Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Könyvismertetés

280 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. •— — * Papp Sz.: Vízkezelés a Szovjetunióban Kísérletei alapján lehetségesnek tartja a szerző a golyvás vidékek lakosainak vízellátását. olvan vízzel biztosítani, melyek bakteriológiai szempontból megfelelőek és jódtartalmúk annvi, hogy 2—3 literes napi vízfogyasztás esetén a szervezet jódegyensúlya zavart ne szenvedjen. A fertőtlenítési eljárásnak hátrányaként említi meg, hogy az alacsony jódkoncentráció céljából igen híg jódoldatot kell készíteni, ami technikai nehézségekbe ütközik. Ezen eljárás azért is bonyolult, mert a fertőtlenítéshez a jódon kívül klór is szükséges. A víz egyszerű klórozásával vagy jódozásával összehasonlítva, a számítások is bonyolultabbak és a maradék klór és jód meghatározása is, bár egyszerű, de a laboratóriumra kétszeres feladatot ró. Mindezeket az eredményeket azonban ellensúlyozza az a jó eredmény, amit a golyvaelleni küzdelemben ért el, ha a víz fertőtlenítését jód- és klóroldatok együttes alkalmazásával végzi. Eljárásával tehát egyszerre két célt szolgál, egyrészt fertőtleníti a vizet, másrészt pedig jódsókkal gazdagítja. Ezeket a minálunk mindezideig a víztisztítás technikájában nem alkalmazott módszereiket kívántam ismertetni, melyeknek kipróbálása minden bizonnyal nálunk is jelentőséggel bír. ' ' i ii Prix-Hayd-Gerlach: Die Wasserversorgung. V. javított kiadás. München, Oldienbourg 1952. 400 oldal, 123 ábra. Ara 42 DM. A szakkörökben általánosan ismert kézikönyv új kiadása lényegesen átdolgozott tartalommal látott napvilágot. A háború alatt a külföldi irodalom sok újdonságot hozott, amelyeket a gyakorlati szakember avatott kezével összefoglalva bocsátottak közre. A könyv két részre tagozódik: az első a vízellátás alapelveit tárgyalja, a második a tervezés, az építés és az üzem tudnivalóit foglalja össze. Az első részben, a történelmi fejlődés rövid áttekintése után, hét kérdés köré van csoportosítva az anyag. Az első kérdés: „Milyen legyen az ivóvíz? A felelet sorra foglalkozik a víz fizikai, kémiai, bakteriológiai tulajdonságaival, a természetes vízelöfordulások felhasználhatóságával és végül a használati és különböző ipari célokra szolgáló víz minőségével szemben támasztott általános követelményekkel. Külön fejezet foglalkozik azzal a kérdéssel, ..Hol lehet a természetben a vizet megtalálni." A fejezet rövid áttekintést ad a víz földi körforgásáról, a talaj* víz és a felszíni víz összefüggéséről. Definíciószerűen • tárgyalja a forrásvizek különböző fajtáit, a felszíni vízelöfordulásokat, kitérve az állóvizekre és tengervízre is. A ,,Hogyan termeljük ki a vizet?" kérdésre két részletben ad választ a könyv. Külön foglalkozik a természaetes előfordulásokkal és külön a tárolt vízkészlettekkel. Az előbbiek közt a csapadékvíz összegyűjtésével, a talajvíz kitermelésének módjaival, a „dünevíz"zel, a forrásvizekkel és foglalásukkal, a folyó- és állóvizekből való vízkivétellel, az utóbbiak közt a talajvízdúsítással és a völgyzárógátas megoldások kérdéseivel. A következő fejezet címe „Mikor és hogyan kezelik a vizet*" A kezelés szükségessége 1. az ivásra fehasználandó víznél egészségügyi szempontból, 2.. az ivásra alkalmas víz ipari felhasználása esetében az üzem különleges igényei miatt és 3. az egyébként megfelelő víznek a csőhálózatra agresszív tulajdonságai miatt merülhet fel. A könyv sorra veszi a tisztítás mechanikai, kémiai és biológiai eljárásait. Megemlít néhány különlegesebb eljárást is. A ,,Hogyan kell elvezetni a vizet a kivétel helyéről a felhasználás helyére?" című fejezet a gravitációs és emeléses eljárásokkal foglalkozik. Dióhéjban megemlékezik a vízemelőszerkezetekről és a hajtóerő megválasztásáról is. A következő fejezet: „Hogyan osztják el a vizet a felhasználás helyén?" a csőhálózat tervezési alapelveit tárgyalja, kiterjeszkedve a csőanyag, a csőkötések és az idomdarabok ismertetésére is. Végül foglalkozik a szerelvényekkel, a mérőberendezésekkel és a belső berendezések elvi kérdéseivel. Az általános rész utolsó fejezeteinek a tározás a tárgya: a hidrofortól a tározómedencén lát a víztornyokig. Leírja a vezeték bekötési módszereket s többek között példát ad egy háromemeletes víztorony elvi elrendezésére. A könyv második, terjedelmesebb, része a tervezés, építés és üzem gyakorlati kérdéseivel •foglalkozik, a szükséges adatok, szempontok és számítási Bémák jól áttekinthető összefoglalása, nem kevesebb mint 71 táblázattal! A tervezést tárgyaló fejezet bevezetése az elötervezés, az előmunkálat és a részletes tervezés feladatait és kereteit tüzii ki. Külön ismerteti a vonatkozó törvényeket és a közigazgatási tudnivalókat. Ezután táblázatokban következnek a csapadékra, a párolgásra, a kőzetek vízfelvevöképességére vonatkozó adatok, a víz minőségi jellemzői a megengedett értékekkel, a vízgyűjtőkben összegyűjthető vízmennyiségek és a völgyzárógátaknál lefolyó vízmennyiségek számítására használatos képletek. A talajvízzel foglalkozó szakaszban a hidraulikai alapelvek vázlatos rögzítése után a kutak és szivornyák számítását közlik a számításhoz szükséges elrendezési alapelvek ismertetésével együtt. A vízkezelési eljárások használati lehetőségeit áttekinthető táblázat foglalja össze, s ezt a számítási eljárások és a szükséges szerkezeti adatok leírása követi. Részletes és áttekinthető összeállításokat kapunk a különféle célokra szükséges víz minőségi és mennyiségi követelményeiről, végül részletes példákat a csőhálózat tervezésének egész menetéről és a különböző medencék méretezéséről. Az építési fejezet a költségelemekkel foglalkozik és számszerű adatokat is ad a német viszonyoknak megfelelően. Az üzemi fejezet a fenntartás munkálatait és költségeit tárgyalja, a tervezőt érdeklő részletességgel. A könyviét a vonatkozó német szabványok jegyzéke és a németnyelvű irodalom igen bő összefoglalása zárja. Az utóbbi keretében a 255 önálló mű címe mellett főként az 1938. és 1951. közt megjelent 1161 folyóirat! cikknek a könyv fejezetei szerint csoportosított felsorolása jelent nagy segítséget a tervezőnek. A könyv a tervezők részére készült. Az összegyűjtött anyag bősége és gondos, áttekinthető közlése nélkülözhetetlenné teszi a tervezők részére. Lukács Andor.