Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Rónai András: Újabb adatok a Duna–Tisza közi talajvizekről

Rónai A.: A Duna—Tisza közi talajvizek Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. 221 JELMAGYARÁZAT- A csapadékmennyiség változásai A görbe azt mutatja, hogy az ábrázolt hónapok csopodéko hány mm-el müHo felüt. vagy maradt alatta a hosszú évsorbót szóm/toll átlagos évi csapadék 1 hónapra jutó részenek • A talajvízszint emelkedése és süllyedése. A tengely a többévi átlagos nívót mutatja A csapadék skálája és a talajvízábrázolási skála közt 1

:3 az arány, ami megfelel az alföldi talajok leggyakoribb hézogterfogotánoh 10. ábra. Három kút csapadéka és talajvízjárása gást mérő beosztásnak. A Duna-Tisza közi talajok hézagtérfogata Vá—% rész között mozog. A bemutatott rajz tehát alkalmas arra, hogy a lehullott csapadék talajvízemelésének mértékét szemléltesse abban az esetben, ha a csapadékvíz mind a talajba jutna. Ámde a két görbe nem mutat semmi egyezést. A talajvíztükör kilengései oly nagyok, hogy azok a csapadékhullással nem magyarázhatók. Sem méretben, sem irányban nincs egyezés. A talaj vízjáték menetébe bizonyos mértékben beleszól egy helyi tényező: a talajban végbemenő kondenzáció. Erős nappali felmelegedés és éjszakai lehűlés esetén ez a nedvességforrás is számbavehető, de a mi éghajlatunk alatt sehol sem haladhatja meg évente a néhányszor 10 mm-es csapadék értékét. Az alföldi lalajvízjáték évi menetében ez a tényező nagyobb szerepet nem játszhat.

1 A talajvizet az Alföldön nem a helyi csapadék és nem kondenzáció árasztja meg, máshonnan kell a víznek jönnie. A talajvíz horizontálisan is mozog. A vízzáró rétegeknek, amelyek fölött a talajvíz mozog, lejtésük van. A talajvíz forrás alakjában még az Alföldön is kibukik néha (lásd pl. a Baja—Sükösd— Cászártöltési magas part alján). Á fúrási szelvények igen hullámosnak mutatják a talajvíz i Lásd Lebedev A. F. szovjet kutató kísérleteit Rosztov és Ogy,essza körül a délukrán sztyeppen. — E. L. Ijjász: Grundwasaer u. Baumwegetation ... in der ungarischen Tiefebene. Sopron, 1938. szelvényét, a hullámhegyekről a hullámvölgyek felé és a völgyekben az esés irányában vízmozgásnak kell lennie. Az a tény, hogy vízzáró agyaglencsék és szikesek alatt is találunk talajvizet, mutatja, hogy a talajvíz valahonnan odafolyt. Ha a talajvíznek áramlása van, akkor nyilvánvaló, hogy a vertikális ingadozásba is beleszól az áramlás, függetlenül a helyi csapadéktól vagy szárazságtól. A talajvízáramlás irányait, sebességét még nem sikerült kibogozni. További sok részlettanulmány és geológiai vizsgálat szükséges a kérdés tisztázására. Enélkiil viszont a talajvízjáték problémáit megoldani nem tudjuk és a talajvízjáték előrejelzése is sötétben tapogatózás. A talajvíz mozgásának helyenkénti sebességére és irányára az Alföldön ma még nem tudunk választ adni. Feltételezzük, hogy a mozgás iránya gorombán É—D és ÉNy—DK, a törmelékkúp alakjának és rétegződésének megfelelő. A magas hát peremein végig cascade-szerű lejtésnek, erős Ny-felé, illetve Kfelé tartó vízmozgásnak kell lennie. A DunaTisza közén itt vannak a talajvízvezető és záró rétegekben a legmeredekebb esések. A Duna óholocén ártere alatt hosszabb kavicsmedrek, terraszmaradványok vannak, ezekben gyorsabban halad a talajvíz. Régi folyómedrek durva homokja szintén jó közeg a haladásra. Ellenben a holocén árterekre áttelepített löszanyagokban, lösziszapokban jóval lassabban mozog a víz.