Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Beretzk Péter: A szegedi Fehértó madárrezervátuma

2 Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. A világhírű szegedi fehértói rezervátum felfedezőjének, elismert kutatójának, a hazai madárvilág neves búvárának irását olvashatjuk a hidrológiai szempontból is jelentős kutatóterületű, kiveszett magyar ősláp utolsó töredékének történetéről. Megismertet a rezervátumok tudományos ós nemzetközi táji jelentőségével, valamint szükségességével, példaképül állítva a haladó szovjet tudomány felfogását. A szegedi Fehértó madárrezervátuma* BERETZK l'ÍIIR LIMNOLÓGIA Magyar sorsnak mondják azt, ha valakit esak halála után fedeznek fel. Akkor kezdjük érdemeit méltatni, akkor eszmélünk rá jelentőségére, amidőn már nincs az élők sorában. Ez a megállapítás nemcsak emberekre vonatkozik, de érvényes az élettelenekre is, elsősorban a megváltozott ősi földre. A múlt századvégnek, de még inkább e század első felének átalakító, a föld felületének teljes gazdasági kihasználására irányuló törekvése meggondolatlanul sok oly ősi jellegű területet forgatott ki eredeti képéből, melynek velejárója volt az ősi világ állat- és növénytelepülésének jóvátehetetlen pusztulása. Igen gyakran a helyébe lépett, átformált táj nemzetgazdasági nyeresége nem ért fel az elveszett tudományos értékkel. Még azon esetekben is, hol a termelés szempontjából teljes értékűvé átalakított földterületek születtek a régi mocsarak, szikesek helyén, az ősvilág egy földdarabját, mint rezervátumot, fenn kellett volna tartani tudományos kutatások céljára. Sok ős területünk elpusztult, mielőtt tudományos feldolgozás alá került volna. Elkésve látott napvilágot az 1935. IV. törvénycikk, mely az erdőkről és a természetvédelemről intézkedik. Életbelépése idején úgyszólván nyomtalanul eltűnt a kis Bátorliget-i folt kivételével a páratlan érdekességű és nagy tudományos értékű Ecsedi Láp, hol a helyébe lépett kulturált földterületen évek múltával is előkerült a rég kiveszettnek hitt nádifarkas. Megkezdődött a Balatoni táj páratlan szépségét adó bazalt hegykúpoknak is a lefejtése, melyek nagy sebei vádolva tekintenek a magyar tengerre. A természetben okozott károk nem tehetők jóvá, eltűnt életformák még akkor sem állíthatók vissza, ha a tájat eredeti ősállapotában lehetne visszavarázsolni. A kultúrterületek élővilága egészen más képet teremtett és bár kissé túlzott e vonatkozásban a „kultúrsivatag" megjelölés, annyi bizonyos, hogy a kultúr földterületeket élőhelyül választott állatvilág képe egyhangú, kevés változatot mutat. A megsemmisülés süllyesztőjében csaknem eltűnt a vizes berkeknek, nádasoknak a maga nemében egyetlen megmaradt ősfoltja a KisBalaton is. Éppenígy a tizenkettedik órában menekült meg az alföldi legnagyobb szikes mocsárnak, a szegedi Fehértónak egy kis darabja, mely a páratlan érdekességű és nagy madártani értékű sós ősmocsárnak az ősi állatvilágát van hivatva megőrizni. Ma már úgyszólván utolsó mentsvára a * A Magyar Hidrológiai Társaságban és annak limnológiai szakosztályában 1949/50-es években tartott ismeretterjesztő ós tudományos előadások összefoglalása. nyugat felé ismeretlen növény és állatfajoknak. A felszabadulás óta kormányzatunk fokozott mértékben felismerte a rezervátumok nagy jelentőségét. A rezervátumok száma rohamosan megszaporodott, ezek állami tulajdonba és állami gondozásba kerültek. Ma nemcsak írott malaszt a természetvédelmi törvény, de szigorú végrehajtásáról az államhatalom gondoskodik is. A magyar természetvédelmi intézkedéseknek fényes példát mutatott a Szovjetunió természetvédelmi rendszere. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után fejlődött a védett területek ügye gyors- ütemben a szovjet kormány mindenre kiterjedő pártfogásával. Már lí)19-ben megalakították a Volga deltájában az Asztrahányi védett területet. 1920-ban Lenin aláírta az Ilmenszki állami védett terület alakításáról szóló dekrétumot. Ez kimondja, hogy „A védett terület nemzeti vagyon, amelynek az a rendeltetése, hogy az ország tudományos és tudományos-technikai feladatainak megoldására szolgáljon". V. N. Makarov a természetvédelem célját definiálja. Szerinte a természet védelem azon intézkedéseknek rendszere, amelyek azt célozzák, hogy az ember észszerűen használja azokat a természeti javakat, amelyekre gazdasági, általános kulturális és esztétikai szükségletei érdekében szüksége van. Boros István az Országos Természetvédelmi Tanács alelnöke a következőképpen fejti ki a természetvédelem lényegét: „Szocialista társadalomnak a természetvédelem életbevágóan fontos és szükséges funkciója, egyet jelent magának a társadalomnak védelmével, mert a természeti javak okos és kíméletes felhasználása nélkül a társadalom egészének létfeltételei is veszedelemben forognak." A kitaposott úton, mint biztos ösvényen indult el a magyar természetvédelem. * A szegedi Fehértó a Nagy Magyar Alföld egy részének vadvizeit gyűjti magába. Alföldünknek legmélyebb pontja. A Kiskunhalas—Majsa felől lezúduló vadvizeknek természetes gyüjtőmedencéje. A folyamszabályozás előtti időben a tiszai áradások idején északon és délen összeölelkezett a Tisza árjával. A tómedencéhez északon folytatásként csatlakozik a Tisza vonulatához simuló gyevi, ettől délre a szegedi fertő laposa. A Fehértó déli szegélyének folytatása a Matyér természetes erezete és a dorozsmai szikesek. A tó északkeleti szélén a Sándorfalva—Csongrád felé vezető műút, a délnyugati szegélyén a budapesti nemzetközi út és vasútvonal halad keresztül. Északnyugati irányban Szatymaz és Sándorfalva szab határt, míg a délkeleti magasabb, partos löszön tanyák sorakoznak