Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Szaknyelvünk fejlődéséért

Kivonatok Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. 234 Szaknyelvünk fejlődéséért A „Hidrológiai Közlöny" nyelvművelő rovata. Rovatvezető : LÁSZLŐFFY WOIDII.ÍR Jelige : „Nem a föld, nem a folyók tartják össze a nemzetet, hanem a nyelv." (Kisfaliidy Sándor, 1772—1844.) Rovatunk másirányú anyagtorlódás miatt egymás után két közlönyszámból is kimaradt, de íme, nem halt meg. Sőt éppen ellenkezőleg : nyelvművelő kezdeményezésünk örvendetes eredményeként könyvelhetjük el, hogy szélesebb körben is visszhangra talált. A Mélyépítéstudományi Szemle hasábjain Maurer Gyula vetette fel a földmunkagépek magyaros és egyértelmű megnevezésének kérdését, amelyhez többen is hozzászóltak, és a vita nyomán testvérlapunk is állandó rovatot nyitott műszaki nyelvünk ápolására Szilágyi Gyula vezetésével. Az egyik felszólalásban Steinmetz István már azt javasolta, hogy a Tudományos Akadémia VI. osztálya gondoskodjék — megfelelő főbizottság révén —- a mozgalomnak a műszaki tudományok egész területére való kiterjesztéséről. Ebben a számunkban Finály Lajos ós Schilling Ferenc cikkét hozzuk. Az előbbi a városi csatornázás tárgyköréből meríti anyagát és a sokaknak régóta fájó „vészkiömlő" helyett hoz egyszerű, találó jó magyar kifejezést, az esővíztúlfolyót vagy egyszerűen túlfolyót. (A német ,,Notauslass" első tagját helytelenül fordították vészszel, a műtárgyon pedig nem vész, hanem esővíz szokott túlfolyni.) A második cikk sok finom észrevétele közül az idősorra vonatkozót emelem ki. A szóalkotást a statisztikai módszerek elméleti tárgyalása tette szükségessé. Meg kellett különböztetni az időrendben és nagyságrendben történő adatcsoportosítást. A vízállásoknál a vizállósgörbe és a tartóssági görbe teljesen megfeleltek. A vízhozamokra áttérve beszélhettünk vízhozamtartóssági görbéről, de vízhozamgörbéről már — a vízállásgörbéhez hasonló értelemben — nem. Amíg számadatokról van szó, a vízállás- vagy vízhozamadatok időrendi sorozata világosan érthető kifejezés, de hiányzott, — pedig vízgazdálkodásunk mai fokán mind nehezebben volt nélkülözhető — a vízhozam naponkénti változását szemléltető ábra egyszerű és könnyen érthető megnevezése. A lefolyási görbe ezt a hiányt pótolja és véleményünk szerint egyértelmű megfelelője az oroszban ós angolban használatos „hydrograph" kifejezésnek, ill. a német „Abflussganglinie"-nek. De ha már itt tartunk, felvetem meteorológusainknak a kérdést : Mit javasolnak az időjárási és éghajlati elemek változását szemléltető görbék megnevezésére 1 Az általában használt évi menet szolgai fordítás, ezen kívül nem jelöli meg, hogy számadatokról vagy rajzról van szó. A rovatvezető. Szennyvíztisztítás Nagy örömmel csatlakozom a szaknyelvünk fejlődését szolgáló rovat munkatársaihoz ós a Hidrológiai Közlöny nyilvánossága elé terjesztem az alábbiakat. Először is néhány kérdés. Melyik a helyes : kolloidális állapot, vagy kolloid állapot, eutrofizálódás vagy eutrofosodás, mechanikai tisztítás vagy mechanikus tisztítás ? Igaz-e, hogy a „valamit szolgál", „valamire szolgál" kifejezésekben germanizmus rejlik ? Érzésem szerint nagyon sokszor szépen lehetne ezek helyett a „valamire való'" kifejezést használni. Természetesen a szolgál igét ezzel nem kellene és nem is lehetne teljesen száműzni, mert a való-val nem mindig helyettesíthető. Régebben, csatornázással