sz. 331 települése a ma mintegy 50 000 lakosú, tekintélyes iparral rendelkező és erősen fejlődő Szolnok vá­rosa. Különösen Szolnokra való tekintettel indo­koltnak látszik tehát az öntözővizén felüli átfolyó élővízzel történő ellátás szempontjából megvizs­gálni a Tiszabura-Tiszaug közötti Tisza-szakaszt. Ennek a többlet átfolyó vízmennyiségnek a szám­szerű meghatározásához a következő gondolat­menet, útján véljük célszerűnek eljuthatni. Nem . lehet kellőképpen tisztázottnak tekin­teni az alábbi kérdéseket : aj Az ipari szennyvizek tisztítása után a vízben maradó szennyeződések (fémsók stb.) mek­kora egyenkénti és szuperponálódó koncentrá­ciója engedhető meg a vízhasználatok — öntözés, ivóvízellátás, ipari vízellátás — és a folyó élete szempontjából (szennyvíznorma). b) A felduzzasztott vízszínű és igen csekély vízhozamú folyószakaszon, cm/mp, sőt esetleg annál is kisebb rendű közepes vízsebesség mellett, a szcnnyvízbetorkolás alatt mekkora távolságra várható a bevezetett szennyeződésnek a folyó­vízzel való kellő elkeveredése és ezáltal a meg­engedett koncentráció elérése. c) Az ipari szennyeződések milyen mértékig hátráltatják a szerves szennyeződések lebomlá­sát, vagyis a szerves szennyeződé,sű folyóvíz öntisztulását. A tiszavölgyi ipari telepítések szennyvizei szempontjából ezidőszerint, ismeretlennek kell te­kinteni az alábbiakat : a) A megtörtént telepítések egy részénél még ismeretlen a termelendő szennyvizek meny­nyisége és összetétele. b) Ismeretlen a Tiszavölgy távlati — a ter­vezett öntözések felfejlesztésének ideje alatt be­következő — ipari fejlesztési terve és az abból válható szennyvízterhelés. c) Ismeretlen a tiszavölgyi folyók felső fo­lyása mentén a szomszéd államok által bevezetett és a jövőben még bevezetni szándékozott szenny­vízterhelés. Ilyen körülmények között teljesen kilátás­talan lenne akár a jelenlegi, akár a jövőbeli hely­zetre a szennyvízterhelési adatokból a szükséges átfolyó vízmennyiség szabatos, kvantitatív számí­tását megkísérelni. A szennyvízterhelésen alapuló kvantitatív szá­mítás azonban — szerencsére — mellőzhetőnek látszik. Helyette a tiszavölgyi komplex vízgazdál­kodás szemléletéből levonható következtetések nyújtanak lehetőséget a készülő országos víz­gazdálkodási keretterv készítéséhez szükséges ada­tok előteremtésére (Emellett az ismert szennyvíz­terhelési adatokból természetesen ellenőrző 'számí­tás végezhető.) A Tiszavölgyben tervbevett öntözések ugyan­is szükségessé teszik egyrészt a Tiszalök feletti szakaszon a Tisza vizének a vízbő hónapokban történő tárolását és a tárolt víznek a vízhiányos években az öntözési idényben történő felhasználá­sát, másrészt a Duna vizének a Tiszavölgybe tör­ténő átvezetését. A szennyvizekkel való megenged­hető terhelhetőség biztonságos mértékéig — a még lefolytatandó tudományos vizsgálatok és tanul­mányok eredményei alapján — nyilvánvalóan terhelni is fogják majd az öntözési idény víz­hozamát. Ugyanez várható az öntözési idényt követő őszi kisvizek esetére is. Amennyiben az öntözővizek, illetve az őszi kisvizek nem bizo­nyulnának elégségesnek ahhoz, hogy a terhelés megengedett mértékének túllépése nélkül a szenny­vizeket magukba fogadják, akkor két megoldásig mód követése volna lehetséges. Az első megoldás 'szerint annyi többlet hígító vizet kellene a Tisza felső szakaszán tárolni és adagolni onnan, ameny­nyi a megengedett terheléshez elegendő. A máso­dik megoldás szerint a szennyvizek, vagy azok egy része volna tárolandó s a tárolóból csak akkor volna kiereszthető, amidőn a Tisza bő vízhozamai ezt — a hígítást biztosítva — lehetővé teszik. Igen valószínűnek látszik az — bár erre vonatkozólag még feltétlenül tanulmányokat és vizsgálatokat kell végezni —, hogy a két lehetőség közül az utóbbi a gazdaságosabb, mert a hígító víz nyilvánvalóan sokszorosa a szennyvíznek és így valószínűleg nem a hígító vizet, hanem a szennyvizet lesz célszerű tárolni. Ha azonban ez így van, akkor a vízgazdálkodási keretterv készí­tése során a tiszai vízhozamok megállapításánál a szennyvízkérdés nem jelentkezik mértékadó­ként, hanem csak figyelembeveendő kvalitatív szempontként. A döntő mennyiséget számszerűen is megadó szempontokat, más körülmények meg­vizsgálásával kereshetjük. A szennyvizek táro­lásának kérdése természetesen igen kényes és nagy körültekintéssel kezelendő kérdés, mert az elszi­várgó szennyvizek a talajvíz megrontását is okoz­hatják. A szennyvíztározás elvének bevezetése ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy a szennyvíz­kérdés nem az egész Tiszavölgy egyik legkomo­lyabb problémája, hanem csali azt, hogy a víz­gazdálkodási keretterv összeállításánál a ma meg­oldhatatlan szennyvízkérdés — az átfolyó élővíz kvantitatív meghatározásánál — szerencsésen megkerülhető. Ha azonban ez alkalommal még nem is jelent elháríthatatlan akadályt, a felfedett körülmények intsenek arra, hogy a kapcsolatos tudományos kutatásokkal és adatgyűjtéssel hala­déktalanul foglalkozni kell annál is inkább, mert a tervezés alatt álló ipari szennyvíztisztító beren­dezéseknél — sőt a már megépülteknél is — már nyitott kérdésként jelentkezik a fent fel­fedett tározás kérdése. Visszatérve a vízgazdálkodási keretterv ké­szítése során számunkra feltett kérdéshez, — a meghagyandó élővíz mennyiségéhez, — kvali­tatíve iránytmutatónak a szolnoki vízellátási és szennyvízhdyzetet, kyantitatíve meghatározó szem­pontnak pedig az alsó duzzasztó alatti Tiszaszakasz minimális vízellátottságát véljük. Az utóbbi tulaj­donképpen már nem is a Szennyvíz-szakosztályunk tárgyköréhez tartozó. Ennek ellenére megközelítő módon az alábbiakban ezt is kivizsgáljuk, mert e nélkül nem tudnánk a felénk feltett kérdésre választ, adni és nem tudnánk az általunk szüksé­gesnek tartott teendőkre sem javaslatot hozni. 2. A szolnoki vízellátási- és szenny vízkérdés' rövid leírása és az abból levonható következtetések.

Next

/
Thumbnails
Contents