Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Salamin Pál: Mennyiségi vízgazdálkodás a Mecsekben

• • 251} Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. Salamin P.: Vízgazdálkodás a Mecsekben elemek sok vizet szállítanak a mélybe, de a tározóterek elenyészőek, akkor a forrás szakaszosan működik csak, gyakran elapad; ha .a vízszállítóhálózat nincs természetes zsiliprendszerrel ellátva és a felfogó elemek sok vizet tartanak vissza, akkor a forrás néha igen nagy, eróziós károkat is okozó vízmennyiségeket adhat, de ugyanaz a forrás később el is apadhat, mint az előző esetben. A vízszállító, felfogó, tározó, késleltető és megcsapoló elemek ezen együttes térbeli rendszerét a hegység belső vízrendszerének, vagy — tekintettel arra, hogy tanulmányunkban elsősorban a hegység ezen vízrendszerével ismerkedünk meg — egyszerűen a hegy s é g vízrendszerének nevezzük. Ennek a vízrendszernek kialakulásával, a hegyképző erők, a földkéregmozgások szerepével, a törések, vetők keletkezésével más alkalommal foglalkozunk majd behatóbban. Jelen tanulmányunkban a működő vízrendszert vizsgáljuk, természetesen figyelemmel a kialakulás folyamatára, de nem vizsgálva, azt részletesen. A hegység vízrendszerét legjobban jellemzi — amint az előbbi leírásból önként következik — a benne kialakuló v í z m o z g á s. A hegységek belsejében, főként a. nehézségi erő hatására, igen változatosan jut előre a víz. Medrekben szabad felszínnel áramlik és rohan, aknákban szabadon esik, csőszerű vezetékekben nyomás alatt süllyed és emelkedik, hézagos rétegekben szivárog. Megfigyelhető a lamináris és a turbulens mozgás is. A lamináris mozgás inkább az áteresztő kavicsos, homokos üledékekben alakul ki. A turbulens mozgás a szabad felszínű vízmozgásnál és ,a temészetes csővezetékekben figyelhető meg. A vízmozgás lehet permanens, fokozatosan vagy hirtelen változó, azaz hosszabb ideief nem változik a vízhozama, s csak a szelvényváltozás miatt változik fokozatosan vagy hirtelen a sebesség. Legtöbbször azonban csak nem permanens állapotról beszélhetünk, a vízmennyiség az időben állandóan változik, árhullámok vonulnak) le egymásután, a tározórendszer hol megtelik teljesen, hol kiiürül részben, vagy egészen. A vízmozgás egyes jellegzetes típusai nem jelentkeznek elszigetelten, hanem a legrváltoziatosabban kapcsolódnak egymáshoz. A víz egyik pillanatban még mederben halad, maid lezuhan, csőrendszerbe kerül és nyomás alatt áramlik, szűrőrétegen át szivárog, újra mederbe kerül, és ígv tovább. A víz útiában két szállítórendszer között, vagy egv szállítórendszer eltérő szakaszai között a hidraulikából jók ismert jelenségeket mutatja természetes körülmények mellett. Megfigyelhetők — elsősorban a karsztosodott hegységekben — a szabad és vissza duzzasztott fedőhengeres vízuerrások, a zsiliptábla alatti átfolyás, a legkülönbözőbb méretű és elhelyezésű nyílásokon való kifolyás, a gáton, oldalbukón, fenékküszöbön való átbukás szabad, vagy tapadó vízsugárral, a vízsugáriités. Tapasztalhatók az egymáshoz kapcsolódó duzzasztási és süllyedési görbék sorozatai. Találkozunk gyakran a csövekben való vízmozgás különleges eseteivel, például a szakaszos szivornyás vízmozgással, megtalálhatjuk a vízszállítóhálózatban a szabad felszínű ós a nyomásalatti csőátereszeket és a csak nyomás alatt működő hujtatókat. Eszlelhető a talajban való szivárgó mozgás minden jelensége, a természetes vízzárórétegek, szádfalak megkerülése. Végigtekintve így a felfogó, tározó, késleltető és megcsapoló elemekkel ellátott vízszál! ítóhálózatot és megismerve ebben a végtelenül gazdag mozgásjelenségeket, visszatérhetünk a „vízkészlet", „vízikincs" fogalmak vizsgálatára. Vízkészlet, vízkincs alatt ím érthetünk térfogattal mérhető készletet, nanem egy, a vízszállítóhálózat és annak felfogó, tározó és megcsapoló elemei által meghatározott, vagy legalább is közelítőleg meghatározott minimális és maximális vízhozamot' szolgáltató és meghatározott vízhozam gyakoriságú vízrendszert. Ha pedig az említett-fogalmak alatt a hegység belsejében levő vízkészletek változásának, valamint az ezzel kapcsolatos vízadás változásának törvényeit értjük, akkor helyesebb — mint már eddig is tettük — a jelzett fogalmak helyett a vízrendszereket a víz adóképesség, a forrásokat a vízadás fogalmakkal jellemezni. Ezekkel a fogalmakkal jobban fejezhetjük ki a vízrendszerben lejátszódó változásokat. A mennyiségi vízgazdálkodási feladatok megoldásánál legelsősorban a vízrendszereket vizsgáljuk felül. Ezt a vizsgálatot a leggondosabban végezzük el a vízrendszer térbeli és időbeli egységében, figyelemmel nemcsak a hidrogeológiai, hanem a geográfiai, kémiai, fizikai, hidromechanikai, stb. tényezőkre is. A vízrendszert elsősorban a vízadással, ennek szélsőértékeivel, hosszú idősorával, az abból meghatározott gyakorisági és tartóssági törvényeivel, valamint a vízháztartási egyensúlyokkal jellemezzük. Ennek megfelelően a mennyiségi vízgazdálkodási feladatok legfőbb segédeszközei az ezeket a jellemzőket megadó matematikai, statisztikai és vízháztartási vizsgálati módszerek. A módszerek alkalmazásánál kvalitatív és kvantitatív eredményekre juthatunk. Az eredményeket grafikonokon és térképeken ábrázolhatjuk. A Mecsek részletesebb tanulmányozásánál a vázolt utat követjük: Megismerjük elsősorban a geológusaink és geográfusaink által feltárt felszínalatti és kisrészben a felszín feletti vízrendszereket. Ábrázoljuk az eddigi közvet-