Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Szabó Pál Zoltán: A Mecsek karsztvízrendszere

Szabó P. Z.: A Mecsek karszt vízrendszere nz északmecseki karsztvizek egy részét a Tettye-forrás felé. Ügy látszik, hogy a Tettye-forrás a pécsi Mecsekben dél felé lefolyásában — az anisusinál idősebb rétegek pikkelyei által —gátolt karsztvizet hozzá felszínre (I. jelű nyíl), míg a tettyei karsztakna az anisusinál fiatalabb — felső triász — rétegek által gátolt vizek egy részét fogta meg (IT jelű nyíl). Az említett homokkőszalag mélysége ismeretlen s így vízrajzi jelentőségét ma még nem tudjuk eldönteni. A vasasi fonolit és a komlói andezit feltörésének csapásvonalában kezdődik a Keleti Mecsek. Innen keletre a középső triász mészkő mélyen a Keleti Mecsek tömege alá kényszerül, nyugat felé pedig észak felé vastagodó kavicsos, homokos és aervagos mediterrán rétegsor borítja be. (Térképen pontozva, fedett karszt.) Észak felé a mélybe süllyedt vastag mediterrán kavicsos rétegek a hegységben magasabban álló mészkőösszletből jelentékonv mennyiségű vizet vesznek át és közvetítenek a-mélvség felé. Ezek a rétegek fontosak Komló vízellátásának szempontjából is. Azok az észak-déli törésvonalak, melyek különösen a hegység északi részén a vizek járását jelentékenyen meghatározzák, több esetben hidrotermális hatást jeleznek. Ilvent tártak fel egves komlói fúrások is, de ilven a Kozári-vadászház (térképen Kv) közelében lévő hidrotermális eredetű anyaggal kitöltött száraz hasadék is. Az itteni vasas, azuritos és malachitos réskitöltés tanúsítja az egykori vízjárás jellegét. Fúrással feltárva ismerjük Sikonda és Magyarszék melegvizét. Tde tartozik a Keleti Mecsek északi szegélyéről ismeretes hidasi fúrás meleg- kénes karsztos vize, a mccsekrákosi Toplica, továbbá a goricai langyos források is. Megállapítható, hogy az északmecseki mélykarszt langyos vizű zónával záródik. Ugyanez délen nem tapasztalható. A sekélykarszt alsó zónája elmocsarasítja a hegység északi oldalának völgyeit, ami termelési és vízgazdálkodási szempontból nem hagyható figyelmen kívül. Felmerül a kérdés, vájjon az elfutó vadvizeket nem lenne-e érdemes még a hegységben kisebb vízzáró gátakkal lépcsőzetesen visszatartani! Ezáltal ugyanis megkönnyítenénk a beszivárgást. E vizekkel a karsztvíz fokozottabban lenne táplálható. A vízlépcsők felhasználásával továbbá a hegyi falvakban a vízi baromfiállomány fokozottabb méretű tenyésztésére nyu j thn tn ánk 1 ehetőséget. Feladatunk tehát arra irányul, hogy a középső triász, tehát anisusi mészkő vizét részint a sekély karszt forrásai útján, részint a mélykarszt elérésével hasznosítjuk. A mélykarsztból kitermelhető vízmennyiség megállapítása kérdéses. Belőle csak annyi Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. 21f5 vizet termelhetünk ki, amennyi természetes úton pótlódhat. Egyelőre ezt a csapadékvizek beszivárgási lehetőségével becsülhetjük meg. Fontos tehát a beszivárgás minél nagyobb mértékű előmozdítása, hogy így víztermelésünk folytonosságát hosszú időre biztosíthassuk. Ennek a problémának tisztázása megköveteli a földalatti vizek útjának felderítését, a földalatti vízválasztók felkutatását, a vizek öszszefüggéseinek tisztázását. E munkával egyidőben végzett erdősítéssel, a vadvizek lefolyását csillapító építményekkel fokoznunk kell a víztermelő rétegek táplálását. Gondoskodnunk kell az ivóvizet szolgáltató karsztforrások és kutak vízgyűjtő területének egészségügyi védelméről is. Figyelembe kell vennünk, hogy az északi karsztvidék vizének Pécsre való átvezetése számottevő technikai feladat, de Pécs fejlődésében e vizek nem nélkülözhetők. Ugyanígy a karsztvizeket Komló sem nélkülözheti. A vízzel való helyes gazdálkodás — és itt számottevő a hasznosítatlanul elfolyó csapadékvíz kérdésének megvizsgálása is — segíthet oda, hogy Péics és Komló rohamosan fejlődő ipara, és lakossága, továbbá a Mecsek északi oldalán levő falvak szövetkező> állattenyésztése és növénykultúrája is hozzájuthasson ahhoz a vízmennyiséghez, mely a lényegesen megnövekedett és egyre nngvobb mértékben növekvő vízigényeket kielégítheti. A magas karszt szélsőséges vízjárása következtében éppen a nyári szárazság idején, tehát amikor legnagyobb a vízigénv, szolgáltat kevés vizet, ellenben hóolvadás és esőzés idején bőséges vizet ad. Ekkor viszont a háztartások igénye lényegesen kisebb. Az ipar számára is egyenletes vízszolgáltatásról kell gondoskodnunk. Becsesebbek tehát számunkra a mélykarszt vizei, különösen olyan helyeken, ahol a kőzetösszlet a földtörténeti múltban magasan állott és benne a sekély karsztvíz egykori mozgása üregeket hozott létre. Ilyen a Mecsek északi területén a mediterrán rétegek alá temetkező karsztos összlet. Ez a fúrás szel vények tanúsága szerint, keresztül-kasul üreges. Bizonyos határon belül a víztermelés egyenletessége annál inkább biztosítható, minél mélyebbre hatolunk. Ezért előnyös a pécsi tettyei karsztakna továbbfejlesztése is. Kitűnő víztermelők az északmecseki fúrások, melyek 4—700 m közt érték el a mészkövet. Jelenleg azonban még igen távol vagyunk attól, hogy a mélykarszt vizeiből komolyabb mennyiséget termeljünk ki. A mélykarsztban keltett depresszió hatására nyilván minden oldalról igyekszik a hiányt pótolni a víz, mégis szükséges tudni azt: 1. mennyi lehet az a kitermelhető vízmennyiség, amely utánpótlást kap a hegység felől,