Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
7-8. szám - Dr. Papp Szilárd: Ipari és ivóvízkezelés a Szovjetunióban
Papp Sz.: Vízkezelés a Szovjetunióban Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. 279 E kísérletsorozatból kiderült, hogy a víz fluortalanítása esetében, igen fontos követelmény a pH-érték szigorú betartása is, mely csak nagyon szűk határok között mozoghat. A következő 16 kísérletből álló sorozatban a víz hőmérsékletének a szerepét tisztázta, a fluortalanítás folyamata alatt. A kísérleteket Ü; 8,5; .18,5 és 23,3 C° hőmérsékletű vízzel végezte el. Kísérletei azt mutatták, hogy a nagyobb hőmérséklet a fluortalanítás szempontjából kedvező. A következő vizsgálatsorozatban 30 percig tartó energikus mozgatásnak a hatását vizsgálta meg fluortalanítás szempontjából. Ezért a vizet az alumíniumszulfát adagolás után 30 ]tercig lapátszerkezettel kavarta. Ezen kísérletek nem igazolták Boroff közléseit, hogy az energikus keverés javítja a fluortalanítás hatásfokát. Moiszejev szerint tehát a víz keverése felesleges. Az utolsó kísérletsorozatban közölt eljárással elvégezte még egy artézi vizet szolgáltató kiút vizének a fluortalanítását, mely víznek fluortartalma 3,25—1,50 mg/l volt. Az alkalmazott pH-érték 8,4. 40 mg/l Al 20 3-nak megfelelő alumíniumszulfát esetében a szűredékben 0,28 mg/l fluor maradt vissza, míg 50 mg/l Al 20 3-nak: megfelelőnél 0,18, és 60 mg/1 Al 203-nak' megfelelő alumíniumszulfát adagolásánál 0,53. Moiszejev kísérleteiből tehát kitűnik, hogy a víznek a fluortól való megtisztítása még teljesen kielégítő eredményre nem vezetett, azonban a fluortalanítás foka kielégíti a szovjet egészségügyi rendeletek jelenlegi előírásait és ezért ott, ahol szükség van rá, használható. Hazánkban, bár a vizeik fluortalanítását még sehol sem végzik, mégis fel kell figyelnünk Moiszejev eljárására, mivel a vizek fluortartalmának mind nagyobb jelentőséget és szerepet tulajdonítanak a foltos fogzománc előidézésében. Tehát szükséges, hogy mi is foglalkozzunk a kérdéssel és a víz fluortalanítását esetleg Moiszejev kísérletei nyomán tovább folytatni igyekezzünk. Fertőtlenítés V. B. Ohazan közli (Gig. San. 1948. 9. 6—9), hogy a szovjet és a külföldi irodalomban az utóbbi 15 év alatt a víz fertőtlenítésével •'kapcsolatban a kutatók figyelmüket kizáróan a klórra fordították. A jód batericid hatását még a mult század végén megállapították, de a jódozás módszere nem talált alkalmazásra a vízfertőtlenítés technikájában. Még 1943-ban a háború idején vízkészletek fertőtlenítésére használtak lugol-oldatot 1 : 1000 hígításban, 10 perces behatási idő mellett. Ez a hígítás kb. 50 mg/l szabad jódnak felel meg. A szerző a jód baktericid hatását háromféle oldattal vizsgálta. 1. Lugol-oldat. 2. Vizes jód-oldat (0,02%). 3. Különböző arányban kevert jód- és klór-oldat. A szerző, hogy a jód fertőtlenítő hatásáról jó összehasonlító adatokat nyerjen, teljesen azonos körülmények között (adag, idő, érintkezés feltételei stb.) párhuzamosan kezelt vízmintákat jóddal és klórral. A hibák elkerülése céljából a kísérletekhez legalább 5 liter vizet használt fel. A lugol-oldat fertőtlenítő hatását természetes csatornavízben és azonkívül baktérium coli és a Flexner-baktériumok keverékével mesterségesen fertőzött csatornavízben végezte. A mesterségesen fertőzött víz 1 cm 3-e 300000 csírát tartalmazott. A fertőtlenítés- eredményeit 120 perces behatási idő után a következő táblázatban állította össze. A szabad jód és klór mennyisége mg/l-ben kifejezve* Baktericid hatás : A víz megnevezése A szabad jód és klór mennyisége mg/l-ben kifejezve* Coli-titer 4 A patogén baktériumok mennyisége Tiszta csatorna víz 2/2 2,5/2,5 3/3 4/4 5/5 0,01/0,1 0,1/0,1 10/1 50/100 100/100 Nincsen ff ff Bél-mikroflorával fertőzött csatornavíz 2/2 2,5/2,5 3/3 4/4 5/5 0,01/0,01 0,1/0,01 0,1/0,1 10/10 100/100 Nincsen >> ff ff * A számlálói a szabad jódot i a nevező a szabad klórt jelenti. Hasonló kísérletet végezve fertőtlenítőszerként kristályos jód 0,02%-os oldatát alkalmazta. A baktericid-hatás adatai annyira meg- * egyeznek a táblázat adataival, hogy még egyszer feltüntetni szükségtelen. Ezekből a kísérletekből a szerző megállapította, hogv a jódnak, lugol-oldat, vagy egyszerű vizes oldat formájában alkalmazva jelentékeny baktericid hatása van a patogén bélbaktériumokra és a colira egyaránt és hatása nem marad a klóré mögött. Megállapítja a szerző, hogy a táplálkozási célokra felhasznált víz napi 2,5—3,0 literes adagja mellett, ha csak lugol-oídattal fertőtlenít, jelentékenyen növeli a szervezetbe vitt jódtartalmat. Ezért feladatul tűzte ki a víznek olyan mértékű jód növelését, ami csupán a. jódnak csak élettanilag szükséges mennyiségét juttatja a fogyasztóba, amennyi a golyva megelőzéséhez szükséges. Ezt lehetségesnek tartotta a víznek kombinált jód és klórral való fertőtlenítése útján. Megállapítása szerint a jód és klór egyforma adagjainak baktericid hatása is majdnem egyforma. Megállapította továbbá, hogy a fertőtlenítéshez felhasznált jód- és klóroldatok 1—1 arányú el egyének nem kisebb a baktericid hatása, mint ezek egyikének két szerese.
