Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Jolánkai Gyula: A Tisza csatornázása után a Tiszában minimálisan meghagyandó élővíz mennyisége

SSS Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9—10. sz. Jolánkai Gy.: Tiszában meghagyandó élővíz mennyisége Szolnokon a következő vízkivételek és szennyvíz betorkolások vannak : "Vízkivételek Szolnokon Mennyiség jelenleg távlatban 1/mp 1. •» 3/ 4. 5. Ivóvízellátás nyersvize MÁV vízellátás Szolnoki Papírgyár . . Szolnoki Cukorgyár . Szolnoki Kénsavgyár. 140 60 60 120 140 185 80 90 120 280 755 Helye sodorkilométer 335 + 400 332 + 900 330 + 650 328 + 100 Szennyvízbevezetések Szolnokon Megnevezés I 1. 3. 4. Fekális szennyvíz, papírgyári és vágóhídi szennyvizek Ivóvízellátás víztechnológiájának szennyvize Cukorgyári szennyvíz. Kénsavgyári szennyvíz Mennyiség jelenleg távlatban 1/mp 119 268 jelentéktelen menynyiség 120 I 120 140 280 668 Helye, sodorkilométer 330 + 600 a jövőbeli központi betorkolás 335 + 400 330 + 650 328+100 A szennyvíz bevezetésekhez számítandó még a szolnoki tiszai vasúti híd felett a jobbpaiton betorkoló Milléri belvízcsatorna vize is olyankor, amidőn azon a rizsföldek elárasztó vizét, amely erősen oxigén fogyasztó — leeresztik. A szolnoki tiszaszakasz szennyezettségének megítéléséhez megemlítendő még az a körülmény, hogy ezidőszerint a Sajóba ömlő szennyvizek szer.ves részeinek bomlását megakadályozó fenol koncentráció csak a Tiszában csökken le a szerves részek bomlását lehetővé tevő mértékig. Az ebből származó oxigénfogyasztás folyamata valószínűleg kiterjed a burai lépcső alatti szakaszra. A burai lépcső alá jutó öntöző és átfolyó víz egyébként magával hozza a Sajóból és a tiszamenti ipartelepekből származó tekintélyes szennyvízterhelés bizonyos részét. Á Szolnok város területén betorkoló Zagyva is számos ipartelep vizétől szennyezetten érkezik. _ Nem tételezhető fel, hogy a Zagyva -— legalább időnként — ne hozzon a Tiszába káros szennyeződéseket. Nem kétséges, hogy az öntözővíz Szolnokon átfolyó igén kis előrelátható mennyisége (4—5 m

3/mp) nem adna kielégítő hígítást az ott bekerülő szennyvizek számára. Különleges és költséges szennyvíztechnológiai és ivóvíztechnológiai eljárásokkal természetesen el lehetne mégis érni azt, hogy a szolnoki vízigények, úgy ahogy, kielégítést nyerjenek. Bizottságunk véleménye szerint azonban nem lehet a rideg elutasítás álláspontjára helyezkedni olyan szempontokkal szemben, amelyek kielégítése megfelelő számítási rendszer híján gazdaságüag kellőképpen nem indokolható, forintra át nem értékelhető, amelyek azonban szociális, kulturális és emberi vonatkozásban igen lényegesek. Bizottságunk előtt lehetetlennek látszik a Tiszabura-Tiszaug közötti Tiszaszakaszon — de különösen Szolnok környezetében és Szolnok alatt — olyan állapot előidézése, amely a víz életének időnkénti kipusztulásával fenyeget, amely időnként megfosztja a folyót a fürdés, vízisportok és üdülés vonatkozásában kívánatosságától és a Tiszát így a világszerte elszörnyedéssel szemlélt szennyfolyók sorsára juttatja. Feltétlenül indokoltnak tartjuk tehát, hogy ezekre a szempontokra tekintettel Szolnokon és alatta a Tisza bizonyos mennyiségű többlet hígító vizet állandóan vezessen olyankor is, amidőn a Tisza vízhozamait az öntözés a legnagyobb mértékben igénybeveszi. 3. Az alsó duzzasztó alatti Tisza-szakasz minimális vízellátásának becslésszerű megállapítása. Véleményünk szerint feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy az alsó Tisza-szakasznak víziközlekedési, közegészségügyi és biológiai állapota megfelelő maradjon, továbbá legkisebb vízszíne se szálljon lényegesen az eddigi LKV. alá, mert ez a Tisza mentén kiépített vízhasználatokat érintené igen kellemetlenül. Mindezen okok amellett szólnak, hogy e szakaszra minimálisan kereken 60—80 m

3jmp vízhozamot kell biztosítani a Tiszában az öntözési csúcsfogyasztás ideje alatt is, melyet a Maros vízhozamai — kevés kivétellel — megfelelően kiegészítenek. A 60—80 m

3/mp előteremtésére első közelítésként azt javasoljuk, hogy az 45—50 m

3/mp Tisza vízből és 15—30 m

3/mp Dunából átvezetett vízből á'ljon. (L.-l. és 2. ábra.) A további tervezés során természetesen az álta'unk javasolt durva számok finomíthatok lesznek és ennek során a javasolt arány bizonyos e

1tolódása elképzelhető. Minden esetre javasoljuk e kérdésnek már a keretterv készítése során történő gondos megvizsgálását, amely alkalommal a Dunából átvezethető vízmennyiség kérdését is javasoljuk szemügyre venni. A fent vázolt gondolatmenet és az I. alatti feltételek alapján, továbbá a meg nem engedhető koncentrációt okozó szennyvizek kisvíz idején történő tározását lehetségesnek feltételezve, kizárólag a vízgazdálkodási keretterv céljára, 1 millió kat. hold öntözés távlatára javasoljuk az öntözési csúcsfogyasztások ideje alatt is a Tiszában minimálisan 50 m

a/mp — Tiszából száramzó — átfolyó élővíz meghagyását. Ehhez az 50 m

3/mp vízmennyiséghez fűződőén azonban kötelességünknek tartjuk még az alábbiakra rámutatni: a) Az 50 m

3/mp vízmennyiséget kifejezetten csak a keretterv készítéséhez javasoljuk alapul venni. Minden további tervezésnek már — véleményünk szerint — részletes adatgyűjtésre és vizsgálati eredményekre kell támaszkodnia, Ezen az alapon a most csak durván becsült 50 m

3/mp pontosabban meghatározható lesz, amely alkalommal kiderülhet az is — és ezt nem győzzük elég nyomatélco-