Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Dévényi István: Folyamszabályozási problémák a Tisza folyó szegedi szakaszán

Dévényi I.: Folyamszabályozási kérdések Szegednél Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. 275 Roncsok a mederben A volt vasúti liíd mederpillér-roncsai, va­lamint a mellette lévő hadi híd pilléreinek, hídfőinek maradványai még mindig a meder­ben vannak. A vízlefolyási viszonyokat ezek a roncsok természetesen nagymértékben za­varják, ezért azoknak kotrással való eltávo­lítása kívánatos' lenne. A fenéksarkantyúk és roncsok eltávolítása a szegedi folyószakasz vízlefolyási viszonyait kétségtelenül lényege­sen megjavítaná. Szeged város árvizi biztonsága szempont­jából a legfontosabb, döntő lépés lenne, hogy azt a — kisvizeknél természetes, a nagy vizek­nél pedig mesterséges úton előállított — szű­kületet, amely a folyónak szegedi éles kanya­rulata, a volt vasúti hídnak túlzott takarékos­sággal, megfelelő ártéri nyílások nélküli meg­építése, majd ezt. követőleg az újszegedi ár­uién tesí tő töltésnek a híd által összeszorított árvizi szelvény méreteihez simulóan való meg­építése által állott elő, megszüntetnénk. Az új­szegedi ármentesítés végrehajtása előtt ugyanis — mint már említettem — a mai Újszeged területe az egyesült tiszai és marosi árhullá­mok levezetésére szolgáló hullámtérként sze­lepeit. Vedres Istvcm javaslata, mely szerint az Osztrák Vasúttársaság 200 öl, tehát 380 m széles ártéri hídnyíl ás építésére köteleztessék — mai vélemény szerint is — mindenkép­pen jogos ós indokolt, volt. Az új vasúti híd ártéri szélessége A fentiekkel kapcsolatban reámutatok arra, hogy jelenleg a MÁV a Tiszán a Felső­torontállal és Makóval való vasúti kapcsolat helyreállítása céljából új vasúti híd építését tervezi, amelynek helyét ezidőszerint a Boszor­kánysziget felső harmadában jelölték ki. E vasúti híd építésével kapcsolatban a» a nézet kapott lábra, hogy annak szélességét az ártéri nyílásokkal együtt elegendő abban a mérték­ben megállapítani, amilyen méretű a régi vas­úti híd Volt. Tekintettel azonban a fentiekre. Szeged város árvizi biztonsága szempontjából nagyon hátrányos lenne, ha ezt. a káros szű­kületet nemcsak hogy továbbra, is fenntarta­nánk, hanem azt km-ekre menően ismét foly­tatnánk. Ezáltal ugyanis azt a kedvező hatást, amelyet a Szeged alatti Tisza-szakasznak ren­dezése és nem utolsó sorban a, hullámtér szé lességének csaknem kétszeresére való növeke" dése előidézett, teljes mértékben lerontanánk. Félő ugyanis, hogy Szegednél emiatt az ár­vízszintek magasságában további emelkedés állana elő. Ezért — véleményem szerint — a leghatározottabban arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy a vasúti hidat nem sza­bad a régi helyén felépíteni, mert ezáltal az amúgy is elégtelen szelvényterületben további csökkenés állana elő, másrészt pedig ameny­nyiben a, MÁV a Boszorkánysziget- táján épít új vasúti hidat, ennek ártéri szélessége a régi vasúti hídnál jelentékenyen nagyobb legyen. Általában szükségesnek tartanám a szegedi nagyvizi szűkület megjavítása céljából az új­szegedi árvédelmi töltésnek a lehetőséghez képest 80—100 m-rel való hátrább helyezését, amelynek végrehajtása esetén az ártéri lefo­lyási szelvény mintegy 400—450 m^-rel, te hát mintegy 10—12%-kal lenne növelhető. Ezt a követelményt Szeged város fejlesztési tor­vébe feltétlenül fel kellene venni és a lehető­séghez mérten ennek végrehajtását nem a tá­voli jövőre kellene elodázni. A szegedi vízlépcső hatása a folyószabályozási problémákra A Tisza csatornázásával kapcsolatos mun­kálatok végrehajtását kormányzatunk már tervbe vette, és ennek első lépéseként a tisza­löki vízlépcső építése hamarosan be is feje­ződik. Magáról az esetleges szegedi vízlépcső­ről, annak helyéről, megengedhető duzzasz­tási magasságáról nem óhajtok beszélni, mert e kérdések még tárgyalás alatt állanak. Csak általánosságban óhajtok foglalkozni azzal, hogy a szegedi vízilépcső esetleges megépítése után milyen befolyással lesz a duzzasztott víz­szint azokra a problémákra., amelyeket eddig felvetettem. Az nem vitás, hogy a Tisza-csatornázás­nak végrehajtásával az egész Tisza, völgye át­alakul. Megváltozik a Tisza-menti mezőgaz­dálkodás módja, és iránya, nagy hajózásra al­kalmas víziút létesítésével remélhetőleg élénk hajóforgalom indul meg a Tiszán ós a vízlép­csőknél számbajövő energiát szolgáltató víz­erőművek létesülnek. Alkotásaink csak halvány másai ^lesznek ugyan azoknak a, szédületes méretű természet-átalakító munkáknak, ame­lyeket a szovjet nép alkotó energiája, zseniá­lis vezérének, Sztálin elvtársnak bölcs útmu­tatása alapján létrehoz, mégis a magyarság minden energiájának összefogására, hatalmas anyagi és pénzügyi erőfeszítésére lesz szük­ség, hogv ezt a nagy munkát folytassuk és befejezzük. A Tisza csatornázása a fölvetett szegedi folyószabályozási problémákra is jelentős ha­tással lesz. A Maros-torkolat kérdésében a; víz­lépcső létesítése csak annyiban hoz változást, hogy a tiszai kis vízszínek kiesése folytán a marosi tömény hordaléknak a Tiszába való bejutása, némileg korlátozódik és a duzzasztott vízszín révén a vízi járműveknek a Maros folyóba való bejutása — amennyiben Szeged alatt épül meg a, duzzasztómű — minden idő­ben biztosítva lesz. Az osztóművel kapcsola­tos bajok azonban a duzzasztás után sem szűn­nek meg, mert. a medret kialakító és fenntartó

Next

/
Thumbnails
Contents