Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Szaknyelvünk fejlődéséért

Szaknyelvünk fejlődéséért Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. 235 rendező" nem elég találó.) A paraméter magyarul segédváltozó, a standard-deviáció középeltérés. Az interpolálás szót jól kifejezi a közbeiktatás. Nincs megfelelő magyar szavunk az extrapolálásra, (kívüliktatás, kiiliktatás ?), de már semmi szükség sincsen arra, hogy szisztematikust írjunk rendszeres helyett ós empirikust tapasztalati helyett. Hasonlóképpen kooperálás helyett sokkal szívesebben halljuk az együttműködést, koordinálás helyett pedig az összehangolást. Az injektálás szó helyett használhatjuk a besajtolást, így lesz az injektált betonfüggönyből is besajtolt betonfüggöny. Az újabb műszavak közül nagyon rosszul hangzik az idősor kifejezés. Ezen időrendben egymásután következő adatok ábrázolását értik — pl. vizhozamidösoron az időrendben felrakott vízhozamok görbéjét, megkülönböztetésül a vizhozamtartóssági görbétől, amely a vízhozamokat nagyságrendben, előfordulási időtartamukat összegezve tünteti fel ós megkülönböztetésül a vízállások és vízhozamok összefüggését ábrázoló görbétől, amelynél az idő nem szerepel. Ábrázolni adatokat, esetleg adatsorozatot (nem adatsort !) szoktunk, mégpedig minden esetben görbével. Helytelen az idősor kifejezés, mert ábrázolt adatokról van szó, tehát időgörbét kellene mondanunk. Ámde ez is helytelen, mert hiszen eszünk ágában sincs az időt ábrázolni, — az idő rendesen egyformán szokott felrakva lenni rendszerünk egyik tengelyén. Ábrázolni mást akarunk, pl. vízhozamot. Á helyes szó tehát egyszerűen vízhozamgörbe lenne. De mert ez a kifejezés már le van foglalva és a vízállások és vízhozamok összefüggését ábrázoló görbe nevét nehéz volna vizhozammegliatározó görbére, vagy vízhozamkulcsgörbére változtatni, javasoljuk alefolyási görbét. Ha valaki hangsúlyozni akarja az időrendbeliséget, beszélhet a vízhozamok időrendi görbéjéről. Mi a helyes : vízszint vagy vízszín 1 A maga helyén mind a kettő. A szint azonos magasságú pontok felületét, nívót jelent, ami a magasság fogalmát már magában foglalja. A vízszín pedig a víz felülete, felszíne, — lényegében tehát ugyanaz a felület, mint a vízszint, csak hiányzik belőle a magasság fogalma. Szabatosan meghatározva : vízszint = vízszlnmagasság. Érdekes a víz tározásának kérdése. Általában mindent tárolni szoktunk : árut, gázt, gőzt, sőt gépészmérnökeink a vizet is. Csak mi tározunk. Miért ? Bogdánfy a két szót még felváltva használja. Nem kellene-e egységesen áttérnünk a tárolásra? Az esés-röl már volt szó. Általánosan elterjedt, el kell fogadnunk, még akkor is, ha nem tartjuk szerencsésnek, hiszen nemcsak a vízfolyásokkal kapcsolatosan, hanem még az út- és vasúttervek készítésénél is használják a vonal lejtésének megjelölésére. Ami pedig a szintkülönbségnek megfelelő értelmezését illeti, a szót helyesnek is találjuk pl. erőművek esetén (kiesésű vízerőmű stb.). De már ugyanez sután hangzanék hajózsilipekkel kapcsolatosan. Nagy esésű hajózsilip helyett inkább nagy lépcsőjű hajózsilipet mondanánk. Ha már a hajózsilipeknél tartunk : tisztáztuk, hogy nem fogjuk használni a kamarazsilip kifejezést. Kamarája mindamellett minden hajózsilipnek van, éspedig a felső és alsó zsilipfő közötti része. A kapuk közül helyes a szegmenskapu, merülőkapu elnevezés, helytelen az emelőkapu, mert a kapu nem emel, hanem emelkedik. Ezért javasolom az emelkedőkapu elnevezést. Helytelen szóképzés a támkapu (a német Stemmtorból). Sokkal kifejezőbb lenne szárnyas kapunak, vagy kétszárnyú (egyszárnyú) kapunak nevezni. A hajózsilipnek van még töltőrendszere is, de nem töltési rendszere — mint ahogy tervező irodáink (nem tervezési irodáink) vannak és mint ahogy helyesen beruházó vállalatainknak kellene lenni beruházási helyett. A töltőcsatornák között olvasunk néha rövid megkerülő csatornáról vagy körülfutó csatornáról (Umlaufkanal), hosszú oldalcsatornáról és fenékcsatornáról. Az első mindig csak a zsilipfőkben, vagy közvetlen közelükben van kialakítva, ezért ezt fejcsatornának neveznők el, a hosszú oldal- vagy fenékcsatornát pedig hosszcsatornána k, amely oldalt, vagy a fenékben lehet elhelyezve, s amelynek oldal- vagy fenéknyílásai lehetnek. Nagy vízlépcsőnél a víz nyomása is nagy, mint ahogy nagy a villamosáram feszültsége is, nem pedig magüs. Ez már igen régi megállapítás, de sajnos, még mindig van, aki a helyes magyarság ügyét nem viseli szívén ; „ezen" kérdés számára nem „bír" olyan jelentőséggel, hogy ,,megfontolás tárgyává tegye''

1. Lelkiismeretfurdalás nélkül beszél és ír „a gyártás szűk keresztmetszetéről" is korlátolt gyártási lehetőségek helyett és mindezzel nagy fájdalmat okoz mindnyájunknak, akik nyelvünket szeretjük. Schilling Ferenc Hibaigazítás Közlönyünk előző számában Schilling Ferenc: „Folyók duzzasztásának hatása a hajózásra" c. cikkében a 123lapon az (5) egyenlet jobboldalán a nevező második tagja tévesen negatív előjellel szerepel pozitív előjel helyett. A kifejezés helyesen : c

2 + vc th — U = S (5) v Kérjük olvasóinkat, hogy ezt a helyesbítést az eredeti szöveghelyen keresztülvezetni szíveskedjenek. Helyreigazítás A Hidrológiai Közlöny 1953. évi 3—4. számában — Tomor János: „A déldunántúli mélyfúrások rétegvizeinek jód- és brómtartalma" című közleménye 87. oldalán, — az oltárci hévvíz dr. Sarló Károly és Serényi Erzsébettől származó elemzése hiányosan jelent meg. Az 1950. november 30-án leadott elemzés eredeti formája a következő : Katiónok: mg/l Than-féle Anionok: mg/l Than-féle aeq % aeq % Alkáliák, mint Nátrium 6340,0 97,52 Klór . . 9320,0 92,98 Kalcium 92,4 1,63 Bróm 69,5 0,31 Magnéz ium 12,0 0,35 Jód 50,7 0,14 Vas 0,5 — Hidrokarbonát . . 570,5 3,31 Mangán nyomok — Szulfát 442,4 3,25 Ammónium 25,0 0,48 Nitrát gyenge nyom 99,98 Nitrit mutath. ki Összesen 16 623,0 99,99