kapcsolatban, a csatorna eséséről beszéltünk. Legújabban ezt —- véleményem szerint nagyon helyesen — a csatorna lejtésének mondjuk. De mit mondjunk ugyanekkor a csatornában folyó víz felszínéről ? Általában mindig a vízszin eséséről beszéltünk. Helyes-e e helyett a „vízszín lejtése" kifejezést népszerűsíteni ? Angol nyelvterületen találták fel és alkalmazták először az ott activated sludge proces-nek nevezett szennyvíztisztítási eljárást. Ezt a német irodalom és gyakorlat rövidesen Schlammbelebungsverfahren névvel nevezte el. A magyar irodalomban először aktivált iszapos szennyvíztisztítási eljárásnak nevezték, később azonban az idegen szó kiküszöbölésével és a német elnevezés mintájára az eleven iszapos, illetve iszapelevenítő eljárás nevet kapta. Legújabban a hivatalos elnevezést élesztett iszapos eljárásra, illetve iszapélesztő eljárásra módosították. A magam részéről ezt a módosítást nem tartom szerencsésnek, mert olyan, mintha az élesztő-vei való kapcsolatra utalna. Már padig az élesztő és az előbb nevezett eljárás között semmiféle kapcsolat nincs. Vízkivételi műveknél a kultúrmérnöki és a folyammérnöki gyakorlat a víz úsztatott hordalékának visszatartására „gereb"-et alkalmaz. A szennyvíztisztító berendezésekben ugyanezt a célt szolgáló rostélyt „rács"nak navezzük, s garebről csak akkor beszélünk, ha egészen nagy — 10 cm-nél nagyobb — pálcaközű szerkezetről van szó. Helyes-e ez a megkülönböztetés ? Nem volna-e kívánatos mindkét gyakorlatban azonos megnevezést vezetni be ? Végül javasolom a vacuum-filter = Saugfilter készülék magyarul szívó-szűrő névvel való megjelölését, a vészkiömlő helyett pedig az esővíztúlfolyó vagy röviden túlfolyó használatát. Finály Lajos MI helyes és mi nem helyes 1 Műszaki nyelvünk hidrológiai vonatkozású fejlesztése érdekében a mult esztendőben e lap hasábjain megindult vita őszinte örömet keltett mindannyiunkban, mert hiszen az egységes szóhasználat kialakítására alig tudunk jobb módszert elképzelni. A lapot pontosan azok olvassák, akik ma Magyarországon ezeket a szakkifejezéseket használják. És ha a többi cikket nem is nézi át valamennyi olvasó, — a nyelvészeti hozzászólásokkal más a helyzet : egyformán érdekelnek mindenkit, mert a helyes magyarság mindnyájunknak szívügye. A helyes szakkifejezések megállapítására nagyon is szükség van. Aki megpróbált már idegen nyelvről magyarra fordítani, tapasztalhatta, hogy sokszor milyen nehéz a megfelelő magyar kifejezést — akár a meglévők közül, akár pedig új szóképzéssel — megtalálni. Az új szó gyakran szolgai fordítás is, de néha sokkal kifejezőbb egy-egy önmagában más jelentésű szó. Fontos, hogy a kifejezés megfeleljen nyelvünk szellemének, magyarul is kifejezve azt, amit akar és jól beleilleszkedjék a magyar mondatszerkezetbe — vagyis ne sértse nyelvérzékünket. A magyar nyelv jól megtűri a klasszikus eredetű nemzetközi kifejezéseket — ezért ezeknél különösen kell vigyázni arra, hogy rossz magyar szót ne használjunk helyettük ! (Jót természetesen lehet.) így a hidrológia magyar megfelelőjéül már régen ajánlották a víz tan szót. Mégsem tudott elterjedni, bár nem is rossz kifejezés. Éppen így nem helyteleníthetjük, ha koordinátarendszerről, abszcisszákról és ordinátálcról olvasunk, pedig nyugodtan használhatjuk helyettük a derékszögű tengelyrendszer, vízszintes és függőleges rendezők kifejezéseket is, — mindenki meg fogja érteni! (A régebben ajánlott „első" és „másod-