Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Szabó Pál Zoltán: A Mecsek karsztvízrendszere

2JfJf Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. és megcsappant a víz a balokányi liget területén süllyesztett mélyfúrású kutakban is. Ezek ugyanis mind a szármáciai mészkő vizéből táplálkoztak és úgy látszik, hogy e szökevény vizek hozama a karsztakna vágatainak fejlesztésével lényegesen csökkent. A Tettye-forrástól ÉNy-ra, Orfü határában van a hegység legnagyobb karsztforrása, a Vízfő, a tenger szintje felett 189 m magasan. (1. sz. térképen A

7.) Mivel a Misina— Tubes tönk gerincének csapásában fekszik, egyesek arra gondoltak, hogy a Tettye-forrás és a vízfő földalatti kapcsolatban van egymással. Ezt azonban a tényekkel nem igazolhatjuk. A Vízfő vizének hőmérséklete 11 0° körül, tizedfokos értékben ingadozik, a Tettye forrásé 13—15 C° közt, éspedig úgy, hogy a kisebb vízhozam esetén — még a téli szárazság idején is — a víz hőfoka magasabb. A Vízfő lágyabb 18—20 nkf., a Tettye vize keményebb, 20—24 nkf. közt gyalkori. Ezek szerint kapcsolat nem mutatkozik. A Vízfő vízgyűjtőterülete elkarsztosodott tönk, melyen az uvalák, a dolinasorok főkép a fiatalabb szerkezeti vonalak hálózatát követik. A Tettye-forrás vízgyűjtő területén dolinákat nem találunk. A Vízfő vízhozama legalább kétszerese a Tettye-forrás hozamának. A Vízfő környélkének vízrajzát jelenleg kutatjuk. A harmadik jelentékeny forrásvidék a .Mélyvölgy-melegmányi terület. (1. sz. térképen Mv és Mm a legmagasabb források helye.) A mostani szárazságban jól mutatkozik, hogy a mészkőrétegsorozatba csíptetett rháti homokkő-szalag és az ezt kísérő wengeni pala (u. ott. 3.) a Mély völgyben duzzasztó hatású a karsztvízre. Ugyanis a Mélyvölgynek e homokkőrétegsortól délre eső, tehát a magasabban fekvő szakasza vízbő, bár ez a terület a 300 méteres szinten felül helyezkedik el. Az itt kilépő víz lefolyásában a homokkő szalagtól északra a réteglapok közt fokozatosan eltűnik úgy, hogy a Melegmányi völgy csatlakozásához 1952. augusztusában és szeptemberében felszíni víz nem érkezett a mélyvölgyi felső szakaszából. A melegmányi völgyben 324 m-es magasságig ugyancsak bővizű források fakadnak, melyek nem tűnnek el. Az egész vízrendszer a kőlyuki (1. sz. térképen K.) 200 méter körüli szinten fakadó forrásokkal bővül. A negyedik számottevő forrásterület az abaligeti völgynek a falutól délre eső szakaszán van. Itt az abaligeti barlang vize (térképen: Bi) és az úgynevezett Kispaplika (u. o. B

2) szifonos karsztforrása érdemel említést. TTgyanitt a karsztvíz kiáramlása következtében elmocsarasodott völgyben, a felszín alatt (e törmelékes mély hordalékban) jelentékeny vízmennyiség ereszkedik a mélyebb szintek felé. Az abaligeti forrásokat Szabó P. Z.: A Mecsek karsztvízrendszere részben a Jakabhegy északi oldalán a permi homokkövön (u. o. 8.) és a seisi palán (u. o. 7.) lefutó vizek táplálják. Ezek már a campili lemezes mészkő területén (u. o. 6.) kezdenek eltűnni. Az anisusi mészkőből álló tönk felszíne (u. o. 5.) teljesen száraz. Itt a vizek már mind a mélybe húzódnak. A tektonikus vonalakat követő dolinasorok közvetítik a csapadékvizet a mélybe. A sekély karszt fakadási szintjeit a szerkezeti elemek befolyásolják. A Nyugati Mecsek megsüllyedt tönkje fiatal üledékekbe temetkezik. így a sekély karszt vízének alsó fakadási szintjét a hegységből kivezető völgyek agyagos kötésű törmelékes talapzata határozza meg. Ilyen a helyzet különösen Abaliget. környékén, ahol a víz 207 m, Orfünél, ahol 189 m és a Mélyvölgy torkolatánál, ahol 220 m magasságban fakad. A hegységben a legmagasabb fakadási szint a Melegmányi-völgyben észlelhető 324 m .magasságban (térképen: Mm). Ez alatt igen változatos szinteken találkozunk a mészkőből kilépő vizekkel. A Mecsekben tehát vertikális irányban nem tetőzőclik a karsztvíz egységes domború vízháttal, hanem jelentékenyen tagoltan, lépcsősen. Ez főkép a közismerten bonyolult hegyszerkezet következménye, ugyanis minden egyes részletnek megvan a maga sajátos, nem karsztos felépítésű, de karsztos összlet alatt különféleképpen elhelyezkedő fökiirétegsora. A feküösszlet helyenkint orográfiai értelemben a karsztnál magasabb hegységi részleteket építve emelkedik ki. Az innen lefolyó, a karsztra átömlő vizek végeredményben a karsztvíz bőségét fokozzák. TI yen a helyzet az Orfiitől délre fekvő és a Jakabhegyről lejtő völgyek esetében, továbbá e völgyektől nyugatra egészen a Hetvehelymegyefai völgyekig. A déli magasfekvésű permi és alsó triász homokkő és palás kőzetek hátán lefolyó vizek jórészt a karszt vízkészletét gazdagítják. Ezzel szemben Orfiitől délkeletre, a Lapis, a Tubes és a Misina magaslatai anisusi mészkőből felépítve környezetük fölé emelkednek, itt a karsztvíz csak az e területre lehulló csapadékvízből táplálkozik. E karsztos tönk hátánál mélyebben fekvő nem karsztos szomszédság felé pedig vizet veszít. Ezeknek vizet befogadó összlebeihez (mediterrán kavicsos homok, homok stb.) a felületi érintkezés útján, a vizet kevésbbé átvevő palás, márgás összletek felé pedig szerkezeti vonalak mentén szöknek meg a karsztvizek. A karsztos összletbe van becsíptetve a rháti homokkő (térképen 5, területén 3.) és vele együtt a wengeni pala keskeny, mintegy 4 km hosszú szalagja. Ennek az idegen tagnak mélysége ismeretlen. Pálfy Móric „Adatok Pécs környékének hidrológiájához" című munkájában (Hidr. Közi. IX. 1929) úgy vélekedik, hogy ez az idegen szalag készteti