Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Szabó Pál Zoltán: A Mecsek karsztvízrendszere

21^8 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. Szabó P. Z.: A Mecsek karsztvízrendszere tehát a hegység karsztos részeiben elnyelt csapadékvízből táplálkozhat? 2. Lehetséges-e, hogy a mélyebben fekvő karsztos rétegsort nemcsak a hegységben magasan álló, csapadéknak kitett felület táplálja, hanem a mélyben oldalról — távolabbi eredetű vizekkel — is táplálkozhat? Ezt a feltevést ma még számításba nem vehetjük s így szükséges megállapítanunk, mennyi lehet az a víztömeg, amely a karsztos mészkőben a mélység felé irányulhat. Ennek egy része a sekélykarszt forrásaiban hamarosan ismét felszínre jut, másik része azonban lassú áramlással — k Mlifisiik nyezők megszámlálhatatlan változatosságban a maguk egészében soha nem ismétlődve -— mutatkoznak, szinte lehetetlennek látszik a feladat megoldásához közeledni. Mégis természetföldrajzi módszerrel közelebb juthatunk a kérdéshez. A feladat megoldásának megközelítéséhez segít a következő eljárás. Lényege az, hogy minden egyes területet, részletet külön vizsgálunk meg lefolyás, párolgás és víznyelés szempontjából. (2. sz. térkép, 6. ábra ós 1. táblázat.) A területeket először is aszerint csoportosítottuk, hogy a vizsgált tájrészletnek helyzeténél fogva bizonyos száBaranyaszék A Hideg karsztforrás í Langyosvizű karsztforrás ^ Mélyfúrás meleg karsztvize JaÁabhu/u KÖwgószöllös 6. ábra. 2. sz. térkép. gyakorlatilag állóvíznek tekinthető — a mélységben helyezkedik el. Természetesen ez a mélykarszt telítettségénél fogva nem veszi be a sekély karszt vi,zeinek legnagyobb részét s így nem állapítható meg, hogy a mélykarszt vizének nagyobbmérvű kitermelésével milyen mértékben apadnának el a sekélykarszt forrásai és ennélfogva milyen mértékben juthatnak le a vizek a mélyebb régiókba. Eddig általában véve Vs—V3 beosztással szokták a lefolyás, a párolgás ós a beszivárgás tényezőit széttagolni. Ez az eljárás azonban semmiféle tudományos megfigyelési alappal sem rendelkezik. Az évnek és a napnak minden percében más és más a párolgás, a növények máskép gazdálkodnak a vízzel, levelük, törzsük és gyökerük eltérő élettani igénye szerint, ugyanígy minden lejtő talaja, kőzete, lejtőszöge, exponáltsága, valamint hely és idő szerint máskép nyeli el a vizet, máskép párologtatja. Helyről-helyre, időrőlidőre más a lefolyás. így, mivel ezek a tézalékkal több, vagy kevesebb lehet a csapadéka az egész terület évi átlagánál. Itt mindjárt mutatkozik a csapadékmérések hiányossága. Elegendő és megbízható hegységi adat hiányában a középértéket a pécsi egyetemi, illetve repülőtéri, a hegyoldali volt Pius-intézeti és a hegytetői misinai állomások csapadékának középértékben számítottuk ki. Ez a csapadék 1932—1951 között átlag évi 689 mm volt. Azért vettük ezeket az éveket figyelembe, mert a misinai, 534 m magasságban történő észlelések, csak 1932-ben indultak meg. A továbbiakban,, a kőzetek vízfelvételének vizsgálatánál, megkülönböztetjük területenkint a mészkő esetében a karsztosodás kezdetleges, közepes és fejlett állapotát. A fejlett állapot a dolinás tönk. Az ilyen dolinamezős karsztterületen a felszíni elfolyás még a legnagyobb hóolvadás idején is igen csekély. A dolinák, a zsombolyok minden vizet elnyelnek. Figyelembe vettük azt is, hogy a mészkő csupasz, avagy vékonyan fedett, kavicsos, löszös fedőréte-