Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Finály Lajos: Alföldi városaink szennyvízkérdése

306 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. Finály L,: Alföldi városaink szennyvizkérdése dósa során keletkező gáz értékesítése máigazdaságos. E gáz energiája elegendő a rothasztó fűtéséhez és üzemének fenntartásához, az átemeléshez, valamint az élesztett-iszapos biológiai tisztításhoz szükséges összes energia fedezésére. Leghelyesebb gáz-elektromos berendezéssel villamosáramot fejleszteni vele. Ha a gázmotor a hazai piacon is ismert kétféle tüzelésű típus szerinti, tehát gáz hiányában (a telep bedolgozásakor, üzemzavarkor) nyersolajjal is működtethető, a telep a villamoshálózattól teljesen függetleníthető. A gázról szólva meg kell említenünk, hogy bizonyos mezőgazdasági és állattenyésztési hulladékanyagok kirothasztás útján szintén jól elgázosíthatók s a szennyvíziszappal együtt kezelhetők. A gáztermelés így annyira fokozható, hogy a gáz egy része, mint tüzelőanyag, ipari célokra is felhasználható semellett az említett hulladékanyagok elhelyezése is kitűnően megoldódik, minthogy kirothasztott állapotban a talajjavításra és trágyá

Nzásra szolgáló iszapmennyiséget növelik. Az iszapgáz felhasználása azért is fontos, mert alföldi városainkat legtöbbször hosszú távvezetékek látják el árammal, s nem ritka a sok órára terjedő áramszünet, pl. éppen zivataros időben, amikor a lezúduló csapadék átemelése múlhatatlanul fontos. Többórás áramszünet azonban pl. az élesztett iszapos biológiai berendezések üzemében is súlyos, napokra terjedő és a befogadó átmenetileg súlyos elszennyezésére vezető fennakadást okozhat. öntözés, talajszűrés A szennyvíz elhelyezésével kapcsolatban önként felvetődik a kérdés, hogy éppen alföldi viszonylatban nem volnának-e a gyenge teherbírású befogadók teljesen mentesíthetők a szennyvíz öntözéssel vagy elszivkkasztással való eltávolítása révén. Ha a befogadó minden 1 m

3/mp hozamára 5000 fő utáni biológiailag teljesen tisztított szennyvízterhelést engedünk meg, a Sajó 2 m

3/mp kisvizóbe csak 10 ezer, . a Hármaskörös 4 m

3/mp kisvizébe 20 ezer, a kisebb befogadókba még ennyi lakó utáni — biológiailag teljesen tisztított —szennyvíz sem engedhető be. E terhelési határ esetleg lényegesen emelhető ugyan, de a legtöbb kis befogadónál még akkor is nehéz a helyzet. Kétségtelen, hogy egyik-másik alföldi város közelében az öntözéshez vagy elszikkasztáshoz szükséges hidraulikai, geodéziai, hidrológiai, talajtani feltételek többé-kevésbbé megvannak. Ilyen feltételek pl. öntözésnél a sík, 2—3%-nál nem nagyobb lejtésű terület, legalább némileg vízáteresztő és termelésre alkalmas minőségű talaj, legalább 2 m mély talajvízállás, a várostól nem túl nagy, de elegendő távolság (ez a terület alakjától nagy mértékben függ, de • általában kívánatos, hogy ne legyen szükség 1 km-nél nagyobb távolságra való szivattyúzásra, viszont a terület határa a legszélső településtől is legalább 500 m-re légyen), jó megközelíthetőség, viszont közutak, vasút ne szeljék át (a vízelosztás nehézsége, műtárgyak miatt). Korszerű felfogás szerint öntözés előtt a szennyvizet kiadósan ülepíteni kell. Ez egyrészt talajtani és szagterjesztési okokból, másrészt a féreg peték minél teljesebb visszatartása érdekében szükséges. Az alföldi szeszélyes időjárási viszonyok mellett azonban előfordulhat, hogy a termelés érdekében az öntözés napokon, sőt még hosszabb időn át is szünetel. Ebben az időben a szennyvíz mas mótton való elhelyezését keit biztosítani. ila, az öntözött terület, vagy egy részének talaja talajszűrésre aiüalmas, akkor ez szolgaikat biztonsági megoluasul. üntozesre 10 000 lakosonként — a talajminőségtől és termelési modtol lüggően — 25—50 ha terület szükséges (ülepített szennyvíz esetén), s ehhez még mintegy 50%-át kitevő talajszuro területet Kell elokeszíteni. Az összes terúietsziikségiet — hazai viszonyok között — tehát 35—75 ha/10 000 lakos. Erre a szovjet kutatóknál találunk értékes további adatokat és útbaigazításokat. Ha talajszűrés berendezésére nincs lehetőség, akkor ni,ncs más mód, mint a szennyvizet a befogadó által megkívánt mértékben — tehát legtöbbször biológiailag — megtisztítani, s amikor öntözni lehet, a befogadóba való bevezetés helyett öntözéssel értékesíteni. Ugyanakkor a tisztítás során kapott iszaptrágya ugyanazon a területen szintén értékesíthető. Legelő öntözése esetén a legeltetés megkezdése előtt két héttel, takarmány termeles esetén a kaszálás előtt két héttel, gabona, öntözése esetén a termési idő kezdetekor az öntözést meg kell szüntetni. Vetemény szennyvízzel való öntözése több szempontból aggályos, még akkor is, ha az biológiailag tisztított vízzel történik és vetéskor vagy ültetéskor beszüntetik. A bélféreg-fertőzési veszélyen kívül az ú. n. biológiai rövidzárlat veszélye sincs még kellően felderítve. Trágyázás A bélféreg fertőzés veszélye fennáll a kirothasztott szennyvíziszappal való trágyázás esetén is. A féregpeték 99%-ban az iszappal együtt leülepednek és a ma szokásos iszaprothasztási hőmérséklet mellett életképességüket megtartják. A rothasztási hőfokot legalább 55° C-ra kellene felemelni ahhoz, hogv ez a veszély megszűnjék. Ha azonban az iszap szárítása 90 fok körüli vagy a fölötti hőkeze-